Ez egy élő
tévéműsor,
vagy ha nem engedi a „töke”,
rendezvény
sorozat,
vagy egy internetes „játék”,
ami
ország szerte megjelenik. Ha valamihez
hasonlítani akarom, leginkább a
„Megasztár”-hoz hasonlít,
annyi
különbséggel,
hogy itt
nincs zsűri. Jobban mondva, a közönség,
és a nézők a zsűri. Végül is „Keressük
Országunk Miniszterelnökét!”
Most ugrott be! A műsor címe lehetne
„KOM” (Gyere,
jelentkezz!). Ötletes, nem? Szinte ugyan olyan
válogatásnak
kell megelőznie a műsort, mint a
valóság show-ban. Az ország
több
területén, legalább
megyénként kell
válogatást tartani,
de lehet több helyen is. Ezt
elvégezhetnék a helyi
televíziók, saját
környékükön, saját
műsort
készítve, hogy Ők kit is
ajánlanának, az
országos
„döntőbe”. Mondjuk
megyénként
három ember. Az így összeverbuválódott
emberkékből lenne egy
nagy műsor valamelyik országos
televízióban. A
válogatás szempontja, hogy senkit
nem zárnak ki, de
válogatáskor ügyelnek
arra, hogy minden réteg legyen
felkarolva. Legyen képviselője a társadalmi
rétegeknek, valamint a szociális
különbségeknek. Gondolok itt:
nyugdíjas, anya,
melós, hajléktalan, diplomás,
kevésbé iskolázott…
Ügyelni kell arra,
hogy a „nagy műsorban” is
szerepelhessenek ezek a „rétegek”! - Az
egészségügyben… -
Oktatásban… -
Környezetvédelemben…
stb. (Lejebb, részletesen!) A főbb
kérdéscsoportokra kell a
válaszukat kifejteni, amit aztán a
nézők (helyben, valamint sms, és telefonos
szavazatban)
pontoznak. A
műsorvezető, csak a folyamatokra ügyel fel, vezeti a műsort. A
fő
kérdéscsoportok előtt, módjukban van a
résztvevőknek egy alapelvet
elmondani, illetve
azt elfogadtatni, a résztvevőkkel,
nézőkkel. Erre az alapelvekre támaszkodhat a
továbbiakban, mint elfogadott
tényre, feltéve, ha a nézők
többsége
azt elfogadta (szavazással esetleg). Ezek a lefektetett
alapelvek,
segíthetnek abban, hogy a „versenyző”
tovább tudjon lépni egy-egy gondolatmenetből,
ellenkezések nélkül, amit a
nézők
váltanak ki esetleg. Rendkívül fontos
eleme a
műsornak, hogy a
nézők, kérdezhetnek.
És ami nagyon
fontos, hogy nem egy kérdést! Annyit, amennyit
jónak lát ahhoz, hogy
„meggyőzve” érezze magát az
adott
témában. Itt még nincs
vége! A műsort
roppant érdekessé teheti egy dolog.
Mielőtt elmondom, elmondok valamit. Ezért az
„egyért” találtam ki az
egészet.
Míg sokan mások anyagi haszonszerzést
látnak abba, amibe kezdenek, addig én egy
kevésbé kínos jövőt,
melynek
elérése érdekek
csorbítása,
és erőszak nélkül megtehető. Ezt
kívánja szolgálni
az érdekesség, amit a műsorba
„csempészek”: a
„hang”. A
„hang” a műsor szerves
része. A „hang”
is részt vesz, de
nem versenyző, függetlenül attól, hogy
pontozhatják. A „hang” elmondja a
nézőknek,
hogy miért csak egy „hang” és
nem
több. A „hang” a
kérdéseket is
irányíthatja. Vagy Ő maga kérdez, vagy
egy ott
lévő néző teszi fel a
kérdést, ki együtt
működik a műsorral.
Bár ez lehet a műsorvezető is. A
„hang”-ot megismerve tud
igazán dönteni egy producer, mennyire jó
is
lehet ez a műsor. Még nagyszerűbb
megoldás, ha
minden „versenyzőnek” csak a hangja
hallatszik mindvégig. És lehetőleg
torzítva, hogy
még azt se tudják, hogy Nő vagy férfi
az
illető, hogy ne legyenek előítéleteik,
és csak a
válaszokra hagyatkozva
juttassanak tovább akár kit is. |
Amiért
elindítottam a
„játékot” Bár a világot
tökéletesnek
tartom és egy
csodás színháznak,
melyben mindenki azt játszik benne –
szabad akaratával – amit akar, mégis
nagyobb kedvem
lenne egy ennél jobb
„játékra”, mint ami most van,
tudva, hogy mi
vár ránk. Nincs semmi kedvem ahhoz a
megtapasztaláshoz, ami az emberiségre
vár
annak következményeként, amilyen
életvitelt
most folytatunk. Sokak
számára a
kijelentésem, miszerint „LÁTTAM MI
VÁR RÁNK”,
felfoghatatlan, és –
szerintük – joggal
néznek bolondnak. De ez mit sem változtat azon,
amit
tudok még ha ez a tudás
annak kapcsán jött is létre amit
láttam, vagy
sokak szerint csak látni véltem. Én aki
tisztában van a
világ
„körforgásával”,
én
aki képes vagyok félelmek
nélkül
élni, én
aki sokszor
mondom ki: nem lényeg…, mégis
„erőlködök”, teszek
erőfeszítéseket
egy szebb
jövőért. Teszem ezt több
okból is. Teszem, mert
„látomásom” után,
nagy
elkeseredésemben láttam egy másik
világot is. Igaz, az is véget ér
– mert
nincs kezdet, mi véget nem érne – de
legalább nem úgy, mint ami
elkeserített. Ez
utóbbi viszont örömmel
töltött el,
hiszen ez megmutatta: van
remény!
…még ha sokan hülyének is
néznek.
