• Létünkért közösség
  • Létünkért közösség
  • Létünkért közösség
  • Létünkért közösség
  • Létünkért közösség
  • Létünkért közösség
  • Létünkért közösség
  • Létünkért közösség
  •  

Így váltam bolonddá

Megértés

Sok-sok ember körbe állva, egy fát rajzolnak a nagyvilágban.
Minden pontot jól megnézve, gyönyörködnek virágban, levélben.
Lerajzolnak minden „pontot”, minden részletre fordítanak nagy gondot.
Ám szegény fán vannak kopár ágak, ezek bizony nem elégítenek ki szép vágyat.
Elkészülnek a remekművel, gyönyörködnek, szörnyülködnek.
Lerajzolták a világot, ki szépet, ki gyászost.
Most körbe adják egymás rajzát, felfedeznek sok-sok hibát.
Minél távolabbról érkezik a lap, annál jobban mulatnak.
Aztán sokan dühösek, hol látott a másik olyan szépet?
Most meg kiabálnak, magyaráznak, de az Istenért sem mozdulnának.
A képek körbe érnek, a sajátot kézbe véve, okoz nagy megelégedettséget végre.
Ostoba és vak itt minden ember, gondolja ezt minden ember.
Míg nem egyik körbejárva, rácsodálkozik az ábrákra.
Belepillant minden képbe, aztán fel a fára nézve, szép lassan körbejárva, mosoly ül arcára.
Már nem mondja Ő: a Tied szép, a Tied pedig csúnya, mert onnan nézve a fán valóban úgy áll a gúnya.
Visszatérve helyére, nagyot rikkant az éterbe:
Tegyétek a képet a földre, és induljatok szép lassan körbe!
Furcsa szemmel néznek most rá, így vált Ő:
BOLONDDÁ

    Vedd úgy, hogy a világ, egy hatalmas nagy fa! A világ és minden! Érzelmek, gondolatok… stb.
Ezt a nagy fát mi emberek körbe áljuk. Szépen, körben szorosan egymás mellett. Mindannyian festőművészek vagyunk ugyan olyan képességekkel, se többek, se kevesebbek nem vagyunk egymásnál tudásban. A „fa” amit lefestünk roppant érdekes, ugyanis az egyik oldala, lombos, és virágos, jó illatokat terjeszt, míg a másik oldala kopár és bizony nem nyújt szép látványt. Attól függően, hogy Te magad hol állsz, olyannak látod a „fát”, a világot. Olyannak is fested le, mondod el, olyannak tartod… Ez érthető! Bármennyire is közel áll valaki hozzád, az Ő „rajza, festménye” eltérő lesz valamennyire, hiszen nem tud a Te helyedre odaállni. És minél távolabb van tőled valaki, annál nehezebben érted meg Őt! Az Ő „képét”! De, ha tudod, hogy ennek oka csak annyi, hogy nem ugyan ott áll, ahol Te, bizony megérted Őt, és soha többet nem bosszankodsz az életben!