„KOM” az Elnök Show

 

Ez egy élő tévéműsor, vagy ha nem engedi a „töke”, rendezvény sorozat, vagy egy internetes „játék”, ami ország szerte megjelenik. Ha valamihez hasonlítani akarom, leginkább a „Megasztár”-hoz hasonlít, annyi különbséggel, hogy itt nincs zsűri. Jobban mondva, a közönség, és a nézők a zsűri. Végül is „Keressük Országunk Miniszterelnökét!” Most ugrott be! A műsor címe lehetne „KOM” (Gyere, jelentkezz!). Ötletes, nem?

Szinte ugyan olyan válogatásnak kell megelőznie a műsort, mint a valóság show-ban.

Az ország több területén, legalább megyénként kell válogatást tartani, de lehet több helyen is. Ezt elvégezhetnék a helyi televíziók, saját környékükön, saját műsort készítve, hogy Ők kit is ajánlanának, az országos „döntőbe”. Mondjuk megyénként három ember. Az így összeverbuválódott emberkékből lenne egy nagy műsor valamelyik országos televízióban.

A válogatás szempontja, hogy senkit nem zárnak ki, de válogatáskor ügyelnek arra, hogy minden réteg legyen felkarolva. Legyen képviselője a társadalmi rétegeknek, valamint a szociális különbségeknek. Gondolok itt: nyugdíjas, anya, melós, hajléktalan, diplomás, kevésbé iskolázott… Ügyelni kell arra, hogy a „nagy műsorban” is szerepelhessenek ezek a „rétegek”!

A műsorhoz össze kell állítani egy kérdés csoportot, mely válaszokat keres a „mit tennél TE…?”, kérdésre.

- Az egészségügyben…

- Oktatásban…

- Környezetvédelemben… stb. (Lejebb, részletesen!)   

A főbb kérdéscsoportokra kell a válaszukat kifejteni, amit aztán a nézők (helyben, valamint sms, és telefonos szavazatban) pontoznak. A műsorvezető, csak a folyamatokra ügyel fel, vezeti a műsort. A fő kérdéscsoportok előtt, módjukban van a résztvevőknek egy alapelvet elmondani, illetve azt elfogadtatni, a résztvevőkkel, nézőkkel. Erre az alapelvekre támaszkodhat a továbbiakban, mint elfogadott tényre, feltéve, ha a nézők többsége azt elfogadta (szavazással esetleg). 

Ezek a lefektetett alapelvek, segíthetnek abban, hogy a „versenyző” tovább tudjon lépni egy-egy gondolatmenetből, ellenkezések nélkül, amit a nézők váltanak ki esetleg. Rendkívül fontos eleme a műsornak, hogy a nézők, kérdezhetnek. És ami nagyon fontos, hogy nem egy kérdést! Annyit, amennyit jónak lát ahhoz, hogy „meggyőzve” érezze magát az adott témában.

Csak akkor lehet leállítani a kérdezgetőt, vagy a válaszadót, ha a jelenlévők többsége, leszavazta (51%). Nagyon ügyelni kell, hogy a nézők is a legkülönbözőbb rétegekből származzanak, mind társadalmi, mind szociálisan. Természetesen felvet ez egy „problémát”, hogy akkor meddig tartson a műsor? Nos, addig, amíg kell. A nyakamhoz teszem a rozsdás bökőt, és megtolhatod a végét, ha nem kíséri akkora érdeklődés a műsort, amiért érdemes folytatni! Bárki is vagy, hidd el, hogy „szomjas már a Magyar” annyira, hogy igyon”!

Itt még nincs vége! A műsort roppant érdekessé teheti egy dolog. Mielőtt elmondom, elmondok valamit. Ezért az „egyért” találtam ki az egészet. Míg sokan mások anyagi haszonszerzést látnak abba, amibe kezdenek, addig én egy kevésbé kínos jövőt, melynek elérése érdekek csorbítása, és erőszak nélkül megtehető. Ezt kívánja szolgálni az érdekesség, amit a műsorba „csempészek”: a „hang”. A „hang” a műsor szerves része.

A „hang” is részt vesz, de nem versenyző, függetlenül attól, hogy pontozhatják. A „hang” elmondja a nézőknek, hogy miért csak egy „hang” és nem több. A „hang” a kérdéseket is irányíthatja. Vagy Ő maga kérdez, vagy egy ott lévő néző teszi fel a kérdést, ki együtt működik a műsorral. Bár ez lehet a műsorvezető is. 

A „hang”-ot megismerve tud igazán dönteni egy producer, mennyire jó is lehet ez a műsor.

A „hang” beleegyezése nélkül semmi nem történhet a műsorba! A kérdéscsoportok, és kérdések összeállításánál ép úgy ott van, mint a fő válogatásnál.

Még nagyszerűbb megoldás, ha minden „versenyzőnek” csak a hangja hallatszik mindvégig.

És lehetőleg torzítva, hogy még azt se tudják, hogy Nő vagy férfi az illető, hogy ne legyenek előítéleteik, és csak a válaszokra hagyatkozva juttassanak tovább akár kit is.

Ugrás a lap tetejére.

Amiért elindítottam a „játékot”

 

Bár a világot tökéletesnek tartom és egy csodás színháznak, melyben mindenki azt játszik benne – szabad akaratával – amit akar, mégis nagyobb kedvem lenne egy ennél jobb „játékra”, mint ami most van, tudva, hogy mi vár ránk.

Nincs semmi kedvem ahhoz a megtapasztaláshoz, ami az emberiségre vár annak következményeként, amilyen életvitelt most folytatunk.

 

Sokak számára a kijelentésem, miszerint „LÁTTAM MI VÁR RÁNK”, felfoghatatlan, és – szerintük – joggal néznek bolondnak. De ez mit sem változtat azon, amit tudok még ha ez a tudás annak kapcsán jött is létre amit láttam, vagy sokak szerint csak látni véltem.

