• Létünkért közösség
  • Létünkért közösség
  • Létünkért közösség
  • Létünkért közösség
  • Létünkért közösség
  • Létünkért közösség
  • Létünkért közösség
  • Létünkért közösség
  •  

Rakjunk rendet a fejekben!

Bejött egy emberke a minap a „kis kuckómba” (Közösségünk irodájának galériája), ahonnan én „hülyítelek” Benneteket.  :) Csak vicceltem! 
Milyen hülyeség, hogy "egy" emberke! Sokan keresnek. Bár a „hivatalos” környezetem szófukar emberként ismer, szeretek beszélgetni – persze, ha van időm, és van miről (nem levegőt szennyezünk) mert mostanában annyi mindenekl kell foglalkozni, hogy ez az „élvezet” kezd kihalni – és ami pláne érdekel is sokszor amit a másik ember mond.

Tudjátok a beszélgetésekben az a legfurább, hogy a többnyire azért beszélget az egyik a másik emberrel, hogy Ő maga elmondhassa mi a baja, gondja, és jóformán oda sem figyel a másikra sok esetben, csak azt várja (a pillanatot), hogy mikor jöhet az Ő nézőpontja, vagy gondja. 
Ez persze nem gond, csak elmondtam, mint érdekességet. 

Nálam valami bibi lehet, mert élvezettel hallgatom, amikor az ember Magáról beszél ŐSZINTÉN. Amikor nem őszinte akkor valamit vinni akar, és az nem csak jó tanács.  
Azért hallgatom élvezettel, mert őszintén csodálom közben. Csodálom Őt, mert olyan, amilyen. Valójában Önmagáért csodálom. Csodálom az erejét, tudását, képességét, kézügyességét, kitartását… Valószínűleg mindazt ami – bár bennem is megvan – bennem még nem bontakozott ki a téren. És csodálok élettörténeteket. 

A szóban forgó emberke író, legalábbis, mikor leült ide szembe velem a fotelba, egy könyvet adott, hogy olvassam el, és bőszen beszélni kezdett róla. A Magyar egészségügy maffiáról, ép úgy szól, mint az önellátásról. Jogosan érezte úgy, hogy érdekel engem is. 
Sűrű elnézések közepette adtam tudtára, hogy én nem olvasok. Több okból sem. Az egyik, hogy utálok, és nehezemre esik, akárcsak az írás. 

Apropó, írás. Megint valaki szóvá tette a helyesírási hibáimat, ami a Létünkért honlapján található. Azzal érvelt – és jogosan – hogy „lesznek olyanok, akik azért nem csatlakoznak, mert milyen kezdeményezés az aminek a honlapján ennyi helyesírási hiba van…”Ennyi tellett tőlem és kész! Hazudozok itt össze vissza, hiszen ennyi sem, mert amit lehetett a word helyesírás javító programja már kijavított. Egy ilyen anyag megírásában tele van – zölddel, vagy pirossal – aláhúzott szavakkal, és nem győzőm javítani. Még azt is aláhúzza, amit nem illik mondani és leírni. Persze én meg nem bírom a korlátokat. Ne legyen senki olyan ostoba, hogy abból dönti el jó-e amit itt talál, hogy én hogyan tudok helyesen írni!

Szóval… Nem olvasok, mert vannak saját gondolataim, és nincs szükségem másokéra. Ez ám a nagyképű duma, mi? Ezzel aztán kivágtam egyeseknél a biztosítékot, igaz? Sokan azt hiszik, hogy ez egyenlő azzal, hogy nem fogadok jó tanácsokat. Hát ez nem jelenti ugyan azt.
A másik – mint azt már mondtam –, hogy rühellek olvasni.

Szerencsére író barátunk megértő volt, nem sértődött meg, vagy legalábbis nem adta jelét.

Beszarás, hogy mennyit írtam már annak ellenére, hogy nem szeretek, és a lényeghez csak most értem el.

Lacibácsi, az író – Ő mondta, hogy így kell írni a „nevét” – több diplomás egyetemi tanár volt, aki már nagyon hosszú ideje nem néz TV-t, és semmilyen „irányításnak” veti alá Magát. Azt mondta nekem, hogy ott van rajtam az „Ördög” bélyege, rámutatva a fülemen lévő bloeooth-ra. Ugyanis Lacibácsi nem használ telefont egyáltalán, mondván, ha Ő azt mondja, hogy ekkor és ekkor. Itt és itt van, akkor ott van. 
Próbáltam elmagyarázni Neki, hogy ez itt nem az Ördög bélyege, csupán egy eszköz… Az Ördög nem létezik, de megteremthető bármi, még a pokol is! Nem hogy megteremthető, meg is tapasztalható! Bár ez így sem igaz, mert valójában minden eleve létezik, és az ember a döntései révén kerül bele. Na, fasza! Olyan, mint ha belekeveredtem volna, de nem, csak nem olyan egyszerű.
Csak oda akartam kilyukadni, hogy vigyázzatok, mit hisztek , tartotok valóságnak, mert könnyen tapasztalássá válhat! És ha azzá válik, képesek lesztek úgy kezelni, mint tényt, egyetlen lehetőséget utána, és ez bizony megköti a tudat teremtő erejét! 

Lacibácinál egyet azért nem értettem. Ha ennyire telefon ellenes, miért azt beszéltük meg, hogy majd bejön, és innen az egyik Tag, majd felhívja a másikat, hogy megbeszéljék mikor találkoznak Lacibácsival? Nem „eben-guba”?  Vagy a másik embert viheti az Ördög, Lacibácsi helyett? 

Ugye milyen CSODA az EMBER? :)

Üdv: a „bolond”

2015. április 25.