Lehet
választani! |
Lehet
választani: Pusztulás, vagy ÉLET! Rohamosan
csökken
az átlagéletkor…,
Gyermekeink
szenvednek
olyan
betegségekben,
ami – állítólag – öregkorban
“illeti” meg őket…, Nincs
szinte egyetlen idős ember sem, aki ne szedne valamilyen
gyógyszert…, Egyre
nő
a fiatalon munkaképtelenné válók
száma…, A
pénz utáni vágy olyan méreteket
öltött, hogy “bagóért”
eladnák az Ördögnek a lelküket az emberek…, Erőszak,
erőszak hátán…, Az
emberek
zárkózottá,
harácsolóvá váltak…,
Anyák
nem szülnek, s akik igen, azok közül is van aki a kukába dobja a pillanatnyi
fellángolás a kéjes vágy nem várt
utótermékét…, Tízből
legalább nyolc anya nem tudja szoptatni gyermekét,
mert nincs teje, vagy ami van, azt sem fogadja el a gyerek, mert
olyanná vált a sok vegyszertől, szintetikus
anyagoktól és az élvezeté vált
helytelen táplálkozási szokásoktól…, Mennyi
minden szörnyűséget lehetne még írni, mely
egyértelműen bizonyítja: “EZT
ELBALTÁZTUK” Tönkre
tettünk mindent magunkban és magunkon kívül is.
A
teremtés koronája, az
ember,
olyan pusztítást
vitt végbe
a
természetben, hogy életével
füzet
érte
– vagy a természet csap oda, vagy saját
magát pusztítja el erőszakkal, háborúkkal
-, ha nem változtat életvitelén,
gondolkodás módján, gyermekeik
nevelésén. A
betegek aránya nem nagy, csak az egész
emberiség vált betegessé,
hiszen nincs szinte olyan ember, akinek ne lenne valamilyen panasza,
fájdalma, még-ha csak ideiglenesen is. Sajnos
nem tudják az emberek, hogy a
betegség nem egyenlő a fájdalom érzetével,
s a fájdalom hiánya nem egyenlő az
egészséggel. Sajnos
még kevesebb azok száma, akik tudnák: amennyiben
az egészségből hiányzik egy darab, úgy a
gondolkodásmód is hiányos.
Ha
pontosabban akarom magam kifejezni, akkor inkább azt mondom,
hogy érzelmi
világunkból hiányzik egy darab.
S
ugye senki nem ellenkezik, ha azt mondom, érzelmeink
alapján cselekszünk. Tehát,. a
beteges embernek a gondolatmenete is beteges Ne
érezze magát senki sértve, mert nem annak
szánom! Megpróbálok
megfigyelésekre, tényekre alapozni, mint amire az
orvostudomány is épült például. Mennyire
igazam van a betegség és gondolkodás
összefüggésében, figyeljétek
csak!
Nem
is kell, hogy betegnek érezze magát az ember,
elég, ha
fáradt, s már nem képes odafigyelni
az erőteljesebb szellemi munkára. Igaz? S
hol van ez még az ember által vélt
betegségtől? Azt
tudjátok ugye, hogy mi jellemzi a
beteg embert
leginkább? Ilyenkor
a kedvtelenség,
levertség,
türelmetlenség,
ingerültség,
sőt az agresszivitás
is jellemző lehet számos más mellett, mint a
félelem is például. Ez
visszafelé is így van! Minél
egészségesebb
az ember, annál jobb
a kedve,
türelmesebb,
odaadóbb…
Tehát,
ha az ember ilyen negatív érzelmekkel
“táplált”, mérget vehet arra –
még-ha egészségesnek is tudja magát
–, hogy valami nincs rendben belül. Itt
elárulok Nektek egy
titkot!
Ez
egyben a boldogság “alapköve”.