 

Én aki tisztában van a világ „körforgásával”, én aki képes vagyok félelmek nélkül élni, én aki sokszor mondom ki: nem lényeg…, mégis „erőlködök”, teszek erőfeszítéseket egy szebb jövőért.

 

Teszem ezt több okból is.

Teszem, mert „látomásom” után, nagy elkeseredésemben láttam egy másik világot is. Igaz, az is véget ér – mert nincs kezdet, mi véget nem érne – de legalább nem úgy, mint ami elkeserített. Ez utóbbi viszont örömmel töltött el, hiszen ez megmutatta: van remény! …még ha sokan hülyének is néznek. Én nagyon jól tudom, hogy legalább ugyan annyi embert el is gondolkodtatok mindennel, amit teszek, mint amennyin az első pillanatban csak legyintenek. Legyintek most amikor igazán figyelni kellene!

 

Aztán vannak emberek, akik úgy gondolkodnak: „Ki a faszomat érdekel, mi fog történni? Most megvan mindenem, a jövő legyen a jövő emberének gondja…” Nem akarlak elkeseríteni Drága Barátom, de ha Te így gondolkodsz az egyike leszel annak aki a legnagyobbat szívja majd.

Hogy miért? Mert kurvára itt leszel TE is! Ugyan is – bár ennek most nem vagy tudatában – lehetetlen hogy ne éld meg azt amit megteremtettél!!! …még ha „látszólag el is hagyod kis időre földi porhüvelyed.

 

És teszem még mindezt azért, mert első pillanatban áldásként megélt „ajándékom”, miszerint érzem az emberek érzéseit, rengeteg szenvedés és fájdalom gyökereivé váltak, hiszen sok ember boldogtalan, és ezt nagyon nem jó sajátként érezni.

Méltán visszaigazolta nekem ez, azt a tényt, hogy mindenben annyi az öröm, mint az üröm.

 

És teszem ezt azért, mert nagyon elegem lett abból, - és most az ember szólal meg belőlem –, hogy arról szóljon az élet, hogy elmész dolgozni, csak azért, hogy kifizethesd a számlákat. Olyan számlákat, amit el sem mulatsz, csupán az életfeltételeidet akarod megőrizni, a fizikai létfenntartásodat megtartani.

 

És teszem még kíváncsiságból ezt az egészet.

Vajon, tényleg lehetetlen már összefogni az embereket? Vajon tényleg nem tudnak már bízni senkiben, és semmiben… Önmagukban meg végképp nem? Vajon ennyire eltudták venni Önmagukba vetett hitüket?

És érdekel az is, hogy az emberek kit, miféle embert választanának Maguknak vezetőnek, ha nem a tőkepolitika diktál?

 

Gyere! Tarts velem! JÁTSZ egyet! Minden elvárás nélkül, és meglátod, nem csalódsz!

Vegyél részt Te is!

Legyél szavazó, de akár Elnök jelölt is!

Ugrás a lap tetejére.

Jelentkezz Elnöknek!

 

Gyere és játssz! De a válaszokat vedd komolyan! Itt most a kutyát sem érdekli, ki fia borja vagy! Itt még a neved sem fogják tudni, de még azt sem, hogy melyik nemhez tartozol.

Itt nem tudsz győzni a pénzeddel, a hatalmaddal, a befolyásoddal…, egyedül a megválaszolt kérdések alapján döntenek arról, Te leszel e az Elnök. A szövegen keresztül kell kisugároznod, és nem öltönyödön keresztül vakufényben.

Akár ki is vagy, fogadj meg egy tanácsot! Amikor a válaszokat írod, egy másodpercre se gondolj arra, hogy megfelelj mások elvárásainak, a megszokott törvényeknek…, és ne szorulj a törvények által létrehozott keretekbe! Engedd el Magad, szívedből válaszolj, még ha „mesevilágnak” is tűnik  az, amilyen világot építeni szeretnél!

 

Ha erre képes leszel, le fognak döbbeni az emberek, hogy mennyien akarják ugyan azt!

 

Töltsd ki a jelentkezési lapot, és töltsd ki a nyilatkozatot, hogy tudomásul vetted, a „játékszabályokat”!

Ezen a linken letöltheted:

 

 

Ugrás a lap tetejére.

Szavazz!

 

Gyere, vegyél részt a „játékban” és szavazz! Segíts! Keressük meg, az igazi vezetőnket! Azt az embert, akit nem a tőke rak az orrunk elé.

 

Annyi a kérésem Hozzád, ha nem is veszel részt ebben a játékban, legalább ne tedd tönkre, még hivatali kötelességből sem!

Ez a játék kulcsa lehet egy szebb jövőnek.

Hidd el, megértem ha Neked ez a világ megfelel – mert van mit jócskán a tejbe aprítanod –, de sokan nem így vannak, nekik szükségük van a változásra. Köszönöm, hogy megérted!

 

Ha szavazni kívánsz, kísérd figyelemmel a válaszokat! Fordíts rá időt, mert változhat a megítélésed.

Egy szavazattal rendelkezel, és azt juttatsz tovább, akit akarsz. Ehhez be kell regisztrálni az oldalra, hogy nyilván tudjunk tartani mint szavazót. Kérlek, csak egy néven regisztrálj, ne élj vissza a net megmaradt szabadságával!

Köszönöm!

 

Tedd fel kérdéseidet a „játékosoknak”, úgy, hogy megadod, kinek intézted a kérdést!

Ezt megteheted az erre kialakított linkre kattintva.

A kérdésed mi továbbítjuk „Versenyzőnek” a „, válaszokat pedig a „Játékos” blogjában találod meg, kérdésed után 5 munkanapon belül.

 

Az lenne a kérésem Hozzád, hogy nézd át a „Játékosok” részvételi feltételét, és ha valami szabálytalanságot találsz, azt jelezd a „Visszaélések bejelentése” menüpontban.

 Ugrás a lap tetejére.