Én nagyon jól tudom, hogy legalább
ugyan
annyi embert el is gondolkodtatok mindennel, amit teszek, mint amennyin
az első
pillanatban csak legyintenek. Legyintek most amikor igazán figyelni kellene! Aztán vannak
emberek, akik úgy
gondolkodnak: „Ki a faszomat érdekel, mi
fog történni? Most megvan mindenem, a jövő
legyen a
jövő emberének gondja…” Nem
akarlak elkeseríteni Drága Barátom, de
ha Te
így gondolkodsz az egyike leszel
annak aki a legnagyobbat szívja majd. Hogy miért? Mert
kurvára itt leszel TE
is! Ugyan is –
bár ennek most nem
vagy tudatában – lehetetlen hogy ne
éld
meg azt amit megteremtettél!!! …még
ha
„látszólag el is hagyod kis időre
földi porhüvelyed. És teszem
még mindezt
azért, mert első pillanatban áldásként
megélt
„ajándékom”, miszerint
érzem az emberek érzéseit,
rengeteg szenvedés és fájdalom
gyökereivé váltak, hiszen sok ember
boldogtalan,
és ezt nagyon nem jó
sajátként
érezni. Méltán
visszaigazolta nekem ez,
azt a tényt, hogy mindenben annyi az
öröm, mint az üröm. És teszem ezt
azért, mert
nagyon elegem lett abból, - és most az ember
szólal meg belőlem –, hogy arról
szóljon az
élet, hogy elmész dolgozni, csak
azért, hogy kifizethesd a számlákat. Olyan
számlákat, amit el sem mulatsz,
csupán az
életfeltételeidet akarod
megőrizni, a fizikai létfenntartásodat
megtartani. És teszem
még
kíváncsiságból ezt az
egészet. Vajon, tényleg
lehetetlen már
összefogni az embereket? Vajon tényleg
nem tudnak már bízni senkiben, és
semmiben…
Önmagukban meg végképp nem? Vajon
ennyire eltudták venni Önmagukba vetett
hitüket? És
érdekel az is, hogy az
emberek kit, miféle embert
választanának
Maguknak vezetőnek, ha nem a tőkepolitika diktál? Gyere!
Tarts velem!
JÁTSZ egyet! Minden
elvárás nélkül, és
meglátod,
nem csalódsz! Vegyél
részt Te is! Legyél szavazó, de akár Elnök jelölt is! |
Gyere
és játssz!
De a válaszokat vedd komolyan! Itt most a
kutyát sem érdekli, ki fia borja vagy! Itt
még a
neved sem fogják tudni, de még
azt sem, hogy melyik nemhez tartozol. Itt nem tudsz
győzni a
pénzeddel, a hatalmaddal, a
befolyásoddal…, egyedül a
megválaszolt
kérdések alapján döntenek
arról, Te
leszel e az Elnök. A szövegen keresztül kell
kisugároznod, és nem
öltönyödön
keresztül vakufényben. Akár
ki is vagy, fogadj
meg egy tanácsot! Amikor a
válaszokat írod, egy másodpercre se
gondolj arra,
hogy megfelelj mások
elvárásainak, a megszokott
törvényeknek…, és ne szorulj
a
törvények által
létrehozott keretekbe! Engedd el Magad, szívedből
válaszolj, még ha
„mesevilágnak” is tűnik az,
amilyen
világot építeni szeretnél! Ha
erre képes leszel, le fognak döbbeni az emberek,
hogy
mennyien akarják ugyan
azt! Töltsd
ki a jelentkezési lapot, és töltsd ki a
nyilatkozatot, hogy tudomásul vetted, a
„játékszabályokat”! Ezen a linken
letöltheted: |
Gyere, vegyél
részt a „játékban”
és
szavazz! Segíts! Keressük meg, az igazi vezetőnket!
Azt az
embert, akit nem a
tőke rak az orrunk elé. Annyi a
kérésem
Hozzád, ha nem is
veszel részt ebben a játékban,
legalább ne
tedd tönkre, még hivatali
kötelességből sem! Ez a
játék
kulcsa lehet egy szebb
jövőnek. Hidd el, megértem
ha
Neked ez a világ
megfelel – mert van mit jócskán a tejbe
aprítanod –, de sokan nem így vannak,
nekik szükségük van a
változásra. Köszönöm,
hogy megérted! Ha szavazni
kívánsz, kísérd figyelemmel
a válaszokat! Fordíts rá időt, mert
változhat a megítélésed. Egy szavazattal rendelkezel,
és azt
juttatsz tovább, akit akarsz. Ehhez be kell
regisztrálni
az oldalra, hogy
nyilván tudjunk tartani mint szavazót.
Kérlek,
csak egy néven regisztrálj, ne
élj vissza a net megmaradt
szabadságával! Köszönöm! Tedd fel
kérdéseidet a
„játékosoknak”,
úgy, hogy megadod, kinek intézted a
kérdést! Ezt megteheted az erre
kialakított
linkre kattintva. A
kérdésed mi
továbbítjuk
„Versenyzőnek” a „, válaszokat
pedig a
„Játékos”
blogjában találod
meg,
kérdésed után 5 munkanapon
belül. Az
lenne a kérésem Hozzád,
hogy nézd át a
„Játékosok”
részvételi feltételét,
és ha valami
szabálytalanságot találsz, azt jelezd a
„Visszaélések
bejelentése” menüpontban. |
Versenyzőként
soha nem fedheted fel ki
vagy valójában, csak egy
nicknevet, választhatsz Magadnak a kapott versenyzői
számod mellé. A választott
nicknév még a nemedre sem utalhat! Nem
propagálhatod Magad, maximum a weboldalt ahol ez az
egész
folyik (www.efealapitvany.hu),
azt is úgy, mint
ha Te nem lennél ott az indulók közt! Ez nagyon fontos! Ne
azért
válasszanak meg, mert „jó fej
vagy”, vagy
mert sok barátod van, esetleg befolyásod. Ne
tiszteljenek
semmilyen címért (Dr.
Prof. Elnök…). Tiszteljenek azért amit
válaszolsz a kérdésekre! Ha ezt figyelmen
kívül hagyod,
kizárásra kerülsz. Semmi
személyes nem
derülhet ki Rólad! Ugyan akkor úgy
fogalmazod meg amit
akarsz, ahogy akarod! Nem érdekel
sem illem, sem erkölcsi, vagy egyéb
szabály, mert a
Te dolgod, hogy győződ meg
az embereket arról, hogy Te jó Elnök
lennél. A Hozzád
intézett nézői
kérdéseket a
„központ”
továbbítja Neked, és a
központ teszi fel az üzenőfalra is a Te
válaszaidat. |
1. 18.