Valahol
itt egyértelművé válhatna az emberek
számára: az
embereknek az EGÉSZ-ségüket kell visszanyerniük,
s a sok szörnyűség, mely életünket
nyomorítja meg, megszűnik. A
teljes egészségi állapottal nem
büszkélkedhetek, de arról beszámolhatok,
hogy az “úton” mi
várhat Rátok.
Olyan,
mint: türelem,
megértés, empátia, iszonyat az erőszaktól…
stb. Most
felhívom figyelmeteket egy orvosilag is megalapozott
tényre, miszerint a táplálkozási
szokásaink, és a betegségek közt,
igen erős a kapcsolat.
Nem
akarok senkit elriasztani, de teljesen összefügg,
egymásból ered. Most
éppen ott tartunk, hogy a sorrend így alakult ki: Táplálkozás
® betegség
– egészség ®
érzelmek – gondolatok ®
cselekvés (szörnyűség). Nem
tudom elképzelni, mennyi szörnyűségnek kell
történnie ahhoz, hogy megszűnjön az emberek
érdektelensége
életükkel, a jövővel kapcsolatban. Vajon
rá jönnek-e az emberek ezekből a sorokból, hogy ne
mástól várják el
a
segítséget életük
jobbá tételé(t)hez,
csak azért mert az kényelmesebb számukra. Nem
ecsetelem milyen árat fűzetett ezért, és az ehhez
hasonló kényelemért az emberiség. Nagyon
sok alapítvány van, mely gyűjt és támogat. Van
alapítvány vakokért,
sántákért, bénákért…
Természetesen
minden tiszteletem az ilyen törekvésekért, de
én személy szerint egyfajta tüneti kezelésnek
tartom – amit természetesen végezni kell -, de
fontosabbnak tartanám, az alap okot kezelni, hisz az
egész emberiségről van itt szó. Amikor
valaki szomorúan tapasztalja hazaérkezésekor, hogy
nyitva felejtette a vízcsapot és úszik az
egész lakás, biztos nem a vizet kezdi el kimerni
először, hanem a csapot zárja el. Azt
hiszem ezen a téren is valami ilyesmit kellene tenni
először, vagy legalább is nagyobb hangsúlyt fektetni
a megelőzésre. Tájékoztatni
kellene az embereket kellőképp bizonyos dolgokról
és annak következményeiről. A
következményekről, ami nem más, mint
“vakká, bénává,
sántává… válás. A
kaposvári Életért, a Földért, az
Egészségért alapítvány az
egész emberiséget kívánja támogatni,
előadásaival,
szervezéseivel. Az
alapítvány előadásain megtudhatjátok, minek
köszönhetitek azt, amibe kerültetek, s azt, hogyan lehet
kimászni belőle. Én
ezt a programot úgy hívom: „ÉLETFILOZÓFIA
ÉS ÉLETTAN” “ÚT,
A BETEGSÉG, A FÁJDALOM
NÉLKÜLI ÉLET, A BOLDOGSÁG FELÉ”
Az
előadásokat általában
ételkóstolókkal kötjük egybe. Olyan
ételek
kerülnek
kóstolóra, melyek koleszterin mentessek, színezék
anyag mentessek,
vegyszermentesek, nem, vagy csak kevésbé hő kezeltek. Olyanok,
amelyek nem
terhelik meg a gyomrot,
könnyebben emészthető, és élő vitaminokban
gazdagabbak. Gondolom,
senkinek nem kell bemutatni a magas koleszterinszint okozta rengeteg
problémát, s azt sem, hogy a
sok vegyszer, színezék anyag,
tartósítószer
–
melyből évente összesen kb. 30-40kg.-ot fogyaszt el egy
ember - hogyan tette tönkre az emberek
méregkiválasztó szerveit, s
jöttek létre klubok, egyesületek szegény
szerencsétlen emberekért.
