Vissza a fő oldalra!


Urak, honatyáim!
A dátum: 1966
Ekkor még bíráltam, dühös voltam..., amiért ezt teszik az emberekkel (tõkepolitika)

De amikor rájöttem, mennyire tökéletes a világ és benne mindenki és minden, leszedtem ezt az írást a honlapról.

Most ismét vissza teszem.
Nem düh és bírálat miatt, pusztán nosztalgiából.  (Így visszatekintve, megmosolyogtam ezt az írást.)


Az „út”

Megyek én is a parlamentbe, utat mutatni!

Emblema_honatyaimnak

 

 

Urak”, Honatyáim!

 

            Mert bizony azok vagytok. Atyáim, hiszen vállaltátok, hogy a magyar nép a „Család” élére álltok, s így engem is „gyermeketekké” fogadtatok.

Most „fiatok” szól hozzátok! Hallgassátok hát, meg ugyan úgy, ahogy saját gyermeketeket meghallgatjátok!

Tedd le te is azt az újságot, rá érsz olvasni majd szabad idõdben! Csak ne panaszkodj, hogy az nem igazán van, mert te magad választottad, amit éppen teszel! Te magad erõlködtél, hogy oda kerülhess, ahol most vagy, hát tedd szívvel, s lélekkel azt, amit felvállaltál!

            Arra, hogy valójában hogyan is végzed vállalt „apaságodat”, majd késõbb visszatérek.

Te ott, aki szemeidet pihenteted! Nem muszáj kinyitni, csak el ne aludjál!

Talán az lesz a legjobb, ha mindannyian becsukjátok szemeteket, mert most az agyatokra nem lesz szükség. Csak fületeket nyissátok ki, és szívetekkel hallgassátok azt, amit „bolond” gyermeketek mondani kíván nektek!

            Ha ennyit képesek vagytok megtenni „gyermeketekért”, nem lesz harag, megsértett önérzet, gõg bennetek, amikor mondandómat végig hallgatjátok, annak igazát – bár milyen keserû is az – megérzitek, megértitek és elfogadjátok.

            Ti sokat tanultatok, hogy azok lehessetek, amik éppen vagytok, „Honatyák”.

Megtanultatok helyesen írni, szépen fogalmazni, az mindegy, hogy szegény „paraszt” nem érti meg, de minek is kellene, hogy megértse, hiszen Õ nem azért van. Nem azért „találták” Õt ki.

Nagyon jól megtanultátok azt is, hogy hogyan szerezzetek meg magatoknak mindent, hogyan teremtsetek magatoknak egzisztenciát, jó megélhetést… és még Isten tudja mi mindent meg nem tanultatok az iskolák padjaiban. De a fene egye meg! Valamit nem tanultatok meg, valamit amit nem lehet az iskolák padjaiban megtanulni: ÉLNI és ÉLNI HAGYNI!

„Atyáim”! Szomorúan veszem tudomásul, hogy ti nem azt teszitek – tisztelet a kivételnek -, amire felesküdtetek. Nektek szolgálati idõtökben szolgálni kell! Ugyan úgy, mint nekem, vagy bárki másnak! Szolgálni!!! És nem „URALKODNI”!!!

Valóban képesek vagytok szolgálni „gyermekeiteket” úgy, ahogy azt egy igazi családfõ teszi, vagy inkább vagytok „gonosz mostohák”?

            A jó édesapának nem kell félni gyermeke gyilkos tõrétõl. Annál inkább a gonosz mostohának.

Áruljátok el miniszter urak, mit csináltok ti ott a minisztériumban? Ugye nem ringatjátok magatokat azzal, hogy azt teszitek amit kell, s azt is a népért, a hazáért? Nézzetek magatokba és lássátok be, hogy nem azt teszitek amit kell, mert ha azt tennétek nem kellene mellétek testõr, s ha elmentek egy városba, nem kellene kitenni a beteget a korház intenzív osztályáról, hogy biztosítsák a helyet  - a még éppen egészséges – városba érkezõ „apukának”. Igaz, Elnök Úr?

            Elmondom nektek, hogy milyen volt az én apám! Neki nem kellett félni egyik gyermeke gyilkos kezétõl sem! Jól figyeljetek, mert nem ártana ebbe az irányba változtatni ostoba részlehajló politikátokon.

            Hat gyermekkel áldotta meg a sors, na meg teljes vaksággal.

Most nagyon figyeljetek arra, amit mondok!

Nagy volt a szegénység házunkban, ezért az étkezés így zajlott:

„Kati (Õ az anyám), a gyerekek ettek már?” - kérdezte apám.

S, ha ettek, s ha maradt, evett Õ is!

Ma is összeszorul a szívem, ha visszagondolok. Bár sokszor megvert szíjjal, amikor „saját” törvényeit tartatta be velem, de hálás lehetek neki azért, amit tõle tanultam. Önzetlen volt.

Természetesen nem volt tökéletes, mint senki e földön, de igazi apa volt nagy szívvel! Bárcsak ti is tudnátok ennyire „apukák” lenni „gyermekeitek” felett! Meglátnátok, hogy nem lenne „fogak csikorgatása”.

            Nézzük csak mit tesztek ti? Elsõnek ültök az üsthöz, jóllaktok, s ha maradt ehetsz te is „fiam”! Emlékeztek mi volt az elsõ dolgotok hatalomra jutáskor?

„Mennyi legyen a fizetésünk? Szavazzuk meg!”

Haldokló „gyermekeitek” felett jussotokat tárgyaltátok. „Édes”, vagy „mostoha” kérdem én tõletek?

De mit is tehetnétek ti, mikor, bár szemetek nyitva mégis vakok vagytok.

Hogy is hozhatnátok döntést valamirõl, amit nem ismertek? Ne háborúba küldjétek gyermekeiteket, ha valamilyen eszméért harcolni akartok -az Isten áldjon meg benneteket-, hanem vezessétek oda!

            Fogjátok batyuitokat, és költözzetek egy-egy koldus, hajléktalan mellé, hogy rá jöjjetek, megtanuljátok, mit is kell tennetek valójában! Engedjétek nekik is, hogy eldönthessék, mennyi legyen a fizetésük! Vagy úgy gondoljátok, hogy Õk nem érnek annyit a társadalomnak, mint ti?

(Már megint az eszetek akarnak felül kerekedni! Ne hagyjátok!)

Õk tehetnek róla, hogy oda kerültek –gondolják sokan közületek. Nem tudhatod, hogy min is ment keresztül egy ilyen szerencsétlen, mire koldus és hajléktalan lett belõle!

Arra se vegyél mérget, hogy te másképpen cselekedtél volna abban a helyzetben, melybõl Õ odáig jutott, hogy koldus lett belõle. Ha úgy érzed igen, az erõsségedet bizonyítja. Hát segíts a gyengébben.

