• Létünkért közösség
  • Létünkért közösség
  • Létünkért közösség
  • Létünkért közösség
  • Létünkért közösség
  • Létünkért közösség
  • Létünkért közösség
  • Létünkért közösség
  •  

Fontos Tudni, hogy... - együttműködés

Fontos tudni, hogy…

Nem azért nem keresek már - annyira - másokat, mert nem akarok Velük közös munkát – pedig ugyan azt hangoztatják mint én –, azért, mert Ők nem akarnak együttműködni másokkal, igaz ezt így nem mondják ki. Még azokkal sem könnyű az együttműködés, akik olyan „álmokat ringatnak”, mint én, aki azt mondom: összefogom a hasonló kezdeményezéseket a cél elérése érdekében.

Ennek oka a következők lehetnek:

  1. Van, aki kifejezetten a haszonszerzés, vagy hatalomvágy érdekében teszi, amit tesz…
  2. Van, aki szívére hallgatva kezdte el, de aztán „megrészegítette”, a haszon, és/vagy hatalmi pozíció, vagy éppen megélhetése kerekedett ki a dologból, amiről hülye lenne lemondani, és ha már így alakult, miért ne kereshetne többet, miért ne állhatna több ember élére…
  3. Van aki attól fél, hogy elveszti saját identitását, ha mással összeáll…

…és számos más ok is közrejátszhat, mint: bizalmatlanság, félelem, hitetlenség…

Bármi is az OK, ott van, mint egyfajta GÁT. Én ezt kúrvára megértem, de ezeket a gátakat nem nekem kellene leküzdenem, mert én „gátlástalan” vagyok. Sőt! Idézem: arogáns, bunkó, kurvára nagy egoval rendelkező, műveletlen paraszt… Mit mondhatnék erre? IGAZ! Már csak azért is, mert nem létezik olyan tulajdonság, amivel ne rendelkezne minden ember. A kérdés, csak az, minek kell történnie, hogy a – nem kedvelt – tulajdonságok előjöjjenek.

Akartok egy kis példát a „bunkóságomra”? Nem szólt senki, ezt IGEN-nek veszem! J

Meghívtak az EVERNESS fesztiválra (Balatonakarattya), előadást tartani. Persze én rendes is vagyok ám, és megkérdeztem, hogy tudják e, hogy én csak egy „paraszt” vagyok, aki nem valami iskolázott, és hogy az előadásaim is elég közvetlenek, nincs papírforma…? Azt mondták: „Igen, tudják, látták az előadásaim egyikét már, meg ajánlottak is engem, mint előadót… Miután nem voltam „zsákbamacska”, mentem. Ahogy sétálgattam rendezvénysátrak közt, az egyik előadó szólt, hogy térjek be az előadásra, mert látja, hogy szükségem van arra, amit Ő ott előfog adni. Az előadás címe: „Bőség” volt. Megjegyzem, jó cím, vonzza az embereket! Szóval invitált azzal, hogy látja rajtam, hogy szükségem van arra, hogy Őt meghallgassam. Én meg elröhögtem magam. Csak úgy, minden kontrol nélkül

Látjátok! Valóban bunkó vagyok. De van köztetek olyan, akit az ok is érdekel? Az ok, hogy miért? Mert tudom, hogy nincs a világon semmi, ami ne én magam lennék. Ugyan ezért válaszoltam, az egyetemi előadáson, az egyik egyetemista kérdésére: „Milyen kurzust kellene indítania az egyetemnek, hogy én részt vegyek rajta?” …Semmilyent, mert nem tudnak olyan kurzust indítani, amin én részt vennék, mivel nekem vannak saját gondolataim, és nincs szükségem másokéra. Ugyanis, ha ismerni akarom mások gondolatát az leginkább az Ő énje, a legbelsőbb vágyai, mit hisz Magáról, mitől lenne boldog…, amit persze anélkül is tudok, hogy elmondaná szavakkal.

Na? Ugye mekkora az egom?

Na és a művház vezetője, aki szóvá tette az öltözékemet az előadás után? Győző, fantasztikusan jó volt az előadás, de engedj meg egy jó tanácsot! Legközelebb tiszteld meg az embereket azzal, hogy rendesen felöltözöl!” (Szabadidő ruha, és póló volt rajtam.) A szemébe néztem, vállára tettem a kezem és mosolyogva azt mondtam: „Az emberek érezzék Magukat megtisztelve attól, hogy én itt voltam. Ugyan is én innen nem vittem el Tőlük semmit, csak hoztam. Puff neki, mi? Tényleg nagy tapló vagyok, igaz?

Valamilyen nézőpontból valóban az vagyok. De ha nem értik meg az emberek, hogy az igazság, a valóság nem egyenlő azzal, amit látnak, akkor mi értelme lenne felöltözni, ha nem látnak túl rajtam, és az én megnyilvánulási formámon. Tanuljanak meg elfogadni, és olyannak szeretni, amilyen vagyok! És nem azért, mert én is szeretem őket, függetlenül attól, hogyan nyilvánulok meg emberként egy-egy pillanat hevében.

De mondtam én már olyant is embertársamnak, hogy: „Miért jöttél hozzám? Menj haza nyugodtan, Te már nem akarsz élni, miért kéred a segítségem!” (Amúgy is az ember, Önmaga a megoldása.) Miért mondtam ilyent? Mert fél tüdővel, ami rákos, dohányzott, és azt kérte, csak a cigiről ne keljen leszoknia, minden mást megtesz. Ami miatt eljött, és annyira félt (halál), az valójában nem gond! Nem kell tőle tartani. Attól nem szűnik meg az ÉN, és a tudata létezni, csak más formát ölt. Olyant, amit az emberi szem nem lát.  

Ezek után, amilyen vagyok, mégis akadnak olyanok, akik segítik ezt a munkát, hasonló véleményen vannak, így aztán tudunk együtt dolgozni. Apostoli Magyar Királyság (.info), Emberiség.hu… Olyan társaság is volt, akik nagy jövőt láttak ebben a kezdeményezésben, mellé is álltak, de távoztak, mert szóba álltam az említettek egyikével. Igaz, Ők nem mondták ki, hogy „távoznak”, csak hirtelen más sürgősebb dolguk lett.

Nem tudok mit kezdeni az ilyen helyzetekkel, és nem is igazán akarok. Kérek, és ha megy, megy, ha nem, nem. Nem gond. Mindenesetre szívesebben építem azokkal ezt az egészet, akik megértők, őszinték, kitartók, tudnak hinni, és bízni még az emberekben, és nem úgy akarnak célt elérni, hogy másokat megváltoztatnak – a saját képükre formálva –, hanem hagyják, hogy a másik olyan maradjon, amilyen, úgy hogy közben olyan dolgot mutatnak fel, melynek jelenlétét szívesen vennék életükben (életforma, életelv…).

Gyerekek! Én nem panaszkodom, ne higgyétek! Bízom az emberekben, és „ébredésükben”. Elsőként, talán a behozott termékek tulajdonosai lesznek hajlandóak elfogadni árujukért árut cserébe, ami megindítja a belső körforgást, és tovább nyomja lefelé a forintértéket. Aztán ezt követi a kínálat bővülése, a tagdíj befizetések növekedése, ezekkel párhuzamosan az ellátó helyek növekedése… Egyik a másikból fakad, csak hozzatok „áldozatot” Ti is, amennyit csak tudtok! Nem is annyira áldozat kell, inkább HIT és MEGÉRTÉS!

Szeretettel: a „bolond”
2014-08-03