Játékszabályok

 

Versenyzőként soha nem fedheted fel ki vagy valójában, csak egy nicknevet, választhatsz Magadnak a kapott versenyzői számod mellé. A választott nicknév még a nemedre sem utalhat!  Nem propagálhatod Magad, maximum a weboldalt ahol ez az egész folyik (www.efealapitvany.hu), azt is úgy, mint ha Te nem lennél ott az indulók közt!

Ez nagyon fontos! Ne azért válasszanak meg, mert „jó fej vagy”, vagy mert sok barátod van, esetleg befolyásod. Ne tiszteljenek semmilyen címért (Dr. Prof. Elnök…). Tiszteljenek azért amit válaszolsz a kérdésekre!

Ha ezt figyelmen kívül hagyod, kizárásra kerülsz. Semmi személyes nem derülhet ki Rólad!

 

Ugyan akkor úgy fogalmazod meg amit akarsz, ahogy akarod! Nem érdekel sem illem, sem erkölcsi, vagy egyéb szabály, mert a Te dolgod, hogy győződ meg az embereket arról, hogy Te jó Elnök lennél.

 

A Hozzád intézett nézői kérdéseket a „központ” továbbítja Neked, és a központ teszi fel az üzenőfalra is a Te válaszaidat.

 

 

Ugrás a lap tetejére.

Részvételi feltételek

1. 18. életévedet betöltötted.

 

2. Létrehozol egy blogot  valamilyen weboldalon (mondjuk itt: https://www.google.com/accounts/NewAccount?service=blogger&continue=https://www.blogger.com/loginz%3Fd%3D%252Fcreate-blog.g%26a%3DADD

_SERVICE_FLAG&hl=hu&sendvemail=true&followup=https://www.blogger.com/loginz%3Fd%3D%252Fhome%26a%3DSERVICE_ONLY&naui=8)  a következőkkel:

 

Vezetéknév: Elnök(és a kapott rajtszámod) (Pl.: Elnök1, elnök2, Elnök3…)

 

Keresztnév: Jelölt

 

Születési éved:

1900. 01. 01.

 

Nemed: (ha kötelező megadni.) NŐ

 

Lakhelyed: Budapest (Semmi mást nem adhatsz meg!)

 

Nem fogathatsz levelet a, a blogod nem lehet kommentálni, és semmilyen képet nem rakhatsz fel!!!!!

Amennyiben ezt megszeged, kizárásra kerülsz!

 

3. A Neked szánt nézői kérdéseket, a blogg oldaladon fogadhatod, amit aztán Te teszel fal a bloggodra a válaszoddal együtt immár.

 

4. Minden Hozzád érkezett kérdésre válaszolnod kell (Csak arra, ami a témával kapcsolatos!), ás azt a bologodra feltölteni a kérdéssel és a kérdező nevével, vagy nicknevével együtt. 

A válaszok megadására 4 munkanap áll rendelkezésedre!

Amennyiben nem értesz az internethez, akkor segítséget kérhetsz valamilyen ismerősödtől, aki intézi Neked az internetes ügyeidet.

 

Fontos!!!

Amennyiben kiderül, személyed a „Választók” előtt, kiesel a megmérettetésből, úgy, hogy nagyon vigyázz „inkognitódra”!

 

5. Amennyiben „versenyben” tudsz maradni 2012. június. 15-ig, onnan kezdve havonta egy minimális összeget kell fizetned, a verseny végéig, azaz: 2013. július 15-ig.

Nem kell megijedned, nem nekem kell a pénzed! Itt a kereseted max 2%-áról beszélünk, és ha munkanélküli vagy, egyértelműen nem kell eleget tenned ennek a feltételnek majd!

Az összegyűlt pénzből fogjuk finanszírozni, az internetes megmérettetés után, az első tíz legtöbb szavazatot összegyűjtött személy megjelenésének lehetőségét – a választóik „előtt” – 19 megyeszékhelyen.

 

Ez lehetőség lesz a játékot „komollyá” tenni.

 

6. Amennyiben belekerülsz az 10 „nyertes” közé, vállalod, hogy jelen leszel az esetlegesen megrendezett „Elnök Show”-n, az országunk 19 megyeszékhelyén. (Ezen finanszírozási gondok esetére lett gyűjtve a pénz!!!!)

 

7. Csak úgy indulj el, ha valóban képesnek érzed Magad arra, hogy egy országot vezess egy szebb jövő felé, és ha „komolyra fordul a játék”, kész is vagy ezt megtenni!

 

Ugrás a lap tetejére.

 A program futamideje

 

Az internetes megmérettetés 2013. június 15-én zárul le.

                                           A jelentkezési határidő: 2011. október 15. (...ami változhat!)

 

Azon belül:

A műsor futamidejét, a válogatás határozza meg. Mennyi főt engedünk a műsorba.

Pl. 1 nyugdíjas, 1 Anyuka, 1 fizikai munkás, 1 magasan iskolázott, 1 kevésbé iskolázott, 1 szellemi munkás, 1 tanuló (legalább középiskolás), … Ezek lehetnek „kategóriák”, és kategóriánként, több is lehet, 2-3, függően attól, hány hetes műsorsorozat.

Nagyon jó ötlet volt, hogy interneten elindítani az egészet, amíg be nem kerül annyira a köztudatba, hogy a nagyobb médiáknak már „ciki” lenne kihagyni, és a profit éhségük győzzön.

A műsorok megyénként is megrendezhetőek, művelődési házakban, sportcsarnokokban…, és érdemes megtűzdelni sztárfellépőkkel.

A belépőjegyeket tiszteletdíjasra tenném, hogy senki ne legyen kizárva.

 

Bevétel a befektetőnek, ugyan az mint, a megasztárba… kb.

 

Minden jogom fenntartva! J

Ugrás a lap tetejére.

Ha egy bolond lenne a miniszterelnök.  („álmodtam egy világot magamnak…”)

 

1.   Milyen elveket kíván lefektetni, melyekre támaszkodhat a továbbiakban, feltéve, hogy ezeket az elveket a nézők elfogadták?