Mielõtt azonban tovább mennék mondanivalómmal, megvilágítok nektek valamit, amit nem lehet az iskolában megtanulni. Fényében talán nem rohantok annyiszor fejjel a falnak

            A természet egyensúlyra törekszik minden téren. Tao te King egy versével próbálom ezt nektek megmagyarázni, mely így szól:

 

„Mikor a szépet megismerik, felbukkan a rút is.

Mikor a jót megismerik, felbukkan a rossz is.

Lét és nem lét szüli egymást.

Hosszú és rövid alakítja egymást.

Magas és mély kulcsolja egymást.

Korábbi és késõbbi követi egymást.

Ezért a bölcs:

Sürgés nélkül mûködik, szó nélkül tanít, nézi az áramlást és hagyja nem erõlködik.

Alkot, de mûvét nem birtokolja. Cselekszik, de nem ragaszkodik. Beteljesült mûvét nem félti, s mert magának nem õrzi el sem veszítheti.”

 

Sokaknak semmit nem mond ez a versike. Nekem igen. Segít –többek közt- a dolgok, történések közti összefüggéseket megismerni.

Pl:

Amikor várva várt gyerek megszületett családodban, nagy öröm és boldogság ütötte fel fejét. De nézzük csak mit is hordoz, hoz magával a boldogság egyúttal!

Milyen elszomorító, mikor nem fogad szót, mikor végig kell nézned, hogy vesztébe rohan egy olyan helyzetben, amit te magad már megjártál, mikor beteg, és –ne adj Isten- elveszted Õt! Ugye értitek mit akartam megmagyarázni nektek honatyáim! Láttam örömeiteket, üdvrivalgásotokat a hatalomra jutáskor.

Micsoda öröm, kéjérzés töltött el benneteket, hogy elfoglalhattátok „székeiteket”!

Higgyétek el az örömmel járó „bánatot” nem fogjátok tudni, a szõnyeg alá söpörni, bármennyire is igyekeztek!

Ha valaminek örülsz az életben, azt mindig a bánat kíséri, ha valamit megfogsz, el kell, hogy engedd, ha valamit megpillantasz, le kell vedd a szemed róla, s minél szebb az a valami amit megpillantottál, annál nehezebb levenni róla a szemed…

            Nem összehordott badarság ez! Csak meg kell értenetek, mert ha nem tudjátok megérteni a következõket még úgysem fogjátok!

            Mennyi idõt töltöttetek azzal, hogy törvényeket hozatok!?

Eszetekbe sem jutott, hogy figyelembe vegyétek az ÉLET törvényeit! Olyan törvényeket hoztok, amit ti magatok nem tartotok be, de betartását megkövetelitek. Törvényeket szabtok ránk, de ti magatoknak mentelmi jogot adtok…

Had emlékeztesselek benneteket egykét parancsolatra, ami a nagykönyvben meg van írva!

„Ne ölj!”

„Ne lopj”

El sem tudjátok képzelni, hány ember esett áldozatul, halt meg törvényeitek miatt!

Sokszor humánusabb lett volna, ha fogtok egy pisztolyt, és ti magatok lövitek fejbe a „parasztot”!

Csak egy eset: Egy fagyott holtestet találnak a híd alatt. Az orvos szakértõ megállapítja a halál okát. „Kihûlés, idegenkezûség kizárva.”

Nos ez az ember valamikor egy boldog családapa volt. Húsz évet dolgozott egy munkahelyen. Aztán hirtelen „feleslegessé” vált. Nem kapott új munkát. Számláit képtelen volt kifûzetni. Házát elárverezték, gyermekeit elvették és nevelõ otthonba rakták, felesége szíve megszakadt a fájdalomba, s Õ maga az alkoholba fojtotta bánatát. Mivel már hosszú idõ óta nem volt hol lehajtani fejét, csak a szabad ég alatt - az emberi mivoltától megfosztott koldus -, egy híd alatt tért nyugovóra. Még álmodott egy utolsót. Gyermekeivel játszott egy vízparton, s rámosolygó felesége arcára pillantott néha, és nagyon boldog volt. S aztán soha nem kelt fel többé.

            És ne tudjátok meg, hány embert kergettek törvényeitek öngyilkosságba, bûnözésbe!

Nézzétek meg a híradót mennyi család marad fedél nélkül, mert ti úgy „törvénykeztek” ahogy.

            De érdemes egy kis összefoglalót adni abból mit is csináltatok ti az eltelt kb. tíz esztendõ alatt!

Ezt a cikket az „Új Magyarország” címû újságból másoltam ki nektek. Ez az újság mára megszûnt. Jut eszembe! Nem a ti kezetek volt benne?

   Az 1996-os állapotot tükrözi, de a helyzet csak rosszabbodott minden „pompa” ellenére!

 

10 Új MAGYARORSZÁG       KÖZELKÉP     1996. MÁJUS 21. KEDD

 

- URAM ISTEN MIVÉ LETTÜNK!?

 

Férfiak nem érik el a nyugdíjas korukat...  Asszonyaink nem szülnek.. Reménytelen nõk szülés utáni pillanatban meggyilkolják újszülöttjeiket... Gyereklányok ácsorognak az éjszakában a kocsi soron... Zsenge lányokat toboroznak külföldi kuplerájokba... Fiatal fiuk egy tányér levesért és éjszakai szálásért árulják testüket a pályaudvarokon és a Dunai-parti korzón... Tízéves kamaszok brutális kegyetlenséggel mészárolnak le öregeket, de saját cimborájukat sem kímélik... Fényes nappal a város szemeláttára agyon vernek egy embert... Kommandósok serege lövi le az elmebeteget... Rendõrök és vasutasok rugdosnak halálra egyetemistát... Kõvel zúzzák be a törékeny koponyát, a vonatot dobáló, unatkozó, magukra hagyott gyerekek... Mocskos utcákon, koszlott kapualjakban az egyik nyomorult a másikat üti le megmaradt ötven forintjáért... Idegenek húzkodják ki kertjeink zöldségeit, mások tarolják le fáink gyümölcseit, lopják autóinkat, kifosztják víkendházainkat, kirabolják lakásainkat...  Lelövik a papokat... Lopják a vasúti sorompó jelzõberendezéseit, és halottakat görget maga elõtt a vonat... Rühes, tetves, tüdõbeteg emberek fagynak meg bokrok alján, hidak alatt, sötét lyukakban... Szétszórt szemetet hintáztat a szél, a kukákat túró szerencsétlenek, egy falás étel, pénzé tehetõ üvegek után kutatnak...Földestõl falják fel az éhesek a kifosztott raktárak krumplijait... Gyertyafény mellett tanuló kis diákok kizuhannak az éhségtõl az iskola padból... Síró öregasszonyok alkudoznak a patikákban, férjük már fel nem használt, de méreg drága gyógyszerét visszaválthassák... Teljes családok maradtak munka és megélhetés nélkül... már kikapcsolták a gázt és a villanyt, most elárverezik a fejük fölül a házat, mert a bankok egyoldalúan módosítanak szerzõdéseket

