• Létünkért közösség
  • Létünkért közösség
  • Létünkért közösség
  • Létünkért közösség
  • Létünkért közösség
  • Létünkért közösség
  • Létünkért közösség
  • Létünkért közösség
  •  

Kivételt tettem - fórum

Beszéltem egy kedves Hölggyel telefonon, aki mesélt a fórumokról, ahol a létünkért.hu -ról beszélnek, és hogy hogyan oszlanak meg a vélemények. Én, aki ezt az egészet elkezdtem felépíteni, nem szoktam bemenni ilyen fórumokra és nem szoktam ott válaszolni. Most viszont megkértem a kedves Hölgyet, tegye be válaszom!

Szia [Győző]!

Bemásoltam az "üzenetváltást":

Krisztina Enkara Ványa: Szerintem az alapötlet jó, és nyilván jószándék is vezeti a szövetkezet alapítóit. Pár dolog azért aggaszt, ezek közül csak egy-kettő: a bemutatott áruk közül sok forrón hegesztett műanyag fóliába van csomagolva - ez bármennyire is bio és fenntartható eljárással készült élelmiszert tartalmaz, a csomagolt áru többé se nem egészséges, se nem fenntartható. Azt állítják, hogy nem profitra mennek, ugyanakkor havi díjat kell fizetni, amire elfogadható magyarázatot is adnak mindaddig, amíg ki nem jelentik, hogy feldolgozóüzemeket is szeretnének vásárolni. A feldolgozó üzemek szinten általában nem környezetbarátok, és szerény véleményem szerint a mókuskerék rendszerét támogatják. Nekem sokkal jobban tetszik például a gödöllői élelmiszer csere-bere. (De jó lenne mások véleményét is meghallgatni)

december 6., 1:03 • Tetszik • 1

Kovács Szabi Szia! Köszönöm. Szerintem is jó az alapötlet, egyébként a gépek vásárlásánál elmondja, hogy a későbbiekben ezáltal egyre kevesebbe fog kerülni a termékek előállítása is... Sajnos a műanyag csomagolást még nem tudta kiváltani az emberiség. Ami azt illet...Bővebben

december 6., 7:55 • Tetszik

Krisztina E... Ványa Szia! Szerintem az emberiségnek nem is kellett volna a műanyag csomagolásba belekezdeni. Ha helyi árut vásárolsz (vagy még inkább cserélsz), akkor erre igazán nincs is szükség. A gödöllői élelmiszer csere-bere elérhetőségét most nem tudom hirtelen, de itt szokták jelezni talán hetente, hogy működnek. 

Üdv.
Delisz
---
Kedves Delisz!

Köszönöm, hogy elküldted. Mint az látható, nem igazán szoktam beszállni ezekbe a beszélgetésekbe, de most, ha megengeded, Rajtad keresztül válaszolni szeretnék erre az eszmecserére.  Megtennéd, hogy így ahogy van, ezt az egészet odabiggyeszted, ahova kell! :)
Köszönöm!

Kezdjük azzal, hogy vákuum tasak. Ha nem készítettem így elő pl. a köreteket, még csak esélye sincs, vagy legalábbis nem ebben az évezredbe, hogy elterjedjen, igazán. Nem, hogy az éttermekben, de még a háztartásokban sem. Az ok nyilván való! Olyan rendszert építettünk fel, ahol az embereket túlhajszolják – megjegyzem a semmiért –, a háziasszonyok, anyák örülnek, hogy lyuk van a seggükön, miután ledolgozták a műszakot, ellátták a háztartást, a gyerekeket, és még – sokan – a férjüket is kiszolgálják, mert az az „állat”, úgy gondolja ez a Nő dolga. Ne bántódjon ám itt meg senki! Én ilyen vagyok. Bár hőzöngeni itt azok a férfiak, és – azok a kúrvára lebutított – Nők fognak, akik magukra ismernek. 
Szóval: Hazaér, és nekiáll az olcsó, szarminőségű – mert csak ezt tudja már megfizetni – gyorskajáknak. Nem fog – a többség – közel 1 órán át lassú tűzön főzni előre áztatott rozst. Nem csak azért, mert anyagilag, és ideje híján nem engedheti meg Magának. Azért sem, mert kúrvára nem tudja, mire is jó valójában! Ezért vannak az előadások is felajánlva, amik erről szólnak.