 

     Az elvek melyekre támaszkodni kívánok, nem kívánnak semmiféle alátámasztást senkitől. Nem attól lesznek igazak, vagy hamisak, hogy az emberek elfogadják e. Számomra ezek a dolgok olyan kézzelfoghatóak, mint másnak a ceruza. Az elvekkel melyeket elmondok, nem kell egyetértenie senkinek, ugyan akkor, ha az ember képes kikapcsolni a gondolatait, és tisztán szívéből hallgatja, amit mondok, ott legbelül érezni fogja az igazságot.

    

A legfontosabb: Nincs különbség, közted és köztem. Nem fontosabb egy elnök egy utcaseprőnél, de még egy fán ringatózó falevélnél sem. Minden, amit elvégzünk, az életet szolgálja. Egyik nélkül a másik mit sem ér, nem is létezhet. A levél a fán magába szívja azt, amit mi kifújunk és helyette ad olyant, amit mi belélegezhetünk. A világban minden egyes kis elemnek megvan a maga szerepe. Semmi nem teremtődött ok nélkül. Ha csak egy elem is hiányozna, nem is lenne élet. Innen kezdve minden ugyan olyan értékkel bír, mint bárki és bármi más. Persze ezt gondolhatjuk másként is, mint ahogy meg is tesszük sokan. Ha ezt nem tudja az ember alapelvként elfogadni, még nincs itt az ideje, hogy az élet szebb, boldogabb és szeretetteljesebb legyen a földön.

    

A második, amit fontosnak tartok, az élet értelmezése. Amennyien vagyunk, annyi értelmet adunk az életnek, vagy épen értelmetlennek találjuk a létünket. Ezzel sincs semmi gond. Mivel az életünket a körülvevő világból, és belénk táplált információkból építjük fel, ma még úgy gondolja az ember, hogy minden, amivel életében „találkozik”, „elszenved”, valami véletlen folytán van így. El is nevezte sorsnak azt, ami az élet folyamatát produkálja. Remélem, hamarosan eljut odáig, az ember, hogy rájön: a „sors könyvét” maga az ember írja, és a jelen döntései kihatását észreveszi a jövőre nézve. Egyéni és társadalmi szinten egyaránt.

    

Minden, amit mondok, nem más, mint információ, melynek valóságtartalma mindenki számára annyi, amennyit elhisz belőle, függetlenül attól, mennyi igazságot hordoz valójában.

Tehát, jó ha tudja az ember, hogy életünkben minden, ami van, olyan értéket képvisel, amennyit mi emberek adunk neki. Akár egyénileg, akár társadalmilag tesszük ezt. Remélem, senki nem vitatja, hogy ezeket az értékrendeket meglehet változtatni.

Ugrás a lap tetejére.

2.   Ön szerint milyen lenne egy tökéletes világ, és miért?

     Bármennyire is bosszantó, amit mondok, de egy tökéletes világban élünk. Tudom, hogy ezt most nehéz elhinni, látva a sok beteg embert, az erőszakot, a félelmet, a kilátástalan helyzetet, a pusztításokat… stb. Ugye azért senki nem kételkedik abban, hogy ami most van, azt mi emberek hoztuk létre, mi akartunk egy ilyen világot. Nagyon sokszor hivatkozunk arra, hogy nem tehettem mást. Pedig ez nem igaz! Amikor az ember választhat – márpedig az élet minden pillanatában ezt teszi a kínálkozó lehetőségek miatt –, választ is. Azokat a döntéseket az Én, melyeket félelemből hoz (megfenyegették, társadalmi elvárás…stb.) nevezi az Én annak: „Én nem ezt akartam”.  A félelemből hozott döntések sokasága szülte meg a mai valóságunkat. Ennek felismerése engedi, hogy az ember, egy új életet alakítson ki. Egy olyan életet, melyre már nagyon sokan vágynak. Élet félelem-, fájdalom-, betegségek nélkül, szeretetben, boldogságban. Természetesen, a világ ettől nem lenne tökéletesebb mint most, csak más.

Ugrás a lap tetejére.

3.   Milyen miniszterelnök lenne Ön? Beszéljen magáról, elveiről és mondja meg, miért lenne jó miniszterelnök!?

       Valószínűleg jó miniszterelnök lennék, mert nem vágyom rá, így aztán nem küzdenék érte, nem félteném a hatalmam, ezért valószínűleg nem is hazudnék, hogy megtartsam azt.

Ugrás a lap tetejére.

4.   Ön szerint mi a baj a politikánkkal, és miért?

     Mivel a világ tökéletes, nem mondhatom, hogy baj lenne a politikánkkal. A folytatott politikánk megszülte azt a helyzetet, ami most van. Erre a kialakult létformára nem kell úgy tekinteni, mint ha baj lenne. A világban minden egyes megnyilvánulás, amit az ember lát, és tapasztal, érzelmekkel tölti el az Én-t. Ugyan az a megnyilvánulás más és más érzelmeket táplál minden egyes emberbe. Nincs két egyforma megítélés, mint ahogy a sárga színnek is billiónyi árnyalata van.

 

Az Én, az érzelmek átéléséért él, és nem igazán van lényege a megnyilvánulásoknak, ami csak egy bizonyos célt szolgál. Csakis a megnyilvánulás okozta és kiváltott érzelmeknek, van lényege. A világban nincs jó vagy rossz, mert minden relatív. Ha van egy kutya, amit imád a gazdája, és elpusztul, az rossz a gazdának, de nem úgy a szomszédnak, akit idegesített a kutya éjszakai ugatása. A jó és rossz helyesebben megfogalmazva inkább így hangzik: Mi az, ami kellemes, és mi az, ami kellemetlen az Én számára. Politikusaink semmi rosszat nem tettek azzal, amilyen döntéseket hoztak.