Pár százas települések majdnem minden munka korú embere munka nélküli... Lakó tömbök teljes házsorait fenyõgerendák tartják az összeomlástól... Szülõk könyörögnek apróhirdetésekben, hogy halálos beteg gyermekeiket megmenthessék... Nincs becsülete az adott szónak, sem az írásos szerzõdésnek. Gengszterek fosztják meg az embereket megtakarított pénzüktõl, hajszolják csõdbe a kényszerbõl kis vállalkozóvá letteket... Jogerõs bírói ítéleteket senki nem hajtat végre... Kinyitott tenyerû asszonyok koldulnak aluljárók kövén, utcasarkokon... Az iskolából kikerültek tömegei cél, értelem, munka nélkül tengõdnek... Fogyatékosokat ítélnek halálra, öröklétig szobafogságra, csökkentve megvonva támogatásukat... Bezárt könyvesboltok, mûvelõdési házak, könyvtárak helyén  peep show-k, autó szalonok, bankok nyílnak... Megalázott tanárok, orvosok, mûvészek, kutatók vergõdnek kiszolgáltatottan... Védtelenül állunk a világban, miközben fegyveres banditák buszmegállót, házat, templomot robbangatnak körülöttünk, de nekünk egy késünk sem lehet.... Már rokonainkkal, barátainkkal sem találkozhatunk... két buszjegyért egy kiló kenyeret kapni... megfizethetetlen a vonatjegy, a posta, a telefon... kapcsolattartásaink így váltak lehetetlenné... Beomlanak a bányák, összedõlnek az üzem csarnokok... rozsdásodnak a gépek... pipacsot növel a szántóföld... a házakról mállik a vakolat... az egyetemi tanár fejére rázuhan a mennyezet... és kosz és mocsok mindenütt... Orvosok, mezõgazdászok, biológusok, tanárok és mérnökök menekülnek külföldre, vagy diplomájukkal havat lapátolhatnak, mint régen egyszer... Döghúson élnek a családok... Nyolcezren állnak sorban karácsonykór, szakadó esõben egy tál levesért a Petõfi csarnok elõtt... Százezrek vacognak fûtetlen szobákban...

Két és fél millió nyugdíjasnak már tejre és kenyérre sem futja... Háromszázezer a veszélyeztetett gyerekek száma... A betegek harminc százaléka már nem tudja kiváltani gyógyszerét... Adózott jövedelembõl, csillagászati összegû tb-járulékunk ellenére füzetjük a különféle orvosi ellátást, mert nem akarunk mi is a korház elõtt megdögleni... és adózott jövedelmünkbõl taníttatjuk - amíg bírjuk - gyermekeinket... és fizetjük a biztosításokat, de pénzünkbõl sem kifosztott lakásunkra, sem összetört, ellopott autóinkra, sem aszály és belvíz sújtotta vetésünkre nem futja... és már riogatnak: befûzetésünk a nyugdíjra sem lesz elég, és azt mondják, annyit kapunk majd végig dolgozott, tönkre tett életünk után, amennyit mi ismét csak adózott jövedelmünkbõl megtakarítunk magunknak... és dolgozunk míg bele nem halunk, mert hiszen Európába is sokáig dolgoznak az emberek. Fölszámoljuk a korházakat, iskolákat, színházakat, mûvelõdési házakat, szélnek eresztik a tanítókat, orvosokat, ápoló nõket, kutatókat, könyv kiadók dolgozóit, nincs szükség rájuk sem... És iszunk, kábítószerezünk, és gyilkoljuk magunkat, ha már nem megy tovább. És mindez még nem elég. Megfélemlítve, megzsarolva élünk mert még van munkahelyünk, hát hallgatunk. És mert még kitudjuk fizetni számláinkat, hát éhezünk... és lemondunk már mindenrõl: újságról, könyvrõl, színházról és moziról... már csak puszta életünk maradt. És teljesen magunkra maradtunk. És véletlenül sem szólalunk meg, mert nem akarjuk, hogy azonnal nacionalistának, sovinisztának, fasisztának kiáltsanak ki... mert büntetlenül vádolhatnak és bélyegezhetnek meg... De épül és szépül az ország. Csillogó márvány és üveg palotákat emelnek, az egyre szaporodó bankok, a biztosítók, a társadalom biztosítás, a külföldi üzletemberek, a zavarosban halászó vállalkozók... Business centerek tarkítják utjaink szélét... (s még az sem baj, ha mellettük 50-100-150 éve álló soha nem tatarozott házak - emberek lakásai - omlanak össze, mint a kártya vár... had hulljon a férgese...) Több milliós autó csodák elõtt ugrándozunk, hogy milliónyi kátyú szennyét ne ránk fröccsentsék... És nézzük a TV reklámjait, hogy ez, vagy az, az autó csoda már igen csak olcsó, már egymillió kilencért kapható, meg, hogy étkezzünk egészségesen, koleszterin mentes étolajjal fõzzünk - de már zsírra sem futja... Azt mondja a nagyobb kormányzó párt (volt) elnöke a rádióban, hogy õ a birodalmát építgeti... így: birodalmát... és, hogy több mint egy milliárddal forinttal támogatta pártját... És olajgate... és vám- meg adócsalások... büntetlenül, vagy röhejes büntetéssel... Új média mogulok és sajtó monopóliumok... Magán kastélyok a magánositott tiszta levegõn... Opera bálok, vállalkozók bálja, belterjes exkluzív rongy rázások egyenes adásban a televízióban, vakulj magyar, nézd az élelmeseket akik idõben "tudtak váltani"... És tudjuk a mi pénzünkbõl buliznak egy amerikai film forgatásának ürügyén, miközben ingyen adták el a várost, mert hiszen minden eladó... de csak mert mi kimaradtunk belõle, hát ne tiltakozzunk, hogy herdálják a pénzünket... Egy ország kukkolhatja a gazdagok és hatalom pénzünkbõl rendezett mulatságait, féktelen, gátlástalan tobzódásait... Milliós havi kifûzetések... Magán testõrök és fegyveresek védik a vérünkön hízottakat... Éjszakai bank kifûzetések a haveroknak a csõd elõtti pillanatban... Számolatlan milliók végkielégítésre... A drága telkeken álló kórházakra, iskolákra, színházakra is szemet vetett már valaki... És nem akad szinte egyetlen bolt sem, amelynek feliratát érthetnénk is... idegenek lettünk saját honunkban... Ügyvédek segítségével fosztják ki a kárpótoltakat... A parlament urai - képviselõink! - megszavazzák saját javadalmaztatásuk harminc százalékos emelését... és a Fõvárosi önkormányzatban arról folyik a vita, ki melyik igazgató tanácsban kapjon helyet és pénzt természetesen... A mi béreink pedig évrõl évre rohamosan csökkennek a száguldó inflációban... A mindent elborító nyomor a társadalom védtelenjeit érinti elsõsorban: a gyerekeket, az öregeket és a fogyatékosokat. Õk azok akik itt ebben az országban nem számítanak, nekik még és már fûzetnünk kellene, el kellene tudnunk tartani õket emberhez méltó módon, de - mint mondják - az ország nehéz helyzetében nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy hasznot nem termelõkkel foglalatoskodjunk. A háború után két kézzel kaparták ki az országot és építették ujjá a haszontalannak tartott milliók, a kõkemény terror és diktatúra idején, erejük végsõ megfeszítésével, munka erejük végsõ kizsigerelésével, miközben szültek, mert törvény kötelezte rá õket. És éheztek a gyerekekkel együtt. Szándékosan tartották alacsonyan a béreket, mert "jó" Rákosi elvtársunk szerint állampolgári jogon jár majd lakás, iskolai és orvosi ellátás. Ma már semmi nem jár állampolgári jogon, de a bérek ma is szándékosan alacsonyak, mert csak nyomorgó, vegetáló szintre kényszeríttet tudatlanokat lehet félelemben tartan, csak belõlük lehet ismét röghöz kötött rabszolgákat csinálni .  (Menj, keress munkát másutt az országban - mondják -, de tudják ez lehetetlen, hisz ki venné meg  az elvándorló lakását a katasztrófa sújtotta, munkanélküliséggel megvert ország részekben?)