Lásd,
pl.: Vese betegek egyesülete. Életért,
a Földért, az Egészségért
alapítvány
nem
csak előadást tart, ismertet meg néhány
természetes módszerrel, mellyel saját otthonukban
segíthetnek magukon gyógyszerek és
különbféle csodaszerek nélkül. Igyekszik
gondoskodni arról
is, hogy ezek az alig ismert természetes alapanyagú
élelmiszerek bekerüljenek boltjaikba a sok
mesterséges, egészségre ártalmas
élelmiszerek közé. Lehetőséget
adva azoknak, akik
változtatni akarnak, megakarják
szüntetni “kínjaikat”.
Sőt
még arra is törekszünk, hogy a szóban
forgó élelmiszerek alapanyagát a megadott
térségben (helyben) termeljék meg. Munkát
adva ezzel a helybelieknek és lehetőség szerint olcsóbbá
téve
a megélhetést. Természetesen
sok minden kell a pénzen kívül ehhez. Kell:
megértés, akarat, tenni vágyás,
és elsősorban HIT.
Mert
ahol nincs hit és akarat, ott nem lehet semmit tenni a
“megmentés útjának”
elindítására. Ez
a generáció sok mindent megélt már. Az
emberek által alkotott és helyesnek vélt
törvények, szokások és főleg az igazságok
– félelemtől visszafogott – kimondásának
hiánya,
a hazugságok juttatták
mélyre az emberiséget.
A
szokás “nagyúr”. A
változás “fájdalmas”, az emberek
számára, de mégsem lehetetlen megváltoztatni
az emberiséget.
Csak
egy dolgot kell szem előtt tartani. Senki
ne akarjon senkit megváltoztatni!
Elég,
ha saját maga változásával
próbál tenni a jövőért,
hogy egyáltalán legyen: “jövő”. Valami
kell, hogy maradjon gyermekeinknek, unokáinknak ebből a
csodálatos és tökéletes természetből,
a Földből! S,
ha mi, ez a generáció nem is képes a
változásra már, legalább
gyermekeinket neveljük másra,
hogy ne legyenek önpusztítóak. Ismerjük
be nekik, hogy sok mindenben tévedtünk, sok mindent rosszul
csináltunk. Tanítsuk
másra Őket
óvodáinkban, iskoláinkban, mint amit mi tanultunk,
hiszen mi is a szerint éltünk és cselekedtünk,
amit a szánkba rágtak sok-sok éven át, s
lettünk olyanokká, amilyenekké lettünk. Nagyon
sokat
halottam
az
elmúlt évek alatt, hogy
“lehetetlen”, meg azt, hogy “nem
vagyok normális”. Éppen
ezért
emblémának egy bolondot választottam,
egy batyuval a hátán. Kalapján
nem csengők lógnak, hanem egy békegalamb, hogy
béke legyen az emberek szívében, egy szív,
hogy szeretet legyen gyűlölet helyett az emberek
szívében, s egy kereszt, hogy legyen hitük és
erejük az embereknek. S
a zsákjában, mi van? Csak HIT! Hit, mi mindenen
átsegít. Ezért,
ha a
“BOLOND” emblémával találkoztok,
figyeljetek oda, mert “ÉLETET” hoz!
Kérem
azokat, akik
felismerték
ezen
írás lényegét, támogassák
az alapítványt! Nem
árt, ha tudjátok! Nem
vágyom elismerő kézfogásra,
vállveregetésre – de az ellenkezőjére sem
–, s nem hajt pénz utáni vágy sem. Ha
nagyon őszinte akarok lenni, nincs hatással rám az
esetleges érdektelenség sem. Nincs
bennem görcsös ragaszkodás, hogy meggyőzzek bár
kit is, bár miről. Csupán
arról van szó, hogy minden tőlem telhetőt megteszek
valamiért. Valamiért,
amiben hiszek. Mindezt
elvárások, kötöttségek,
ígéretek… és minden olyan dolog
nélkül, mely „korlátozná”
szabadságom és boldogságom! |