életévedet
betöltötted. 2. Létrehozol egy blogot valamilyen weboldalon (mondjuk itt: https://www.google.com/accounts/NewAccount?service=blogger&continue=https://www.blogger.com/loginz%3Fd%3D%252Fcreate-blog.g%26a%3DADD _SERVICE_FLAG&hl=hu&sendvemail=true&followup=https://www.blogger.com/loginz%3Fd%3D%252Fhome%26a%3DSERVICE_ONLY&naui=8) a
következőkkel: Vezetéknév:
Elnök(és a kapott
rajtszámod) (Pl.: Elnök1, elnök2,
Elnök3…) Keresztnév: Jelölt Születési
éved: 1900. 01. 01. Nemed: (ha kötelező
megadni.) NŐ Lakhelyed: Budapest (Semmi
mást nem adhatsz meg!) Nem fogathatsz levelet a, a
blogod nem lehet kommentálni, és semmilyen
képet
nem rakhatsz fel!!!!! Amennyiben ezt megszeged,
kizárásra kerülsz! 4. Minden Hozzád
érkezett
kérdésre válaszolnod kell (Csak arra,
ami a
témával kapcsolatos!), ás azt a
bologodra
feltölteni a kérdéssel és a
kérdező
nevével, vagy nicknevével
együtt. A válaszok
megadására 4
munkanap áll rendelkezésedre! Amennyiben nem
értesz az internethez,
akkor
segítséget kérhetsz valamilyen
ismerősödtől,
aki intézi Neked az internetes
ügyeidet. Fontos!!! Amennyiben kiderül,
személyed a
„Választók” előtt, kiesel a
megmérettetésből, úgy, hogy nagyon
vigyázz
„inkognitódra”! 5. Amennyiben
„versenyben” tudsz
maradni 2012. június. 15-ig, onnan
kezdve havonta egy minimális összeget kell
fizetned, a
verseny végéig, azaz:
2013. július 15-ig. Nem kell megijedned, nem
nekem kell a
pénzed! Itt a kereseted max
2%-áról beszélünk,
és ha
munkanélküli vagy, egyértelműen nem kell
eleget
tenned
ennek a feltételnek majd! Az összegyűlt
pénzből fogjuk
finanszírozni, az internetes
megmérettetés
után, az első tíz legtöbb szavazatot
összegyűjtött személy
megjelenésének
lehetőségét – a
választóik
„előtt” – 19 megyeszékhelyen. Ez lehetőség lesz
a
játékot „komollyá”
tenni. 6. Amennyiben
belekerülsz az 10
„nyertes” közé,
vállalod, hogy jelen
leszel az esetlegesen megrendezett „Elnök
Show”-n, az
országunk 19
megyeszékhelyén. (Ezen
finanszírozási
gondok esetére lett gyűjtve a pénz!!!!) 7. Csak úgy indulj el, ha
valóban képesnek érzed Magad arra,
hogy egy
országot vezess egy szebb jövő
felé, és ha „komolyra fordul a
játék”, kész is vagy ezt
megtenni! |
12 kérdésre kell választ adnod, Elnökjelöltként, valamint a „nézői” kérdésekre, amit a választók kérdeznek Tőled. 1.Milyen
elveket kíván
lefektetni, melyekre támaszkodhat a továbbiakban,
feltéve, hogy ezeket az
elveket a nézők elfogadták? 2. Ön szerint milyen lenne egy tökéletes világ, és miért? 3. Milyen
miniszterelnök lenne Ön? Beszéljen
magáról, elveiről és mondja meg,
miért lenne jó miniszterelnök!? 4. Ön
szerint mi a baj a politikánkkal, és
miért? 5. Mit
kérne számon a volt politikusoktól,
és
milyen eszközökkel venne
elégtételt a sérelmekért
(korrupció,
sikkasztás, félrevezetés,
hazugság…)? 6. Mit
tenne Ön az
egészségügyért? 7. Az
oktatásban mit változtatna meg? 8. A
környezet védelmet mennyire tartja fontosnak,
és mit
tenne ez ügyben? 9. Mi a
véleménye a
„kisebbségről”, hogy
kezelné a kialakult helyzetet? 10. Az
Ön „világában”, mi
lenne a
nyugdíjsokkal, öregjeinkkel? 11. Mit tenne
Ön a bűnözés
visszaszorítása
érdekében? 12.
Beszéljen arról, hogy milyen „menetrend
szerint” hajtaná végre
elképzeléseit, mi mit követne,
és amit tenne,
milyen megfontolásból
tenné? |
Az internetes megmérettetés 2013. június 15-én zárul le.
A jelentkezési
határidő: 2011.
október 15. (...ami változhat!) Azon belül: A műsor
futamidejét, a
válogatás határozza meg. Mennyi főt
engedünk
a
műsorba. Pl. 1 nyugdíjas,
1 Anyuka, 1 fizikai
munkás, 1 magasan iskolázott, 1
kevésbé iskolázott, 1 szellemi
munkás, 1
tanuló (legalább
középiskolás),
… Ezek
lehetnek „kategóriák”,
és
kategóriánként, több is
lehet, 2-3,
függően attól,
hány hetes műsorsorozat. Nagyon jó
ötlet volt, hogy
interneten elindítani az egészet, amíg
be
nem kerül annyira a köztudatba, hogy a nagyobb
médiáknak már
„ciki” lenne kihagyni,
és a profit éhségük
győzzön. A műsorok
megyénként is
megrendezhetőek, művelődési házakban,
sportcsarnokokban…, és érdemes
megtűzdelni
sztárfellépőkkel. A belépőjegyeket
tiszteletdíjasra tenném, hogy senki ne legyen
kizárva. Bevétel a
befektetőnek, ugyan az mint,
a megasztárba… kb. Minden jogom fenntartva! J |
Ha egy bolond lenne a
miniszterelnök. („álmodtam
egy világot
magamnak…”) 1.
Milyen
elveket kíván lefektetni, melyekre
támaszkodhat a
továbbiakban, feltéve, hogy
ezeket az elveket a nézők elfogadták? Az
elvek melyekre támaszkodni
kívánok, nem kívánnak
semmiféle
alátámasztást senkitől. Nem
attól lesznek
igazak, vagy hamisak, hogy az emberek elfogadják e.
Számomra ezek a dolgok
olyan kézzelfoghatóak, mint másnak a
ceruza. Az
elvekkel melyeket elmondok, nem
kell egyetértenie senkinek, ugyan akkor, ha az ember
képes kikapcsolni a
gondolatait, és tisztán
szívéből hallgatja,
amit mondok, ott legbelül érezni
fogja az igazságot. A legfontosabb: Nincs
különbség, közted és
köztem. Nem
fontosabb egy
elnök egy utcaseprőnél, de még egy
fán
ringatózó falevélnél sem.