Nemzedékek építették fel ezt az országot. Emlékeznek? A pénztelenség és az építkezés gyorsítása miatt erõnkön felül kötelezõen jegyeztettek békekölcsönöket... Emlékeznek ugye, az "önkéntes" társadalmi munkára kényszeríttet országra, ahol még a gyerekeknek is dolgozni kellett? Emlékeznek a különféle pártkongresszusok és mindenféle jubileumok alkalmából meghirdetett ingyenes "kommunista mûszakokra" és "felajánlásokra"? "Tied az ország, magadnak építed" - mondták, de ezt csak mi felejtsük el? Ennyire nem a miénk ez az ország?

És miért csak mi emlékezzünk a vad kapitalizmus idejébõl a két úrra, akik valami olyasmit írtak: Ahhoz, hogy a tõkés extra profitra tehessen szert, a végsõkig ki kell zsákmányolnia a munkást. Ehhez három dolgot kell biztosítania: lakást, ahol a munkás megpihenhet... valami étket, hogy munka ereje ne csökkenjen... és valami gönc is kell, hogy mezítelenségét a robotban eltakarhassa... Hozzájárulásunk és beleegyezésünk nélkül adják el ma bagóért közös munkánk közös eredményét ugyan azok akik az országot az adóságba hajszolták, s vándorol külföldi bankok magánszámlákra és külföldi zsebébe a hozadék... Pedig a közös vagyonból a lenézett millióknak is jár, hiszen mi építettük ezt az országot, mi akiket ezerszer aláztak meg,  ezerszer torolták meg rajtunk, ha fejünket épphogy felemeltük, mert mi itt voltunk, miközben az eladók - mert tehették - külföldön tanultak, és dolgoztak vagy élték a kivételezettek életét. Külföldieknek adják el nemzeti vagyonunkat, s mert külföldieknek tartozunk, azonnal vissza is adjuk a beszedett pénzt... És nekünk mivel tartoznak, egyetlen és megismételhetetlen életünkért? A kísérletekért melyeket rajtunk végeztek és végeznek? Milyen országban élünk, Uramisten, ahol az elsõ szabadon választott miniszterelnökét a vesztesek nyugati támogatókkal a háttérben titkos paktumra kényszeríthetik... melyben - Istenem - a kisebb koalíciós partner megzsarolhatja...? Senki egyetlen párt képviselõ, állami vezetõ, munkáltató nem kapott jogot arra, hogy emberek százezreit a véhgsõ reménytelenségbe, kilátástalanságba hajszolja. Senki nem kapott jogot arra, hogy az alkotmányban biztosított jogokat, a munkát elvegye tõlünk... senki sem kapott jogot arra, hogy a halálba hajszolja a kétségbe esetteket. A pénz és a hatalom birtoklása nem jogosít fel senkit mások megalázására, különös képen nem a védtelenek megalázására. Milyen mélységes mély megvetéssel tudják mondani pártoktól függetlenül az ármányosan hatalomba lévõk: "Vesztesekkel nem lehet csatát nyerni". meg, hogy "a magyar társadalomnak a kreatív emberekre kell támaszkodnia, akik nem Tiborc csapatába tartoznak", a "szegények irigységérõl" szónokolnak... a fél országnyi elszegényedettrõl - Tiborc csapatáról -, a választókról beszélnek undorkodva... Az alkotmány kimondja: mindenkinek joga van munkához...

És kimondja: mindenkinek joga van szociális biztonsághoz...  És azt is kimondja:  mindenkinek joga van az öregség, betegség, árvaság, önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátáshoz...

És kimondja: mindenkinek joga van a mûvelõdéshez...

És kimondja: minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz...

És kimondja: hogy minden gyermeknek joga van védelemre és gondoskodásra, amely megfelelõ szellemi, testi és erkölcsi fejlõdésükhöz szükséges...

És kimondja: hogy senkit nem lehet embertelen, megalázó elbánásnak alávetni...

És kimondja: az államnak kötelessége intézkedéseket hozni az esélyegyenlõtlenségek megszüntetésére...

És kimondja: a törvény teljes szigorával kell eljárni, és büntetni kell azt aki embereket hátrányosan megkülönböztet...

Mert ne merje senki azt mondani, hogy az éhhalálhoz sok, megélhetéshez kevés nyugdíj szociális biztonságot jelent... ne merje senki mondani, hogy az elnyomorított utcára kirakott családok gyermekei védettek és éhezõ szédelgõ gyerekek testi, az iskolából kiszorulók szellemi és a totális erkölcsi fertõbe taszítottak erkölcsi fejlõdése biztosított...  és senki ne merje azt mondani, hogy nem megalázó eljárás szociális segélyekért kuncsorogni, egyetlen tál levesért sorba állni, vagy ingyenes orvosi ellátást biztosító szegénységi bizonyítványért koldulni...

Ne merje senki azt mondani, hogy nem embertelen elvenni a munkához való jogot..., hogy emberhez méltó a szeméttelepekre számûzött családok élete... senki ne merje azt mondani, hogy nem tipornak bele az emberi méltóságba, amikor csemegéznek a munkavállalók között: te férfi vagy, te nõ vagy, te fiatal, te öreg, hát nem kellesz... Senki ne merje azt mondani, hogy nem embertelen, amikor hajléktalanok ezrei kószálnak az utcákon... és hogy nem embertelen amit az öregekkel, gyermekeinkkel és fogyatékosainkkal tesznek...