 

Csupán érzelmekhez jutatták az embereket. Minden embert más érzelemhez. Segítettek létrehozni azt az állapotot az emberiségnek, azt az érzelmi megtapasztalást, amit átéltünk idáig. Az Én-nek jogában áll dönteni, hogy ezt akarja e átélni a jövőben is, szüksége van e még erre. Minél több Én gondolja úgy, hogy ez már nem kell, annál nagyobb az esély, hogy más lesz a jövő. Ehhez persze hinni kell.

 

Tisztában kell lenni a fizikai valóság felépítésével, hogy is jelenik meg a fizikai valóság. Nem nagy kunszt. Van a gondolat, melyeket az érzelmek táplálnak. Aztán van a szó, mely kimondja a gondolatot, és van a tett, mely megelőzi a fizikai megjelenést, és kész az alkotás. Bármire rápillant az ember maga körül, leszögezhetjük, hogy mielőtt az lett, ami, nem volt más csupán egy gondolat. Legyen az egy írószerszám, egy épület… stb. Itt halkan megsúgom, hogy amire úgy nézel, hogy nem ember alkotta (fa, fű… stb), az sem volt előtte más, mint „gondolat”.

 

Egyik legjobb gondolat elültető eszköz, a média. Ezért olyan nagy a küzdelem érte a politikusok közt. Nagyon jó irányító eszköz, de használhatnák az emberek szebb dolgokra is, mint félelemkeltés, félrevezetés…

Ugrás a lap tetejére.

5.   Mit kérne számon a volt politikusoktól, és milyen eszközökkel venne elégtételt a sérelmekért (korrupció, sikkasztás, félrevezetés, hazugság…)?

     Miért vennék elégtételt csak azért, mert megmutatták valaminek az egyik „pólusát”, azt ami értelmet ad a másik „pólusnak”. Mert hogy is tudnánk értékelni a kellemes érzéseket, ha nem ismerjük a kellemetlent. És valljuk be őszintén, hogy minél többet időzünk a kellemetlenben, annál jobban értékeljük a „jót”. És persze ott van még a lehetőség, hogy másként nézz ugyan arra a dologra, mint eddig tetted. Nincs cipőd? Nézd csak oda! Látod? Annak még lába sincs. Nagy butaság a völgyet számon kérni a hegy miatt, hiszen egymás nélkül nem léteznek. Egymás nélkül értelmüket vesztik. Nem, hogy számon kérnék tőlük, de ha lehetne velük dolgoztatnék tovább, immár egy másik eszmével.

 

Függetlenül attól, hogy eddig is politikus volt, képes megérteni a nép, és saját akaratát, melyet valóban átélni kíván, miért ne dolgozhatna ott, ahol van?

Ha beakarnám mutatni, hogy melyik az, az érzelmi állapot, amit szívesen él át egyként minden ember, és mutat utat a teendőkhöz a cél érdekében, nehéz dolgom lenne. Az ember igazi Én-jét kellene megmutatni ehhez. Viszont tudok egy-két megnyilvánulást, ami híven tükrözi ezt.

    

Paraolimpián versenyfutás volt. Esetlen mozgásukkal, de boldogan, élvezettel futottak – a sokak által szerencsétlennek hitt emberkék –  a cél felé, mígnem egyikük elesett. A földön ülve, sérült térdét átkarolva, előre-hátra dülöngélve sírdogált bátor kis versenyzőnk. Anélkül, hogy összebeszéltek volna a többiek egyként lassítottak le, álltak meg, majd fordultak vissza, hogy felsegítsék, vigasztalják a kis társukat. Aztán egymásba karolva besétáltak a célba. A sok „Ép” ember a nézőtéren, mind teljesen elnémult, és bámulta az örömteli arcokat, ahogy átsétáltak a célvonalon. Az emberek felálltak, és hosszú véget nem érő tapsba kezdtek, örömök és könnyek közt. Egy fantasztikus felismerésnek lehettek tanúi.

 

Ez megmutatott egy tényt. Az emberek nem akarnak versenyezni. Mindenki győzni akar, úgy, ahogy ŐK tették, a Sérültek, s „nem normálisak”. Ők, azok, akiket mi sérülteknek látunk. Senki nem akar vesztes leni. Győztes, igen. Minden ember. És erre van mód! Miért is ne lehetne így élnünk? Nem pusztítottunk eleget a „nagy versengésbe”?

 

Valaki megsúghatná nekem, miért versenyzünk, és kivel? Hova ez a nagy hajts? Ha egy másik jövőt szeretnénk, óvakodni kell az emberek azoktól a vezetőktől, kik versenyt hirdetnek, és csak növelik, és növelik a versenyképességet. A biztos pusztulásba vezet. A versenyzés örömét, károk okozása nélkül is képesek lennénk átélni.

Ugrás a lap tetejére.

6.   Mit tenne Ön az egészségügyért?

     Nem ártana helyre tenni a dolgokat. Sok ember szenved – igaz, szabad akaratából – de ennek sem kell feltétlenül így lennie.

A megelőzés sokkal értelmesebb dolognak tűnik, mint a gondok kezelése, bár az is ugyan olyan fontos. Most valahogy úgy néz ki az egészségügyünk, mint amikor valaki nyitva felejtette otthon a vízcsapot, s mire haza ér, úszik az egész lakás. Erre elkezdi a vizet felmerni. Na ilyen az egészségügyünk is.

 

„Nem zártuk el a csapot”, csak szedjük a vizet. Ha valaki azt kérdezné, hogy el lehetne e „zárni a csapot” (meglehetne e szűntetni a betegségeket), a válaszom egyértelműen: igen. Legalábbis nagy részét „egy csapásra”, a többit lassabban valamennyivel. Csak azért nem tesszük meg, mert sokan úgy gondolják, munkahelyteremtő, és kifizetődő, így az egészségügy, hiszen sok pénz forog, és nem kis haszon csapódik le egy maroknyi embernél.

 

Amíg ezen a szemléletmódon nem változtat valaki, nem mutat fel egy olyan alternatívát, amit beteg, és betegeken gazdagodó egyaránt eltud fogadni, addig veszteségnek éljük meg az egészséges társadalmat.(Zárójelben had súgjam meg, hogy minél egészségesebb a test, annál egészségesebb a tudat is, és kevésbé romboló, inkább építő, és felismerő!)