Minden, amit
elvégzünk, az életet
szolgálja. Egyik
nélkül a másik mit sem ér,
nem is
létezhet. A levél a fán
magába
szívja azt, amit mi kifújunk és
helyette ad
olyant, amit mi belélegezhetünk. A
világban minden
egyes kis elemnek megvan a
maga szerepe. Semmi nem teremtődött ok
nélkül. Ha csak
egy elem is hiányozna,
nem is lenne élet. Innen kezdve minden ugyan olyan
értékkel bír, mint bárki
és
bármi más. Persze ezt gondolhatjuk
másként
is, mint ahogy meg is tesszük sokan.
Ha ezt nem tudja az ember alapelvként elfogadni,
még
nincs itt az ideje, hogy
az élet szebb, boldogabb és szeretetteljesebb
legyen a
földön. A második, amit
fontosnak tartok, az
élet értelmezése. Amennyien
vagyunk, annyi értelmet adunk az életnek, vagy
épen értelmetlennek találjuk a
létünket. Ezzel sincs semmi gond. Mivel az
életünket a körülvevő
világból,
és
belénk táplált
információkból
építjük fel, ma még
úgy gondolja az
ember, hogy
minden, amivel életében
„találkozik”,
„elszenved”, valami véletlen
folytán van
így. El is nevezte sorsnak azt, ami az élet
folyamatát produkálja. Remélem,
hamarosan eljut odáig, az ember, hogy
rájön: a
„sors könyvét” maga az ember
írja, és a jelen döntései
kihatását észreveszi a jövőre
nézve.
Egyéni és
társadalmi szinten egyaránt. Minden, amit mondok, nem
más, mint
információ, melynek
valóságtartalma
mindenki számára annyi, amennyit elhisz belőle,
függetlenül attól, mennyi
igazságot hordoz valójában. Tehát,
jó ha tudja az ember,
hogy életünkben minden, ami van, olyan
értéket képvisel, amennyit mi emberek
adunk neki.
Akár egyénileg, akár
társadalmilag tesszük ezt. Remélem,
senki nem
vitatja, hogy ezeket az
értékrendeket meglehet változtatni. 2.
Ön szerint
milyen lenne egy tökéletes világ,
és
miért? Bármennyire
is bosszantó,
amit mondok, de egy tökéletes világban
élünk. Tudom, hogy ezt most nehéz
elhinni, látva a sok beteg embert, az erőszakot, a
félelmet, a kilátástalan
helyzetet, a pusztításokat… stb. Ugye
azért
senki nem kételkedik abban, hogy
ami most van, azt mi emberek hoztuk létre, mi akartunk egy
ilyen
világot.
Nagyon sokszor hivatkozunk arra, hogy nem tehettem mást.
Pedig
ez nem igaz!
Amikor az ember választhat – márpedig
az
élet minden pillanatában ezt teszi a
kínálkozó lehetőségek miatt
–,
választ is. Azokat a döntéseket az
Én,
melyeket
félelemből hoz (megfenyegették,
társadalmi
elvárás…stb.) nevezi az Én
annak:
„Én nem ezt akartam”. A
félelemből
hozott döntések sokasága szülte
meg a mai
valóságunkat. Ennek felismerése
engedi, hogy az ember, egy új életet
alakítson ki.
Egy olyan életet, melyre már
nagyon sokan vágynak. Élet félelem-,
fájdalom-, betegségek nélkül,
szeretetben,
boldogságban. Természetesen, a világ
ettől nem
lenne tökéletesebb mint most,
csak más. 3.
Milyen
miniszterelnök lenne Ön? Beszéljen
magáról, elveiről és mondja meg,
miért
lenne
jó miniszterelnök!?
Valószínűleg
jó
miniszterelnök lennék, mert nem vágyom
rá,
így aztán nem küzdenék
érte, nem
félteném a hatalmam, ezért
valószínűleg nem is hazudnék, hogy
megtartsam azt. 4.
Ön szerint mi
a baj a politikánkkal, és miért? Mivel
a világ tökéletes, nem
mondhatom, hogy baj lenne a politikánkkal. A folytatott
politikánk megszülte
azt a helyzetet, ami most van. Erre a kialakult
létformára nem kell úgy
tekinteni, mint ha baj lenne. A világban minden egyes
megnyilvánulás, amit az
ember lát, és tapasztal, érzelmekkel
tölti el
az Én-t. Ugyan az a
megnyilvánulás más és
más
érzelmeket táplál minden egyes
emberbe. Nincs
két
egyforma megítélés, mint ahogy a
sárga
színnek is billiónyi árnyalata van. Az Én, az
érzelmek
átéléséért
él, és nem
igazán van lényege a
megnyilvánulásoknak, ami csak egy bizonyos
célt
szolgál. Csakis a
megnyilvánulás okozta és
kiváltott
érzelmeknek, van lényege. A világban
nincs
jó vagy rossz, mert minden relatív. Ha van egy
kutya,
amit imád a gazdája, és
elpusztul, az rossz a gazdának, de nem úgy a
szomszédnak, akit idegesített a
kutya éjszakai ugatása. A jó
és rossz
helyesebben megfogalmazva inkább így
hangzik: Mi az, ami kellemes, és mi az, ami kellemetlen az
Én számára.
Politikusaink semmi rosszat nem tettek azzal, amilyen
döntéseket hoztak. Csupán
érzelmekhez
jutatták az embereket. Minden embert más
érzelemhez.
Segítettek létrehozni azt az állapotot
az
emberiségnek, azt az érzelmi
megtapasztalást, amit
átéltünk idáig.
Az Én-nek jogában áll
dönteni, hogy ezt
akarja e átélni a jövőben is,
szüksége
van e még erre. Minél több Én
gondolja
úgy, hogy ez már nem kell, annál
nagyobb az
esély, hogy más lesz a jövő. Ehhez
persze hinni kell. Tisztában kell
lenni a fizikai
valóság
felépítésével, hogy
is jelenik
meg a fizikai valóság. Nem nagy kunszt. Van a
gondolat,
melyeket az érzelmek
táplálnak. Aztán van a szó,
mely kimondja a
gondolatot, és van a tett, mely
megelőzi a fizikai megjelenést, és
kész az
alkotás. Bármire rápillant az ember
maga körül, leszögezhetjük, hogy
mielőtt az lett,
ami, nem volt más csupán egy
gondolat. Legyen az egy írószerszám,
egy
épület… stb. Itt halkan
megsúgom, hogy
amire úgy nézel, hogy nem ember alkotta (fa,
fű…
stb), az sem volt előtte más,
mint „gondolat”. Egyik legjobb gondolat
elültető
eszköz, a média. Ezért olyan nagy a
küzdelem érte a politikusok közt. Nagyon
jó
irányító eszköz, de
használhatnák
az emberek szebb dolgokra is, mint félelemkeltés,
félrevezetés… 5.