Nem hiszem, hogy õk kevesebbet érnek, mint a milliárdos pártvezérek, a bankárok, csalafinta vállalkozóink, vagy sztárnak kikiáltott újságíróink... Hol vannak pl. Liechtenstein alkotmányos berendezkedésrõl oly pontosan eligazító alkotmányjogászok, akik felszólalnának a védtelen milliók alkotmányos jogainak védelmében és hol vannak az ügyvédek akik vállalnák ügyeket a bíróságon, és hol vannak a bírók, akik soron kívül tárgyalnák a kisemmizettek pereit, és hol vannak a probléma érzékeny újságírók, rádiósok és tévések, akik lelepleznék megnyomorításunk folyamatát, és - kimernék mondani a szót - a nép mellé állnak... És miért nem szólal meg a demokratikus Charta sem, hisz itt egy egész ország lett egyszerre más... Magunkra maradtunk mi tízmilliónyian. Csak magunkra számíthatunk. Nem szabadd félnünk. Mindenkit nem lehet kilakoltatni. Mindenkit nem lehet bebörtönözni. Mindenkit nem lehet kerékbe törni, ló farkához kötni, felnégyelni. Mindenkit nem lehet bíróság elé állítani sem.

De ki kell mondanunk végre: már nincs mirõl lemondanunk... ennyi volt. Elég volt. Nincs tovább.

            Nem hiszem, hogy sokan lennétek, akik nem látjátok be az olvasottakat.

A ti törvényeitek: bánatot, nyomort, szolgaságot, sõt rabszolgaságot, halált és ami szomorú pusztulást hoz nem csak az emberiségre, de az egész világra!

Mondjátok meg õszintén, mire jók a ti törvényeitek? Alatta ti is csak „rabszolgává” váltatok, „gyermekeitekrõl” nem is beszélve. Mikor teszitek azt, amihez igazán kedvetek van? Nincs véletlenül elõírva, hogy melyik nap melyik percében mit kell tennetek? Ez a szabadság szerintetek? S azért, mert ti úgy érzitek ennyit „dolgoztok”, úgy érzitek jogotok van másokat is korlátozni életükben ostoba törvényeitekkel? A törvények kellenek, de nem ezek!!!

Mire jók a ti törvényeitek? Csak arra, hogy több törvénysértõ, s bûnözõ legyen. Mert másra nem igazán jók!

Mit értek a „korlátaitokkal”? Akik „ügyesebbek” megtanulnak nagyobbat „ugrani”, s ami szomorú a „gyengébbek” hátát használják ugródeszkának, miközben azt sem bánják, hogy a sárba tapossák Õket.

A szegények szegényebbek, a gazdagok gazdagabbak lesznek törvényeitek alatt.

Hát nem egy „anyától” származunk? Nem vagyunk egyenlõk ez által?

Mond meg „miniszter úr”!

S a te gyomrod mennyivel nagyobb, mint a „paraszté. ”Mennyivel kell neked több élelem, hogy élhess?

Mennyivel több esõ esik rád a szabad ég alatt, mint bármely más emberre? Mennyivel kell több meleg, mikor fázol? Húszszor? Harmincszor? Mert pontosan ennyivel többet veszel fel füzetségként, mint én például.

Ne higgyétek miniszter urak, hogy a „munkátok” ennyivel többet ér!

Mit esztek majd, ha a „paraszt” megunja a szolgaságot, és nem vet, s nem arat többé?

Mit vesztek majd fel, ha a varrónõ megunja a szolgaságot, s nem varr nektek többé ruhát…?

Hát nem ugyan olyan fontosak Õk is, mint ti?

A koldus, ki a legszegényebb, mégis Õ adja a legtöbbet az embernek, hiszen mikor kalapjához hajolsz, hogy abba a magadéból tégy lelki jóságodat gyakorlod! Olyant teszel olyankor, amit magaddal vihetsz oda, ahova földi „összeharácsolt” javaidat nem!

            Na, itt akad egy kis gond!

Elõzõ exelnökünk kijelentette a nagynyilvánosság elõtt, hogy õ ateista. (Isten tudja miért, de amikor rátok célzok miniszter urak, az Atya Úr Istennek nem áll kezemre, hogy nagybetûvel írjam neveteket, megszólításotokat. Míg a Paraszt szót is legszívesebben azzal írnám. Vajon miért?)

Gondolom, van még jó pár ateista közületek.

Nem is csodálkozom, hiszen így „korlátlan urak” lehettek, nem igaz?

A másik, akiket okolok a hitetlenek miatt, pont a vallás képviselõi a papok.

Megváltoztatták a szentírást, hogy az jólétüket szolgálja elsõsorban –figyeltek, hogy mennyire hasonlít a politikára ebben!

Így lett az „ÉLET ITALA” olyan keserû kutyulékaiktól, hogy azt már nagyon kevesek veszik azt be, s akik beveszik azok is faltól, falig járnak, az élet labirintus útvesztõiben, a boldogságot és az igazságot kutatva.

Nem, nem vagyok semmiféle szekta tagja! Még templomba sem jártam. Sõt azt sem tudom, meg vagyok e keresztelve. De ha valaki azt kérdezné, hiszek e Istenben azt mondom igen, csak nem abban amirõl a papok beszélnek.

Nem elhanyagolható, amit most mondok! Jól jöhet további munkátokhoz ez is „honatyáim”!

A vallásban, a kereszténységben békét, szeretetet, harmóniát, egyfajta igazságot kellene, hogy találjanak az emberek.

Számos vallásképviselet igyekszik azon, hogy ezt az „igazságot” megmutassa az embereknek.

Vallásképviselet van tucatjával, de „igazság” csak egy. Mindegyik mást mond, akkor hol az igazság?

Figyeljétek meg gyermekeiteket, unokáitokat, mennyivel bölcsebbek, mint ti!

Ha kirakós játékukból hiányzik egy darab, nem dobják ki az egész játékot, hanem elkezdik keresni, hiszen ott kell lennie valahol a szobában a többi játék közt. S, ha mégsem találják, addig bömbölnek, míg apukától nem kapnak egy másik ugyan olyan darabot, vagy egy egész kirakós játékot, melybõl ismét „összeáll a kép”.

Mit nem adnék, ha mindegytök megértené, amit leírtam az imént!        

Nem árt megfigyelni, mit is tesznek halálos ágyukon az emberek, mi az „utolsó lehelet”! „Istenem segíts!”

Ez nem egy emberi szokás! Majd, ha oda érsz, te is meglátod, légy most bármilyen hitetlen! A szenvedés, a gyötrelem, majd kihozza belõled. Azok, akik törvényeitektõl szenvednek sokkal nagyobb hívõk, mint ti magatok!

            A papok „bûne” továbbá, hogy elhitették az emberekkel, hogy Isten azért van, hogy kihúzza Õket a szarból, ha saját hülyeségeik miatt beleestek. Nem árt eloszlatni egy félreértést ezzel kapcsolatban!

Isten legtöbbet adta az embernek: teremtõ erõt, szabad akaratot, döntést a dolgok felett! Hangsúlyozom! MINDEN EMBERNEK!

És nem csak nektek, „honatyáim”! Ezt nem ártana az eszetekbe vésni!

