• Létünkért közösség
  • Létünkért közösség
  • Létünkért közösség
  • Létünkért közösség
  • Létünkért közösség
  • Létünkért közösség
  • Létünkért közösség
  • Létünkért közösség
  •  

Jó, és Rossz választás

Az ember soha sem téved, csak választ a kínálkozó lehetőségek közül. Aztán választásának kapcsán tapasztalatokhoz jut. A tapasztalatai lehetnek olyanok, amik őt kellemesen, vagy kellemetlenül érintenek, és ennek hatására döntik el, hogy választásuk jó vagy rossz volt éppen. Érdekesség az egészbe, hogy a kellemetlen nélkül nem lehet megtapasztalni a kellemes dolgokat, hiszen az ad neki értelmet. Ilyen szempontból, nem is létezik a „jó” és a „rossz”, csak az, ami kellemes az ÉN számára, és ami kellemetlen. Ugyan akkor a kellemetlentől való megszabadulást, kellemesnek, azaz JÓ-nak ítéljük. 

Mind e mellett!
A kellemes, és kellemetlen nem más, mint érzelmi állapot, melyet nézőpontok is vezérelhetnek – feltéve, ha tudjuk azokat változtatni.

Egy választott elképzelés – ezáltal – nem jó, vagy rossz! Olyan amilyennek tartjuk. 
Az ember a választás utáni első benyomásainak tapasztalatait tudja – többnyire – szemelőt tartani.
Érdekes, hogy hányszor fordulnak vissza az emberek választásaikból – amit valamiért jónak tartottak – csak mert más azt mondta nekik, az nem jó. Visszafordulnak anélkül, hogy tapasztalataikra hagyatkoznának, és megvizsgálnák, hogy ÉN-jük miért választotta a lehetőséget, még mielőtt más „beleszólt” volna.  

Sokszor érzi úgy az ember, vezetőre van szükség, akit követhetnek. Ennek oka csak az, hogy tetteink következményeként olyan szankciókat helyeztek kilátásba a ma követett emberek (politikusok, papok...), ami miatt félünk dönteni. Aztán kiválasztunk egy „bátor” embert, aki szembe már szállni azzal, ami nem tetszik nekünk, és követjük. Követjük, és tesszük amit mond, gondolván, övé a felelősség, ő majd megmondja mit kell tenni, és a háttérben egészen addig kiabálunk, amíg a „bátor ember” meg nem bukik, aztán uzsgyi, elillannak hátteréből az emberek. Ha meg sikerre viszi a dolgokat, mint ahogy ezt a múltban többször is előfordult (forradalmak, puccsok…) azon kapjuk magunkat, hogy megint ugyan az van. Van vezető (király, elnök, kancellár, kormányzó…), és van vezetett, rosszabb esetben megvezetett ember. 

Hogy miért nem állok ki szívesen? Miért kiabálják, hogy miért nem vállalom magam? Egyszerű! Ami itt folyik (www.letunkert.hu), az nem rólam szól. Nem vagyok, és nem leszek vezető, és nem lesznek vezetők, kik mások felett uralkodnak. Emberek vannak, akik feladatokat látnak el – olyant, amit tudnak és szeretnek ellátni – és cserébe megélhetésük van. Az embereknek azért kell az arc, és a név, hogy legyen kit hibáztatniuk. Nem véletlenül kezdtem, úgy ezt az egészet, hogy: „…ide mindenki önszántából jön, és bármi is történik itt – mert ugye azért fúrják ezt a kezdeményezést is rendesen – annak oka nem én leszek, hanem az ÉN, aki ezt választotta!” Hogy ez sokakat visszatart? Na és? Hogy akarnak bármi újat építeni, ha ragaszkodnak a régi elképzeléseikhez? Nem igaz? 

Barátsággal: Erős Győző
2014-05-06