Mit kérne
számon a volt politikusoktól, és
milyen
eszközökkel venne elégtételt a
sérelmekért (korrupció,
sikkasztás,
félrevezetés, hazugság…)? Miért
vennék elégtételt csak
azért, mert megmutatták valaminek az egyik
„pólusát”, azt ami
értelmet ad a
másik „pólusnak”. Mert hogy
is tudnánk
értékelni a kellemes
érzéseket, ha nem
ismerjük a kellemetlent. És valljuk be
őszintén,
hogy minél többet időzünk a
kellemetlenben, annál jobban
értékeljük a
„jót”. És persze ott van
még a
lehetőség, hogy másként
nézz ugyan arra a
dologra, mint eddig tetted. Nincs
cipőd? Nézd csak oda! Látod? Annak még
lába
sincs. Nagy butaság a völgyet
számon kérni a hegy miatt, hiszen
egymás
nélkül nem léteznek. Egymás
nélkül értelmüket
vesztik. Nem, hogy számon kérnék
tőlük, de ha
lehetne velük dolgoztatnék
tovább, immár egy másik
eszmével. Függetlenül
attól, hogy
eddig is politikus volt, képes megérteni a
nép,
és saját akaratát, melyet
valóban
átélni kíván,
miért ne dolgozhatna
ott, ahol
van? Ha beakarnám
mutatni, hogy melyik az,
az érzelmi állapot, amit szívesen
él át egyként minden ember,
és mutat utat a
teendőkhöz a cél érdekében,
nehéz
dolgom lenne. Az ember igazi Én-jét kellene
megmutatni
ehhez. Viszont tudok
egy-két megnyilvánulást, ami
híven
tükrözi ezt. Paraolimpián
versenyfutás volt.
Esetlen mozgásukkal, de boldogan,
élvezettel futottak – a sokak által
szerencsétlennek hitt emberkék –
a
cél felé, mígnem egyikük
elesett. A földön
ülve, sérült térdét
átkarolva,
előre-hátra dülöngélve
sírdogált
bátor kis
versenyzőnk. Anélkül, hogy
összebeszéltek volna
a többiek egyként lassítottak
le, álltak meg, majd fordultak vissza, hogy
felsegítsék, vigasztalják a kis
társukat. Aztán egymásba karolva
besétáltak a célba. A sok
„Ép”
ember a
nézőtéren, mind teljesen elnémult,
és
bámulta az örömteli arcokat, ahogy
átsétáltak a célvonalon. Az
emberek
felálltak, és hosszú véget
nem érő
tapsba
kezdtek, örömök és
könnyek közt. Egy
fantasztikus felismerésnek lehettek tanúi. Ez megmutatott egy
tényt. Az emberek
nem akarnak versenyezni. Mindenki
győzni akar, úgy, ahogy ŐK tették, a
Sérültek, s „nem
normálisak”. Ők, azok,
akiket mi sérülteknek látunk. Senki nem
akar vesztes
leni. Győztes, igen.
Minden ember. És erre van mód! Miért
is ne lehetne
így élnünk? Nem
pusztítottunk eleget a „nagy
versengésbe”? Valaki
megsúghatná nekem,
miért versenyzünk, és kivel? Hova ez a
nagy
hajts? Ha egy másik jövőt szeretnénk,
óvakodni kell az emberek azoktól a
vezetőktől, kik versenyt hirdetnek, és csak
növelik,
és növelik a
versenyképességet. A biztos
pusztulásba vezet. A
versenyzés örömét,
károk
okozása nélkül is képesek
lennénk
átélni. 6.
Mit tenne Ön
az egészségügyért? Nem
ártana helyre tenni a
dolgokat. Sok ember szenved – igaz, szabad
akaratából – de ennek sem kell
feltétlenül így lennie. A megelőzés
sokkal értelmesebb
dolognak tűnik, mint a gondok kezelése,
bár az is ugyan olyan fontos. Most valahogy úgy
néz ki az
egészségügyünk, mint
amikor valaki nyitva felejtette otthon a vízcsapot, s mire
haza
ér, úszik az
egész lakás. Erre elkezdi a vizet felmerni. Na
ilyen az
egészségügyünk is. „Nem
zártuk el a csapot”,
csak szedjük a vizet. Ha valaki azt
kérdezné,
hogy el lehetne e „zárni a csapot”
(meglehetne e
szűntetni a betegségeket), a
válaszom egyértelműen: igen.
Legalábbis nagy
részét „egy
csapásra”, a többit
lassabban valamennyivel. Csak azért nem tesszük
meg, mert
sokan úgy gondolják,
munkahelyteremtő, és kifizetődő, így az
egészségügy, hiszen sok pénz
forog, és
nem kis haszon csapódik le egy maroknyi embernél. Amíg ezen a
szemléletmódon nem változtat valaki,
nem mutat fel
egy
olyan alternatívát, amit beteg, és
betegeken
gazdagodó egyaránt eltud fogadni,
addig veszteségnek éljük meg az
egészséges
társadalmat.(Zárójelben
had súgjam
meg, hogy minél egészségesebb a test,
annál
egészségesebb a tudat is, és
kevésbé romboló, inkább
építő, és felismerő!) Nagy szerepet
játszana az én
világomban a természetes
gyógymód. Hiszen
jómagam is életemet köszönhetem
neki. Kimondom
bátran, hogy lehet élni
gyógyszerek és betegségek
nélkül,
megfelelő életvitellel. Én magam sem
gyakorlom, teljes mértékben azt, amit
már tudok
róla, de ha valami kínom van,
nem hibáztatok senkit, mert tudom, hogy én tettem
magammal, amit tettem. Az orvosok
továbbképzése
a betegség táplálkozás
kapcsolatának
ismeretében, a természetes
gyógymódok
irányában haladéktalanul meg kell
kezdeni! 7.