Ti még azt is eldöntitek, hogy az ember – „saját biztonsága érdekében” – kapcsolja be a biztonsági övet, vagy éppen bukósisakot húzzon, mintha az élete nem a sajátja lenne! Ugyan már! Had döntsön az ember sajátjáról!

Visszatérve a szabad akarathoz.

Nem igazán értem, hogy az emberek miért hibáztatják a sorsot, az Istent bármiért ezen a Földön!?

Nem Õ alkotta a repülõt, mely lezuhant, a hajót, mely elsüllyedt, a fegyvert, mellyel annyi ember életét oltották ki, nem fogta Õ senki kezét, amikor a kábítószeres tût a karjába nyomta! De miért is tette volna! Hiszen szabad akaratot adott, s amit adott nem veszi vissza!

Nem mondhatjuk, hogy a hajó, a repülõ, a pisztoly…, jó, vagy rossz dolog – bár már említettem, minden magában hordja a jót és rosszat -, csak azt, hogy mi magunk tesszük azzá!

            Legyetek õszinték! Mit kezdett az ember ezzel a nagy „szabadsággal”, szabad akarattal?

Leigázta a természetet, vagy éppen készül belepusztulni ebbe a nagy leigázásba? Nincs tiszta ivóvizünk, tönkre tettük vizeinket… A csap melybõl szomjukat oltjuk, lassú halált hordoz… Az éltetõ napfény is lassan „gyilkosunkká”  válik a környezet szennyezés miatt. Ne ringassátok magatokat abba, hogy túlzásba estem!

Minden, ami történt az elmúlt években a magatok fajtájának, a „politikájának” az eredménye! Remélem nem kétlitek ezt!? S ti ostobák! Ennyi probléma mellett az a legfontosabb nektek, hogy minél jobban megtömjétek zsebeiteket – tisztelet a kivételnek -, nemzeti színházat építsetek, hogy legyen nektek hova eljárni szórakozni, mert bizony a magamfajták (az emberek 80%) nem jut el oda soha, felújítsátok a stadionokat,

tûzijátékot rendeztek, hogy elkápráztassátok szegény „parasztot”, hátha az majd elvakítja, és nem vesz észre semmit? Igaz?

            Van ország, ahol még a „fingást” is megszavazzák, de ti demokráciáról beszéltek. Igaz?

Miért nem kérdezitek az embereket, akarják e döntéseiteket? Megtudjátok mondani?

Mi lenne, ha az adójukról - vagy legalábbis 90%-áról az emberek döntenének - és nem ti, hiszen Õk dolgoznak meg érte! Biztosíthatlak benneteket, hogy oda fizetnék be, ahol szükségük lenne rá! Nem olyan hülyék, mint ahogy ti azt gondoljátok!

Ez nem lenne baresz mi, kedves „honatyák”? Nem lenne pénzetek dõzsölni, szolgálati kocsin kívül „szolgálati családi autóra”…

            Remélem nem kétlitek, hogy amerre most tartunk, amerre az emberiséget vezetitek, az a biztos pusztulás, az egész világ számára. Jómagam és számos embertársam szívesen lemondunk némi kényelemrõl, hogy unokáinknak is legyen jövõjük! Ti miért nem?

Bizonyára mindegytöknek van gyereke, sokaknak unokája.

Mit hagytok nekik hátra halálotok után?

Nem fogják tudni, megenni a „pénzt”, amit hátra hagytok, és nem fogják tudni, belélegezni sem.

Vagy vigaszt nyújt nektek, hogy akkor ti már nem lesztek ezen a földön? A kín, ami rájuk vár, akkor is ugyan az!

Ha most kellene végignézned, gyermeked, unokád haláltusáját, egy korházi ágyon miközben levegõért kapkod, beleörülnél a lelki fájdalomba. Azt gondoljátok még mindig, hogy a „Nemzeti Színház” felépítése a legnagyobb gond?

Tegyetek félre egy kis idõre minden hasonló dolgot! Helyezzétek fedél alá a koldusokat! Teremtsetek biztonságot, s szabadságot az embereknek! Járjatok utána, hogy a környezetszennyezést hogyan lehet megállítani. Ráértek utána foglalkozni a „színház felépítésével”

Ja! És felejtsétek már el, hogy valahova tartozzatok! Ez elõtt az oroszok, most meg az amcsik! Ne legyetek már úgy becsinálva! A legnagyobb „elmék” születtek ebbe a kis országba a világon. Nehogy már mások után keljen mennünk!

            Drága miniszterelnök úr! A szádból hallottan a szót, hogy egyenlõség, közös teherviselés!

Úgy látszik, mi másként értelmezzük ezeket a szavakat, pedig a jelentésük bizonyára egy.

Valamikor beszéltem egy képviselõvel. Arra, amit neki elmondtam azt válaszolta: „ez a szocializmus”.

Így magyaráztam a félreértését:

Van két kerékpár tulajdonos gyerek. Az egyiknek - akinek szülei vették a kerékpárt -, új a kerékpárja.

A másiké használt, de úgy néz ki, mint, ha új lenne. Õ az iskola után járt dolgozni, hogy pénzt gyûjtsön a kerékpárjára.

A következõ képen reagálnak a kerékpárok ellopására:

Nem baj majd anyuék vesznek nekem másikat – mondja az újgazdagék palántája.

A „paraszt” gyerek nem szól semmit, arcán végig gördülõ könnyekkel, lehajtott fejjel távozik a lopás helyszínérõl. Hogy miért? Mert Õ verejtékével kereste meg azt, amit elvesztett.

Vajon a két „gyerek” közül melyik volt a szocializmus?

Természetesen én is emlékszem jól arra a rendszere!

Mikor szóltam kollegáimnak, hogy: „Menjünk, fejezzük be azt a két vagont, mert mindjárt vége a munkaidõnek.”

Ezt válaszolták: „Most mit ugrálsz, órabérben vagyunk.”

Én meg bolond voltam azért, mert mentem, és befejeztem a munkát.

Hibás volt az a rendszer, de a ti alkotásotok sem tökéletes!

            Megállapítottatok egy létminimumot, de ti magatok 20 30 szorosából éltek! Parkoló órákat állítotok, de „névjegykártyáitokat” helyezitek a szélvédõ mögé, mint, ha fizetésetekbõl nem telne a parkolójegyre!

Kinek, ha nem nektek kellene példát mutatni „gyermekeiteknek”!? Csodálkoztok azon, hogy állandóan „sírnak”? Mutassátok meg, hogyan kell cipelni „törvényeitek” terheit, de ugyan annyiból, amennyit nekünk ítéltetek! Legyetek ti az elsõk!!!

Ha a fiam sírva fakad, mert nem tud megcsinálni valamit, csak megmutatom neki, hogyan kell, és láss csodát már nem is sír! Attól, hogy ti nem látjátok a NÉP könnyét, még sírnak. Még hozzá nagyon sokan sírnak. De elvakít benneteket a pénz, a hatalomra való törekvés…

A dolog egyszerû! Vagy adsz másnak is annyit, amennyit magadnak megítéltél, vagy elégedj meg azzal, amit másnak adtál!!! Nincs társadalmunknak egyetlen haszontalan tagja sem! Ti tettétek azzá Õket!!!