    

Nagy szerepet játszana az én világomban a természetes gyógymód. Hiszen jómagam is életemet köszönhetem neki. Kimondom bátran, hogy lehet élni gyógyszerek és betegségek nélkül, megfelelő életvitellel. Én magam sem gyakorlom, teljes mértékben azt, amit már tudok róla, de ha valami kínom van, nem hibáztatok senkit, mert tudom, hogy én tettem magammal, amit tettem.

 

Az orvosok továbbképzése a betegség táplálkozás kapcsolatának ismeretében, a természetes gyógymódok irányában haladéktalanul meg kell kezdeni!

Ugrás a lap tetejére.

7.   Az oktatásban mit változtatna meg?

     Ha megnézzük a kialakult jelenünket, életformánkat melyet ha tovább folytatjuk, nincs már sok hátra ennek a gyönyörű világnak, és ha levonjuk a következtetéseket a múltból, elmondhatjuk, hogy kineveltük az iskoláinkban azokat az embereket, akik megmondták a népnek a „frankót”. Aztán lett: társadalmi szétszakadás, és nyomor, ép úgy, mint mérhetetlen gazdagság… Szóval, ha ezeket megnézzük, elmondhatjuk sokan, hogy mi emberek nem ezt akartuk. Ha nagyon finoman akarok fogalmazni, az oktatási rendszerünk úgy szar ahogy van.

 

1. Gyermekeinknek az iskola egyenesen kínzás. Gondolok itt a kicsikre, elsősorban.

 

2. Tényként tanítunk olyan dolgokat, amik megfigyelésekből, tapasztalatokból származnak valamikor a múltból, nem törődve azzal, hogy az akkor és ott volt „megoldás”. Minden, amit úgy tanulunk meg, hogy az tény, egyben gátakat szab az embernek. Ha vesszük a fáradságot, és visszanéztünk, láthatjuk, hány olyan elmélet dőlt meg eddig, amit a múltban „szentírásként kezeltünk” Lásd: repülés.

 

3. Az osztályzások, melyek dicséretnek, és elmarasztalásnak is megfelelnek azon túl, hogy értelmileg kategorizáljuk felnövekvő nemzedékünket, sok veszélyt rejt magába. Nagy mellényt ad egyesekre, és kisebbségi önmeghatározást nevel másokba. Vegyünk példának engem. Szó szerint értendő: szinte soha nem volt tankönyv a kezembe. Így aztán a lexikai tudásom, szinte nulla. Ugyan akkor elmondhatom, hogy minden, ami hiányzik az agyamból, átengedte a helyet a „szívemnek”. Legtöbb döntésemet nem agyból hozom meg.

 

Nincsenek korlátaim sem, mert nem tudom, minek érdemes nekiállni, és minek nem. Maradt a hit. És hülyének sem érzem magam, bár, sokat hallottam, hogy nem vagyok normális. Bolond vagyok pl. ha valakinek odaadtam valamit, amit egy harmadik túl értékesnek ítélt. Egyik előadásomon abban a városban, ahol felnőttem, a hallgatóság közt ült a volt magyar tanárom is, akit nagyon szerettem. Az előadás végén, kérdéseket tehettek fel, és Ő volt az első, aki jelentkezett.

 

Abból kifolyólag, hogy elég szabadelvű és gátlástalan vagyok, hangosan elnevettem magam. Miután elnézést kértem, elmondtam, hogy itt ül a volt magyar tanárom, és jelentkezik. Persze már nyugdíjas volt. Marika néni felállt és a következőket mondta: „Emberek, higgyék el, hogy én ma csodát láttam, amit soha nem fogok elfelejteni. Ez az ember, még magyarul sem tudott igazán, nem ám, hogy ilyeneket és így mondja el…”.

 

De tartottam a nyolc általánosommal előadást már világhírű egyetem óráján is, ahol köztudott, hogy valami végzettség csak kell, hogy az embernek bizonyítéka legyen arról, amit tud. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy az igazi tudást az ember nem az iskolai órákon szerzi meg.

 

4. Az értelmileg beskatulyázott embereket, nem engedik az élet annak a területére, amiben egy életen keresztül jól érezhetné magát, és munkáját inkább tekintené hobbinak, és felemelőnk, mint sem fárasztónak, és gyűlöletesnek. Életeket tettünk tönkre azzal, hogy így kezeltük gyermekeinket. Csak azért, mert nem tanultam meg a verset, amit feladtak, ne mondják, hogy hülye vagyok ahhoz, ami a „véremben van”.

 

Sajnos egy idő után az emberpalánta ezt el is hiszi, hogy Ő az, akinek Őt „kikiáltotta” egy társadalom, egy oktatási rendszer. Élhetnénk egy olyan világban is, ahol az oktatásnak az igazi lényege az lenne, hogy felmérjék, ki mit szeretne, azt hogy csinálja, és ajánlással engednék egy olyan továbbképzésre, ami már célirányú, csak arra figyelve, hogy a „szakmai tantárgyakból” legyen jó, abból, amit választ magának, hogy akár egy életen keresztül jól érezze magát benne.

Ugrás a lap tetejére.

8.   A környezet védelmet mennyire tartja fontosnak, és mit tenne ez ügyben?

     Csak annyira, mint bárki más. Feltenném, a kérdést: Akarjátok-e, hogy még unokáitok is élvezhessék ezt a csodálatos világot? És a többség akaratának megfelelően cselekednék, nem pedig a „TŐKE” parancsára.

    

Nagyon sürgős tennivalók vannak e téren. Új, a környezetet nem szennyező energiaforrások felkutatása, és használatának elindítása. Bár ez így egy kicsit hamis, mert már ezek az energiaforrások már léteznek, csak bizonyos okok miatt (tőke, profit, hatalom…) nincsenek használva. Van olyan magyar tudós, aki a vizet tudja égetni olyan hőfokon, amilyent még a lánghegesztő sem tud. De láttam már valakit, aki egy hajszárító motornyi teljesítménnyel, képes felfűteni egy 100 m/2-i házat, melynek havi fogyasztása 2-3 ezer forint körül van, és nincs környezetszennyezés. Nem beszélve az autókról, melyek nem égetnek üzemanyagot… stb.