Az oktatásban
mit változtatna meg? Ha
megnézzük a kialakult
jelenünket, életformánkat melyet ha
tovább
folytatjuk, nincs már sok hátra
ennek a gyönyörű világnak, és
ha levonjuk a
következtetéseket a múltból,
elmondhatjuk, hogy kineveltük az iskoláinkban
azokat az
embereket, akik
megmondták a népnek a
„frankót”.
Aztán lett: társadalmi
szétszakadás,
és
nyomor, ép úgy, mint mérhetetlen
gazdagság… Szóval, ha ezeket
megnézzük,
elmondhatjuk sokan, hogy mi emberek nem ezt akartuk. Ha nagyon finoman
akarok
fogalmazni, az oktatási rendszerünk úgy
szar ahogy
van. 1. Gyermekeinknek az iskola
egyenesen
kínzás. Gondolok itt a kicsikre,
elsősorban. 2.
Tényként tanítunk
olyan dolgokat, amik megfigyelésekből,
tapasztalatokból származnak valamikor a
múltból, nem törődve azzal, hogy az
akkor és ott volt „megoldás”.
Minden, amit
úgy tanulunk meg, hogy az tény,
egyben gátakat szab az embernek. Ha vesszük a
fáradságot, és
visszanéztünk,
láthatjuk, hány olyan elmélet dőlt meg
eddig, amit
a múltban
„szentírásként
kezeltünk” Lásd:
repülés. 3. Az
osztályzások, melyek
dicséretnek, és elmarasztalásnak is
megfelelnek azon túl, hogy értelmileg
kategorizáljuk felnövekvő
nemzedékünket,
sok veszélyt rejt magába. Nagy
mellényt ad
egyesekre, és kisebbségi
önmeghatározást nevel
másokba. Vegyünk
példának engem. Szó szerint
értendő:
szinte soha nem volt tankönyv a kezembe. Így
aztán a
lexikai tudásom, szinte
nulla. Ugyan akkor elmondhatom, hogy minden, ami hiányzik az
agyamból,
átengedte a helyet a
„szívemnek”.
Legtöbb döntésemet nem agyból
hozom meg. Nincsenek
korlátaim sem, mert nem
tudom, minek érdemes nekiállni, és
minek nem. Maradt a hit. És hülyének sem
érzem magam, bár, sokat hallottam,
hogy nem vagyok normális. Bolond vagyok pl. ha valakinek
odaadtam valamit, amit
egy harmadik túl értékesnek
ítélt.
Egyik előadásomon abban a városban, ahol
felnőttem, a hallgatóság közt
ült a volt magyar
tanárom is, akit nagyon
szerettem. Az előadás végén,
kérdéseket tehettek fel, és Ő volt az
első, aki
jelentkezett. Abból
kifolyólag, hogy
elég szabadelvű és
gátlástalan vagyok,
hangosan
elnevettem magam. Miután elnézést
kértem,
elmondtam, hogy itt ül a volt magyar
tanárom, és jelentkezik. Persze már
nyugdíjas volt. Marika néni felállt
és a
következőket mondta: „Emberek, higgyék
el, hogy
én ma csodát láttam, amit soha
nem fogok elfelejteni. Ez az ember, még magyarul sem tudott
igazán, nem ám,
hogy ilyeneket és így mondja
el…”. De tartottam a nyolc
általánosommal előadást már
világhírű egyetem
óráján is, ahol köztudott,
hogy valami
végzettség csak kell, hogy az embernek
bizonyítéka legyen arról, amit tud.
Ezzel csak azt
akartam mondani, hogy az
igazi tudást az ember nem az iskolai
órákon szerzi
meg. 4. Az értelmileg
beskatulyázott
embereket, nem engedik az élet annak a
területére, amiben egy életen
keresztül
jól érezhetné magát,
és
munkáját inkább
tekintené hobbinak, és felemelőnk, mint sem
fárasztónak, és
gyűlöletesnek.
Életeket tettünk tönkre azzal, hogy
így
kezeltük gyermekeinket. Csak azért,
mert nem tanultam meg a verset, amit feladtak, ne mondják,
hogy
hülye vagyok
ahhoz, ami a „véremben van”. Sajnos egy idő
után az
emberpalánta ezt el is hiszi, hogy Ő az, akinek
Őt „kikiáltotta” egy
társadalom, egy
oktatási rendszer. Élhetnénk egy olyan
világban is, ahol az oktatásnak az igazi
lényege
az lenne, hogy felmérjék, ki
mit szeretne, azt hogy csinálja, és
ajánlással engednék egy olyan
továbbképzésre, ami már
célirányú, csak arra figyelve, hogy a
„szakmai
tantárgyakból” legyen jó,
abból, amit
választ magának, hogy akár egy
életen
keresztül jól érezze magát
benne. 8.
A környezet
védelmet mennyire tartja fontosnak, és mit tenne
ez
ügyben? Csak
annyira, mint bárki más.
Feltenném, a kérdést:
Akarjátok-e, hogy
még unokáitok is
élvezhessék ezt a
csodálatos világot? És a
többség
akaratának megfelelően cselekednék, nem pedig
a „TŐKE” parancsára. Nagyon sürgős
tennivalók vannak e
téren. Új, a környezetet nem
szennyező energiaforrások felkutatása,
és
használatának elindítása.
Bár ez
így
egy kicsit hamis, mert már ezek az
energiaforrások
már léteznek, csak bizonyos
okok miatt (tőke, profit, hatalom…) nincsenek
használva.
Van olyan magyar
tudós, aki a vizet tudja égetni olyan hőfokon,
amilyent
még a lánghegesztő sem
tud. De láttam már valakit, aki egy
hajszárító motornyi
teljesítménnyel,
képes
felfűteni egy 100 m/2-i házat, melynek havi
fogyasztása
2-3 ezer forint körül
van, és nincs környezetszennyezés. Nem
beszélve az autókról, melyek nem
égetnek
üzemanyagot… stb. Szintén nagyon
fontos, és
sürgető a hulladék kezelése,
újrafelhasználás. Csaknem 100%.-ig
fokozható úgy, hogy közben a
társadalomban
élők is felfogják, hogy ne termeljenek lehetőleg
hulladékot. Már az oktatásban
is szerepelnie kell ennek, és a nevelésben is
jelentkeznie kell! A hulladék
feldolgozást, szinte
településenként meg kell oldani! Ha nem
is az újrahasznosítás, de
legalább a
válogatás szintjéig. A szerves
hulladékok
komposztálása, és
visszajuttatása a
termőföldbe ép olyan fontos, mint a
vegyszer és a környezetet szennyező anyagok
nélküli termesztés, melynek
kihatása van az egészégre is. 9.