Ilyen egyszerû a megoldás! Gondoltátok volna?

            A természet csodálatos, és tökéletes. Higgyétek el, jut bõven mindenkinek, senkinek sem kell nélkülöznie.

A félelmed a „holnaptól”, a félelem, hogy akkor majd esetleg nem lesz, alaptalan! Ma azért nincs sok embernek, mert ti „holnapra” raktároztok, akadályozva ezzel az „áramlást”.

Ezért ítéltek magatoknak akkora jövedelmet, amekkorát megítéltek.

Vegyétek tudomásul:

Nem lehet, egy napon egy ötlettel, egy húzással annyit keresni, ami egy egész életre elegendõ, hogy soha többé ne keljen dolgozni. A természet törvénye ezt nem tûri, még ha úgy is látjátok vak szemeitekkel.

Ez, és az ehhez hasonló dolgokat, csak is hibás törvényeitek tették lehetõvé!

Másnap újból felkel a nap, és újból meg kell dolgozz a megélhetésért, és nem mással megdolgoztatni!

Mit szólnátok hozzá, ha a nap azt mondaná: Sütöttem nektek eleget, süssön most már más is!

A te „megérdemelt” többleted, másnál, mint hiány jelentkezik. A hiány elégedetlenséget szül. Az elégedetlenség zúgolódást, a zúgolódás erõszakot, s az erõszak szüli, az erõszakot…

Tehát: a te többleted szülte, mások nyomorát!

            Van még valami, amire büszkék vagytok. Ez a profit. Nem is tudtok másban gondolkodni, mint a „nyereségben”.

A profit, a ti hibás agyszüleményetek!

Egy almát négy testvér, négy egyenlõ részre oszt fel maga közt. Az egyik úgy dönt, hogy befekteti az õ egynegyed almáját, hogy az, profitot hozzon neki, mert elégedetlen volt. A másiknak is megtetszett az ötlet, s õ is befektette az egynegyed almáját. A harmadik is könnyen ráállt, mert félt attól, hogy elesik a nyereségtõl.

A negyedik testvér azt mondta: elég ez nekem, nekem ennyi jár, s nem fektetett be semmit, hiába is nevezték õt testvérei beszari bolondnak.

A befektetések véget érnek, az üzletek megköttetnek.

A végeredmény?

Az elsõnek, az „ötletgazdának” ¾ almája van. A második, és harmadik fivérnek nincs semmilye.

A negyediknek, a ”bolondnak” megmaradt az õt illetõ ¼ alma. Az elszegényedett testvérek, most könyörögnek gazdaggá vált fivérüknek: Csak egy tizednyi részt adj, hogy megélhessünk, kérlek!  De bizony kemény az õ szíve, s nem ad semmit testvéreinek, hiszen „tisztességesen” szerezte. Azt, hogy ma is élnek az elszegényedett testvérek köszönhetik „bolond” testvérüknek.

Hát ez a profit, amit mindenáron termelni akartok!!!

Ja!!! És ezt figyeljétek! Politikátok egyik tõ „tevékenysége”, hogy a profitból szerzett „nyereségbõl” finanszírozni próbáljátok –természetesen csak miután félre tettétek magatoknak a busás megélhetést („ház fenntartás”)- azt, amit a profit, mint nyereség, másnál létre hozott, mint „hiány”, veszteséget! Mert errõl van szó!

Most képzeljétek el, hogy rátok nézek, és ocsmány pofámról egy kurva széles vigyort engedek meg felétek! Bár ezeken már röhögnöm kellene!

Persze ne sértõdjön meg senki! Nekem is lehet véleményem, nem?

A ti tetteitek eredménye lemérhetõ az emberek többségén, és a környezeten is!

            Hogy hogyan tovább? Szívesen elbeszélgetnék veletek, de hogy is jöhetnék én ahhoz, hogy beleszóljak valamibe, amit én „paraszt” nem érthetek. Nem érthetek, mert ti úgy döntöttetek.

Annyit hallani az ellenzéktõl: „A Kormány mondjon le!”

Biztos kell nekik a hely! De felesleges szájtépés! Nem a Kormánynak kell lemondani, hanem azoknak, akik nem értették meg „mondandómat”, vagy akik megértették, de nincs bátorságuk ezt tenni.

És végre ne szarjátok össze magatokat attól, hogy mit szolnak a környezõ „nagyhatalmak”, mert a SORS sokkal igazságosabb, mintsem amit õk tudnak tenni kis hazánk ellen.

Egyébként, meglátnátok, ha képesek lennétek az igazságos, odaadó kormányzásra, béke, nyugalom és harmónia költözne hazánkba és az emberek szívébe! Olyan béke, és olyan harmónia, amit a „szomszéd” is megirigyelne, s jönne a „receptér”.

Azoknak, akik többször húzták gúnymosolyra szájukat, azt üzenem: Jön majd a kín szomorúsága is rá!

            És, hogy elszomorítsalak benneteket, még jön vagy 10 oldalnyi javaslat, hogy is csinálnám én, mi is számomra a demokratikus. Mert ugye, ha megengeditek, nekem is lehet elképzelésem!?

Ez pedig a következõ:

Elõször, is mint azt már említettem nincs egyetlen egy nélkülözhetõ tagja társadalmunknak, ugyanúgy, ahogy a természetnek sem. Pl: ha vizeinket már annyira tönkre tettük, hogy ihatatlanná válik, az élet megszûnik a földön. Éppen ezért, mindenki, és minden egyformán fontos!!!

Bár mennyire is tagadjátok sokan, bármennyire nem akarjátok belátni, az emberek egyenlõk, kortól, nemtõl, társadalmi hovatartozásuktól függetlenül!

            Éppen ezért, ne csodálkozzatok a következõkben leírtakon!

És jegyezzétek meg „tisztelt honatyák”:

Nem hoztatok semmit erre a világra, mikor csupasz feneketeket „ide toltátok”! És nem is visztek innen semmit el! Minden, ami itt van e földön itt volt, és „ajándéka” volt minden egyes embernek, állatnak, élõlénynek! 

Soha senkitõl nem kaptatok jogot arra, hogy az embereket így kihasználva a végsõ elkeseredésbe taszítsátok! Fõleg nem tõlük!

 

            1.

a) Ebbõl kifolyólag, mondjátok meg, mi oka lett az embernek, ekkora megélhetési különbséget létrehoznia? S, ha már létre hozta, ezt a nagy bérkülönbséget, akkor miért ilyen oltári nagyra?

Tudtok errõl valamit „honatyák”?  A társadalmat törvényeitek tették olyanná, amilyen. Az elvégzett munkákra szükség van. Akkor mi a különbség, a te és az én munkám között? Megmondaná nekem valaki közületek?