Igen, valóban ki kellene iktatni, és ki is kell iktatni ezeket a tasakokat! És ez a célom!!! Ez a helyi ellátásban valósulhat meg! Most pl. azon is dolgozom, hogy visszaállítsam a régi életmódklubomat Kaposváron (linkje: http://efealapitvany.hu/Uj_Szoveg_linkek/Eletmodklub.html), ahol helyben préselünk ivóleveket, készítünk gyógyteákat, főzzük meg a köretet (persze egy idő után, amikor már megfelelő a taglétszám, de addig ne baszogasson lehetőleg senki, hogy vákuumtasakost bontottam fel köretnek!). Nem azon fáradozom, hogy én adjak mindenkinek mindent!!! Azon, hogy megmutassam, helyileg is meglehet csinálni mindent! 
Ehhez valamit adni kell! Ha nem adsz valamit ma az ember kezébe, amiről úgy gondolja Neki arra van szüksége, mert azt tudja megfizetni, nem jutsz el Hozzájuk! Nem férsz az elméjükhöz. Nem figyelnek arra, amit mondasz. Nincs már energiájuk! Félnek, és félelemben élnek. Azok is akinek nincs, mert mi lesz holnap, és azok is félnek, akiknek van, mert vajon mikor veszítik el azt, ami van? Mint a kivert kutya, mely megvadult. Morog, ha közeledsz, pedig Te táplálékot nyújtasz. Aztán kikapja a kezedből, elszalad vele, és gyorsan felfalja. Aztán megint ezt teszi, míg el nem kezd bízni Benned, és végre már nem szalad el, ott előtted eszi meg, amit adsz Neki, miközben Te szeretettel megsimogatod a fejét, de nem morog már. Aztán Már örül ha meglát, ugrándozik örömében. És ami fontos! MEGBÍZIK BENNED! Hallgat Rád. 
A kérdés már csak az, átbasztad e a Kutyát! Vajon olyan szadista vagy e, mint aki kikötötte, ütötte verte…, és csak azért adtál neki enni, és simogattad meg, hogy aztán Te is belerúgj, jókat nevetve, mint ahogy ezt feltételezi rólam az ki arról beszél itt, hogy mennyire profitorientált ez az egész. 

Én már nem sokáig leszek itt. Talán még ez felépül. Engem egyikőtök sem tud gazdaggá tenni! És ezt is elmondtam már: nem rendelkeztek semmivel, ami nekem ne lenne meg! Lehetetlen többet adni másoknak, mint Önmagukat! A félelem nélküliséget, és azon keresztül, hogy rájöjjenek minden olyan dologra mely mint kérdés felmerül Bennük, mikor fáradt, szenvedő tekintetüket az égnek emelik, és azt kérdik: „MIÉRT URAM?” 

A mondandóm lényege az volt, hogy értsék meg, azok, akik megmondják a „frankót”, hogy hány kiló legyek a magasságomhoz. Előbb le kell fogynom, hogy beférjek az edzőterem ajtaján! (vákuumtasak, élelmiszerek szállítgatása ide-oda…)

Üdvözlettel: a „bolond”! 

Ui: Még jó, hogy a feldolgozóüzemek, csak „általában” nem környezetbarátok! :) Ami azt a jó példát illeti Gödöllön, voltam Náluk, de nem igazán akarnak együttműködni, mert félnek, hogy „elvesznek”, ha velem szövetkeznek. És ezzel nem csak Ők vannak így, pedig Nekik, és a Hozzájuk hasonlóknak kellene lenni az elsőnek, akik „beszállnak”!