    

Szintén nagyon fontos, és sürgető a hulladék kezelése, újrafelhasználás. Csaknem 100%.-ig fokozható úgy, hogy közben a társadalomban élők is felfogják, hogy ne termeljenek lehetőleg hulladékot. Már az oktatásban is szerepelnie kell ennek, és a nevelésben is jelentkeznie kell!

A hulladék feldolgozást, szinte településenként meg kell oldani! Ha nem is az újrahasznosítás, de legalább a válogatás szintjéig. A szerves hulladékok komposztálása, és visszajuttatása a termőföldbe ép olyan fontos, mint a vegyszer és a környezetet szennyező anyagok nélküli termesztés, melynek kihatása van az egészégre is.

Ugrás a lap tetejére.

9.   Mi a véleménye a „kisebbségről”, hogy kezelné a kialakult helyzetet?

     Nincs, mit kezelni. Nagyon sok esetben a Gond, csak attól gond, hogy annak tartjuk, és ha kezeljük, valóban gonddá válik. Amikor kisebbségről beszélünk, legtöbb ember a romákra gondol. Nincs semmiféle kisebbség. Magyarországon, magyar van, és mindenkire ugyan azok a törvények vonatkoznak. Azért elmondom, hogy csodálkozom, azon, hogy nem jöttek még rá, hogy mire is jók a romák, többekközt.

 

Csodálattal tartozom feléjük a következőkért: Összetartóak. Olyan fizikai munkára képesek, amitől más hamar kidől, erősek, szívósak, nem félnek a kosztól… stb. Láttam kukás romát, aki büszke volt arra, hogy Ő a „szemetes”. Ha kicsit megnézzük, hogy lep el bennünket a hulladék szép lassan, milyen károkat okoz, és hogy milyen sürgető is a teendő e téren, bizony mondom, hogy Ők azok, akik kihúzhatnak bennünket a „szarból”.

 

Amennyiben, megbecsülést, megélhetést adunk cserében, ugyan úgy lehet rájuk számítani, mint bárki másra – ha nem jobban – hovatartozásától függetlenül. Nem túlzok, mikor azt mondom, hogy az emberiség jövőjének egyik kulcsa, pont a Roma. Én a magam részéről legtöbbre becsülöm a kétkezű munkást, függetlenül attól, hogy számomra minden és mindenki ugyan olyan értéket hordoz. Függetlenül a múltbeli tapasztalatoktól. Mindenki elhiheti: kezelhető a Roma.

Ugrás a lap tetejére.

10.                                                                                                                                       Az Ön „világában”, mi lenne a nyugdíjsokkal, öregjeinkkel?

     Nagyon értékes emberek! Élettapasztalattal, bölcsességgel. Fejlettebb civilizációkban, Ők azok, akik a felnövekvő nemzedéket nevelik, míg a fiatal erős emberek, a szülők akik a munkát végzik, sokat szórakoznak. Megtehetik, hiszen az „öreg bölcsek” szívesen vannak unokáikkal. Egy jobban működő társadalomban, nem dobják félre az öregeket, némi anyagit oda vetve, hogy ebből élj, már ha életnek lehet nevezni azt, amit adunk apáinknak, nagyapáinknak. Valószínűleg nincs rosszabb érzés az embernek, mint azt érezni, nincs rá szükség.

 

Elkövetnék mindent, hogy tudásukat átadhassák, és annyi pénzt adnék nekik, hogy boldogan élhessenek öreg napjaikban, tudva, hogy amikor költik, szolgáltatásokat vesznek igénybe, és ha igény van, termelni is lehet, a termelés, munkaerőt igényel. Úgy, hogy semmi kép nem okoznak kárt azzal, hogy élnek. Amúgy is gazdag országunk javakban, miért ne ehetnének, mikor éhesek, miért ne táncolhatnának, ha még van kedvük hozzá…?

Ugrás a lap tetejére.

11.                                                                                                                                       Mit tenne Ön a bűnözés visszaszorítása érdekében?

     Vajon ha Ország Atyjaként, megadom az ételt gyermekemnek, a népnek azt, amit kíván, meglop-e? Aki ilyenkor is megteszi az nem tolvaj, csak a gondolkodása „sántít” kicsit, de az könnyen orvosolható. Az, hogy minden embernek megadható e világon, amit szeretne, senki ne kételkedjen. Még egyszer mondom: a Föld javakban gazdag. Országunk végkép.

 

Ne gondolja mindenki azt, hogy csak gazdagok, és hatalmasok akarnak lenni az emberek. Vannak „szolga lelkek” is. Ép olyan tökéletes a világ felépítése, igényekből, és az igény kielégítésének lehetőségéből, mint akár egy szervezet felépítése.

Csak le kell szokni arról, hogy féltjük amink van. Felesleges „halmozni, mert másokat döntünk vele nyomorba.

Ugrás a lap tetejére.

12.                                                                                                                                       Beszéljen arról, hogy milyen „menetrend szerint” hajtaná végre elképzeléseit, mi mit követne, és amit tenne, milyen megfontolásból tenné?

     Ajjaj! Néhány elemet mondok csak el, mert ijesztő lehet azoknak, akik most „uralkodnak”. Elvet minden kép vinnék a politikába. Hogy is tudhatnám, hogy milyen terhet tettem másokra, ha én magam nem cipelem? Nem igaz? Így aztán annyiból kellene élnem az Ország Atyjaként, mint amit a gyermekeimnek, a népnek adok, létminimum címén. 