Mi a
véleménye a
„kisebbségről”, hogy
kezelné a kialakult helyzetet? Nincs,
mit kezelni. Nagyon
sok esetben a Gond, csak attól gond, hogy annak tartjuk,
és ha kezeljük,
valóban gonddá válik. Amikor
kisebbségről
beszélünk, legtöbb ember a
romákra
gondol. Nincs semmiféle kisebbség.
Magyarországon,
magyar van, és mindenkire
ugyan azok a törvények vonatkoznak.
Azért elmondom,
hogy csodálkozom, azon,
hogy nem jöttek még rá, hogy mire is
jók a
romák, többekközt. Csodálattal
tartozom
feléjük a következőkért:
Összetartóak. Olyan
fizikai munkára képesek, amitől más
hamar kidől,
erősek, szívósak, nem félnek a
kosztól… stb. Láttam kukás
romát,
aki büszke volt arra, hogy Ő a „szemetes”.
Ha
kicsit megnézzük, hogy lep el bennünket a
hulladék szép lassan, milyen károkat
okoz, és hogy milyen sürgető is a teendő e
téren,
bizony mondom, hogy Ők azok,
akik kihúzhatnak bennünket a
„szarból”. Amennyiben,
megbecsülést,
megélhetést adunk cserében, ugyan
úgy lehet
rájuk számítani, mint bárki
másra
– ha nem jobban –
hovatartozásától
függetlenül. Nem túlzok, mikor azt mondom,
hogy az
emberiség jövőjének egyik
kulcsa, pont a Roma. Én a magam
részéről
legtöbbre becsülöm a kétkezű
munkást,
függetlenül attól, hogy
számomra minden
és mindenki ugyan olyan értéket
hordoz.
Függetlenül a múltbeli
tapasztalatoktól.
Mindenki elhiheti: kezelhető a Roma. 10.
Az Ön
„világában”, mi lenne a
nyugdíjsokkal,
öregjeinkkel? Nagyon
értékes emberek!
Élettapasztalattal, bölcsességgel.
Fejlettebb
civilizációkban, Ők azok, akik a
felnövekvő nemzedéket nevelik, míg a
fiatal erős
emberek, a szülők akik a
munkát végzik, sokat szórakoznak.
Megtehetik,
hiszen az „öreg bölcsek”
szívesen
vannak unokáikkal. Egy jobban működő
társadalomban,
nem dobják félre az
öregeket, némi anyagit oda vetve, hogy ebből
élj,
már ha életnek lehet nevezni
azt, amit adunk apáinknak, nagyapáinknak.
Valószínűleg nincs rosszabb
érzés az
embernek, mint azt érezni, nincs rá
szükség. Elkövetnék
mindent, hogy
tudásukat átadhassák, és
annyi pénzt
adnék
nekik, hogy boldogan élhessenek öreg napjaikban,
tudva,
hogy amikor költik,
szolgáltatásokat vesznek igénybe,
és ha
igény van, termelni is lehet, a
termelés, munkaerőt igényel. Úgy, hogy
semmi
kép nem okoznak kárt azzal, hogy
élnek. Amúgy is gazdag országunk
javakban,
miért ne ehetnének, mikor éhesek,
miért ne táncolhatnának, ha
még van
kedvük hozzá…? 11.
Mit tenne Ön a
bűnözés
visszaszorítása érdekében? Vajon
ha Ország Atyjaként,
megadom az ételt gyermekemnek, a népnek azt, amit
kíván, meglop-e? Aki ilyenkor
is megteszi az nem tolvaj, csak a gondolkodása
„sántít” kicsit, de az
könnyen
orvosolható. Az, hogy minden embernek megadható e
világon, amit szeretne, senki
ne kételkedjen. Még egyszer mondom: a
Föld javakban
gazdag. Országunk végkép. Ne gondolja mindenki azt,
hogy csak gazdagok,
és hatalmasok akarnak
lenni az emberek. Vannak „szolga lelkek” is.
Ép
olyan tökéletes a világ
felépítése, igényekből,
és az
igény
kielégítésének
lehetőségéből, mint akár egy
szervezet felépítése. Csak le kell szokni
arról, hogy
féltjük amink van. Felesleges
„halmozni, mert másokat döntünk
vele nyomorba. 12.
Beszéljen
arról, hogy milyen
„menetrend szerint”
hajtaná végre
elképzeléseit, mi mit
követne, és amit tenne, milyen
megfontolásból tenné? Ajjaj!
Néhány elemet mondok
csak el, mert ijesztő lehet azoknak, akik most
„uralkodnak”. Elvet minden kép
vinnék a politikába. Hogy is
tudhatnám, hogy
milyen terhet tettem másokra, ha
én magam nem cipelem? Nem igaz? Így
aztán
annyiból kellene élnem az Ország
Atyjaként, mint amit a gyermekeimnek, a népnek
adok,
létminimum címén. A
törvények, amiket meghozok,
azok rám is vonatkoznak, tudva azt, hogy
azért hoztuk, őket, hogy az életünket
megkönnyítse, és bármikor
készen
álljunk
arra, hogy félretegyük, ha azt látjuk,
csak
akadály, mint sem segítség.
Valószínűleg a mentelmi jog
értelmét
veszítené. Nagy
valószínűség szerint
megszűnne a munkanélküli
jólét, de az is
biztos, hogy sokkal kevesebbet kellene
dolgozni, és azt, amit dolgozna, inkább
nevezné az
ember hobbinak, mint sem
munkának. Egy eddig nem
használt
elképzelés társadalmunk
felépítéséről: Először is nagy
gondot
fordítanék arra, hogy az emberi elmét
felszabadítsak egy téves tudat alól.
Ez pedig, a
következő: a pénzhez kötött
tudat. Nem igaz az, hogy ha valamit megakarunk csinálni
pénz kell hozzá!
Tévedés! Az ember kell hozzá! A
tudata, gondolata,
és a két keze. De ha annyira
ragaszkodunk a pénzhez, hát semmi gond, annyi
papírdarabot festenék
pénzformátumra, amennyi megnyugtatja a tudatot.