 

A törvények, amiket meghozok, azok rám is vonatkoznak, tudva azt, hogy azért hoztuk, őket, hogy az életünket megkönnyítse, és bármikor készen álljunk arra, hogy félretegyük, ha azt látjuk, csak akadály, mint sem segítség. Valószínűleg a mentelmi jog értelmét veszítené. Nagy valószínűség szerint megszűnne a munkanélküli jólét, de az is biztos, hogy sokkal kevesebbet kellene dolgozni, és azt, amit dolgozna, inkább nevezné az ember hobbinak, mint sem munkának.

    

Egy eddig nem használt elképzelés társadalmunk felépítéséről:

Először is nagy gondot fordítanék arra, hogy az emberi elmét felszabadítsak egy téves tudat alól. Ez pedig, a következő: a pénzhez kötött tudat. Nem igaz az, hogy ha valamit megakarunk csinálni pénz kell hozzá! Tévedés! Az ember kell hozzá! A tudata, gondolata, és a két keze. De ha annyira ragaszkodunk a pénzhez, hát semmi gond, annyi papírdarabot festenék pénzformátumra, amennyi megnyugtatja a tudatot. Hogy nem tehetném meg? Ó dehogynem! Hiszen az „enyém” a pénzverde (Magyar Állam). Csak arról gondoskodnék, hogy külföldiek nem vásárolhatnak magyar földön magyar földet és ingatlant, illetve nem vásárolhatnak fel, csak állami kontrol alatt.

    

Egy bank létezne, melynek feladata többé nem az, hogy kizsigereljék az embereket, és irányítsák még a politikát is a tőkén keresztül. A bank szolgáltatja azt az energiát, mely mindent mozgat, azaz a pénzt. És ezt az energiát oda és olyan mennyiségben szolgáltatja, amelyen mértékben az szükséges, mindezt kamatok, és ellenszolgáltatás nélkül. Ez a „Magyar Pénztálca”.

    

Ország Atyjaként biztosítom azt az energiát (pénzt), „gyermekeim” a nép számára, ami megélhetésüket lehetővé teszi egyéni szinten is. Ehhez cserébe csak annyit kérek, hogy a lét fenntartásához szükséges munkában vegyen részt. Arra is törekedni kell, hogy olyan módon, amilyen módon a legjobban szeretne hozzájárulni. Ez azt jelenti, nem érdekes, milyen iskolát végzett, ha tudja, csinálja azt a munkát, ami a társadalomnak hasznos. A munka ilyen fajta szétosztásával, sokkal kevesebb időt kell eltölteni munkával, és többet szórakozással, pihenéssel, kirándulással…

    

Egy példa:

Megszavaztatom, hogy akarja e a nép a következőt: Minden olyan Magyar állampolgár, ki hajlandó havi minimum 40 órát dolgozni a köz javára, hajlandó betartani a környezet védelmi előírásokat (szelektív hulladékgyűjtés és hasonlók), illetve hajlandók társadalmunk javára ötleteit találmányait „beszolgáltatni” a jövőben, havi 400 ezer forint önfenntartási életjáradékot kap mindaddig, amíg munkájával hozzájárul a Magyar hon építéséhez, fenntartásához.

További 100 ezer forintot kap, ha hajlandó táplálkozási szokásait megreformálni egészsége érdekében.

 

Aki ezt vállalja, havonta felhasználhatja ezt az életjáradékot.

Ezzel biztosítva van a nyugalma, nem kell félelemben élnie, és a társadalomnak már csak meg kell mondania, mikor milyen munkát hol kell végeznie. Természetesen azon a területen lehetőleg ahol él.

És ami első látásra nem látszik! Nem lesznek érdekházasságok, drasztikusan csökken az erőszakos megnyilvánulás, lopás, rablás… stb.

 

A vállalkozók, ennek az összegnek a kétszeresét tarthatják meg maximum, ha kitermelték.

Minden magyar állampolgár, szabadon kereskedhet szinte bármivel, de minden az említett összeget meghaladó pénzt (energiát) vissza kell juttassák az Állam Pénztárba, hogy onnan újra körforgásnak indulhasson. Tehát, nem lehet felhalmozni, és nincs kamat!

Röviden ennyi.

Ugrás a lap tetejére.

 

Tisztelt Producer, és Média!

 

Így első látásra, nem sok észre vall, amivel próbálkozom, tudva azt, hogy mi irányítja a világot. Teljes mértékben tisztában vagyok vele, függetlenül attól, hogy nem úgy tűik. Egy-két alapgondolatot engedj meg nekem, hogy tisztában lásd, amit és ahogy teszek ez ügyben. Amikor egy jó műsorötlet van, azt általában az anyagi haszonszerzés reményében születik, illetve azok vannak leginkább elfogadva, ami pénzt hoz. Nem ártana elrugaszkodni egy kicsit ettől, és kevesebbel beérni, mondjuk annyi elég, ha már nem ér veszteség senkit. Ezt az ötletet nem a „pénz utáni vágy szülte”, de ettől függetlenül, megkérem az árát, ha rákerül a sor. Én is eltudom olyan jól költeni a pénzt, mint bárki.

Egy új eszmét kívánok „elhinteni”, mely befogad, mindent, és mindenkit anélkül, hogy bárkinek is félnivalója lenne. Egy olyan eszmét, mely enged felépíteni egy másfajta világot. Tudtad, hogy RAJTAD múlik?

 

Ugrás a lap tetejére.

 

Egy kis „melléklet”.

 

Tök jó:

 

A kommunizmus 7 csodája:
- A kommunizmusban mindenkinek volt munkája.
- Bár mindenkinek volt munkája, mégsem csinált senki semmit.
- Bár senki sem csinált semmit, a tervhez képest mégis mindig 100%-on felül teljesített.
- Bár a 100%-on felül teljesítettek, mégsem lehetett semmit kapni.
- Bár semmit sem lehetett kapni, mégis mindenkinek volt mindene.
- Bár mindenkinek volt mindene, mégis mindenki lopott.
- Bár mindenki lopott, mégsem hiányzott soha semmi.

 

Nem? :)

Ugrás a lap tetejére.