Hogy nem
tehetném meg? Ó
dehogynem! Hiszen az „enyém” a
pénzverde
(Magyar Állam). Csak arról
gondoskodnék, hogy külföldiek nem
vásárolhatnak magyar földön
magyar földet
és
ingatlant, illetve nem vásárolhatnak fel, csak
állami kontrol alatt. Egy bank létezne,
melynek feladata
többé nem az, hogy kizsigereljék az
embereket, és irányítsák
még a
politikát is a tőkén keresztül. A bank
szolgáltatja azt az energiát, mely mindent
mozgat, azaz a
pénzt. És ezt az
energiát oda és olyan mennyiségben
szolgáltatja, amelyen mértékben az
szükséges, mindezt kamatok, és
ellenszolgáltatás nélkül. Ez
a „Magyar
Pénztálca”. Ország
Atyjaként
biztosítom azt az energiát (pénzt),
„gyermekeim” a nép
számára, ami
megélhetésüket
lehetővé teszi egyéni szinten is. Ehhez
cserébe
csak annyit kérek, hogy a lét
fenntartásához szükséges
munkában
vegyen részt.
Arra is törekedni kell, hogy olyan módon, amilyen
módon a legjobban szeretne
hozzájárulni. Ez azt jelenti, nem
érdekes, milyen
iskolát végzett, ha tudja,
csinálja azt a munkát, ami a
társadalomnak
hasznos. A munka ilyen fajta
szétosztásával, sokkal kevesebb időt
kell
eltölteni munkával, és többet
szórakozással, pihenéssel,
kirándulással… Egy példa: Megszavaztatom, hogy akarja
e a nép a
következőt: Minden olyan Magyar
állampolgár, ki hajlandó havi minimum
40
órát dolgozni a köz javára,
hajlandó
betartani a környezet védelmi
előírásokat
(szelektív hulladékgyűjtés
és
hasonlók), illetve hajlandók
társadalmunk
javára ötleteit találmányait
„beszolgáltatni” a jövőben,
havi 400 ezer
forint önfenntartási
életjáradékot
kap mindaddig, amíg munkájával
hozzájárul a Magyar hon
építéséhez,
fenntartásához. További 100 ezer
forintot kap, ha
hajlandó táplálkozási
szokásait
megreformálni egészsége
érdekében. Aki ezt vállalja,
havonta
felhasználhatja ezt az
életjáradékot. Ezzel biztosítva
van a nyugalma, nem
kell félelemben élnie, és a
társadalomnak már csak meg kell mondania, mikor
milyen
munkát hol kell
végeznie. Természetesen azon a területen
lehetőleg
ahol él. És ami első
látásra nem
látszik! Nem lesznek
érdekházasságok,
drasztikusan csökken az erőszakos
megnyilvánulás,
lopás, rablás… stb. A
vállalkozók, ennek az
összegnek a kétszeresét
tarthatják meg
maximum,
ha kitermelték. Minden magyar
állampolgár,
szabadon kereskedhet szinte bármivel, de
minden az említett összeget meghaladó
pénzt
(energiát) vissza kell juttassák az
Állam Pénztárba, hogy onnan
újra
körforgásnak indulhasson. Tehát, nem
lehet
felhalmozni, és nincs kamat! Röviden ennyi. Így első
látásra, nem
sok észre vall, amivel próbálkozom,
tudva azt,
hogy mi irányítja a világot. Teljes
mértékben tisztában vagyok vele,
függetlenül attól, hogy nem úgy
tűik.
Egy-két alapgondolatot engedj meg nekem,
hogy tisztában lásd, amit és ahogy
teszek ez
ügyben. Amikor egy jó műsorötlet
van, azt általában az anyagi
haszonszerzés
reményében születik, illetve azok
vannak leginkább elfogadva, ami pénzt hoz. Nem
ártana elrugaszkodni egy kicsit
ettől, és kevesebbel beérni, mondjuk annyi
elég,
ha már nem ér veszteség
senkit. Ezt az ötletet nem a „pénz
utáni
vágy szülte”, de ettől
függetlenül,
megkérem az árát, ha
rákerül a sor.
Én is eltudom olyan jól költeni a
pénzt,
mint bárki. Egy új
eszmét
kívánok „elhinteni”, mely
befogad, mindent,
és mindenkit
anélkül, hogy bárkinek is
félnivalója
lenne. Egy olyan eszmét, mely enged
felépíteni egy másfajta
világot. Tudtad,
hogy RAJTAD múlik? Egy kis
„melléklet”. Tök jó: A
kommunizmus 7
csodája: Nem? :) |
Nagyon
sok ember szeretne változást
életében. És
erre van is mód, még ha oly lehetetlennek tűnik
is amit itt látsz. Pedig
most igazán nem sokat kell tenned a
változás
eléréséért. Szerintem
az ötlet jó! Kezdődik
egy „játékkal”,
de folytatódhat majd komolyan is, ha eljön az ideje. Közel
3 év van ahhoz, hogy ez a kis
„játék”
(Elnök show) elterjedjen. Ezt
valószínűleg
nem
fogja támogatni semmilyen média, ehhez
még
hozzászoktam, az elmúlt több mint
1.5 évtized alatt. Talán
az internet az ami lehetővé
teszi az igazi változást az emberek
életében, hiszen, ha itt
felfut, akkor mire megjelenik az életben, már nem
lesz
ember, ki ne tudja, miről
van szó, és nem kell majd
reklámokra költeni. Éppen
ezért, segíts elterjeszteni! Egyszerűen
nem
igaz, hogy nem fog menni! Annyi hülyeség,
és
nálam dilinyósabb ember lett
„netsztár”,
hogy az nem is igaz. Csináljatok
ebből
is „sztár
programot”! Terjesszétek! Ha
van mit a tejbe aprítanod, tehetős
vagy, csinálj szórólapokat,
szórassd,
szét! Csak ennyi kell rá:
„KOM”
Keressük Országunk
Miniszterelnökét!
Jelentkezz! Szavazz! www.efealapitvany.hu
weboldal, „ELNÖK
SHOW” Vagy
készíts plakátot a bolond
emblémával! Ha
egyetemista vagy, tedd ki a faliújságra! Beszélj róla másoknak! Adj
fel a megyei lapotokban, vagy bármilyen újságban
egy hirdetés, valami ilyen szöveggel: Jelentkezz,
ha van „Benned valami”, ha úgy
érzed olyan
ember vagy,
ki képes embertársaiért is
élni, nem csak a
pénz és a hatalom érdekli! |