És, ha akkora szarban van országunk, és el van adósodva, miért engedtek akkora béreket, végkielégítéseket, jutalmakat felvenni, amekkorát felvesznek sokan? Mi lenne, ha nem csak nekünk „parasztoknak” kellene megszenvedni, kiizzadni azt, amit ti vezetõk elrontottatok? Tényleg úgy érzitek, megérdemlitek azt a „pompát”, melyet a mi verejtékünkbõl szavaztatok meg magatoknak?

            Az elvégzett munkákért, egyenlõ bérezést, legalábbis nagyon közel egyenlõ!

A mostani viszonyoknak megfelelõen pl: 80-120 ezer forint közt (nettó!). Legyen a vezetõké a több, mert „azt hiszik többet tanultak”. De, ugyan férjen már bele ebbe a keretbe! Mindenféle nyereség, juttatás nélkül!

Amennyiben kocsit szeretnél magadnak „honatyám” vedd meg belõle, és ne a „közösbõl”.

Így átélhetitek, mit lehet kezdeni törvényeitek adta lehetõségekbõl! És ne feledkezzetek meg, mindenért fûzetni, amit igénybe vesztek, legyen az bármi, amiért másnak is fizetni kell! Pl. Ha kitesztek egy parkoló órát, ne a névjegykártyátokat tegyétek oda a szélvédõ mögé, mint „figyelmeztetést” a „csõszöknek”, hogy erre nem tehettek büntetést, hanem vegyétek meg azt a nyomorult parkolójegyet ugyan úgy, ahogy tõlünk megkívánjátok. Ja, és természetesen a saját keresetetekbõl!

            Hogy az említett összegbõl ki menyit kapjon, az függ attól, hogy fizikai, szellemi, vagy annak melyik kategóriáját végzi! Természetesen a fizetés csökkenthetõ, ha munkáját, a „polgártárs” nem megfelelõen végzi.

Feltétlenül teljesítmény órabérrõl kell beszélni, és az említett összeghatár az egy hónapban elvégzett x óra után jár! Az említett Összegbe bele kell férnie egy kis munkaminõségre való ösztönzésként alkalmazható jutalmazásra stb. is! A fizetések, növekedése az „adóságunk” a környezetszennyezés, a betegségek…  visszaesésével, természetesen növekedhetnek, illetve finanszírozásra kerülhetnek olyan dolgok, melyek nagy tömegek kényelmét, szórakoztatását szolgálják! Ilyen a tömegközlekedés, távközlés, áramszolgáltatás, hírközlés…

Minden olyan dolog, mi növeli az emberek „szabadság” érzetét.

Ez a rendszer lehetõvé teszi, hogy ne azért válasszanak emberek állást maguknak, mert az jól fizet, hanem mert érdekli õket. Így nem nyomorítja meg magát egy életre, és munkája lesz a ”hobbija” ami természetesen meg fog látszani a minõségen, és hozzáálláson!

            Senki ne merje az mondani: ez nem megoldható!

Még az 5/e pontban ezekrõl!

b) A pénzrõl feltétlenül szólnom kell, itt néhány szót!

Bár maga a pénz jó dolognak indult, de az eltelt idõk során megmutatta rossz oldalát is!

            Több emberéletet követelt megszerzése sokszor, mint a kábítószer, vagy egy kisebb háború, melynek természetesen alapjául szolgált.

Figyeljétek meg ezt a „hülyeséget”, mennyire korlátolt lett az ember csak azért, mert túl nagy jelentõséget tanúsított egy festett papírdarabnak, amit pénznek nevez!

Olyan ostobák vagyunk, hogy azért nem építünk fel egy omladozó kórházat, mert nincs rá pénz.

Pénzbõl, vagy téglából van a korház? A pénz, vagy az ember rakja egymásra a téglát? És az ember valóban a pénzbõl él, vagy abból, amit elvet? S, amit elvet, az a pénz?

Ugye mennyire „hülyék” tudunk lenni „honatyáim”? Mennyi embert hagyunk meghalni ilyen hülyeség miatt, és mennyi környezeti kárt okozunk, ami végül vesztünket okozza, csak azért, mert nincs egy „megfestett papírdarab”! Hát nem megmosolyogni való, vagy éppen siralmas?

S, ha már ennyire a pénzhez kötöttetek mindent, hogy tehettétek lehetõvé, hogy bankokban „heverjenek”, s ott „maguktól” kamatozzanak?” Bilincseket tettetek ezzel a dolgozni kívánó kezekre. És miért? A kamatért!

Szerintem nagyon jól tudjátok „honatyák”, hogy ezért a kamatért, másnak kell „vért izzadnia”! A „feladatot” kevés ember, kevés pénzért, teljesen kizsigerelve végezze, és meg van a kamatod! Ugye?

Bele ültettétek az emberi köztudatba, hogy minden a pénzen múlik, s aki nem így él, egybõl a sitten találja magát, vagy a társadalom „peremén”, ahol saját kezével vet véget életének, vagy éppen egy környezeti hatás vet neki véget, mert nem volt pénze a „védekezésre” és pl. megfagy!

Milyen elszomorító, hogy ezzel teljesen tisztában vagytok és mégsem tesztek semmit! Hogy is tennétek, hiszen nektek az így megfelel! Nem igaz „honatyáim”?

            c) Nem lett volna szabad az állami vezetés kezébõl kiadni, az életet meghatározó, létfontosságú dolgokat, hogy bárki kénye kedvére azt tegyen az emberek millióival, amit akar! Így könnyen „térdre” lehet kényszeríteni az embereket, és meg is teszik, a fene egye meg!

A „gyerekek” kezébe adtátok ostoba döntésetekkel a nép „pénztálcáját”, s még nektek is õk diktálnak, hiszen olyan nagy bennetek a hatalomvágy, hogy mindent megtesztek azért, hogy megszerezzétek „kampányotokra”, saját magatok népszerûsítésére a pénzt! Talán tévedek, „honatyáim”?

            d) Hogy volt már hasonló rendszer: „állami tulajdon”.

Igen volt! És, hogy megbukott! Ennek magyarázata roppant egyszerû!

Lopott mindenki! Megtehették, hiszen olyanok voltak a törvények, hogy ezt lehetõvé tették, de legalább az ország határain belül maradt, amit loptak, és itt lett felhasználva!

Nem úgy, mint ma.

De had emlékeztesselek benneteket! Azokat a törvényeket is –melyek lehetõvé tették a lopást- szintén „honatyák” hozták! Olyan emberek, akik hasonlítottak hozzátok, csak talán nem hibáztak annyit, mint ti! Bármilyen „kapzsiság” volt az emberi életre vigyáztak! Vigyáztak azokra, akik „termeltek” nekik. Ti lehetõvé tettétek a „tömegpusztítást”, a meggyalázást, szellemi és lelki terrort, az életben és a munkahelyeken is!

Igaz, hogy elõzõ rendszerben lopott mindenki. Vezetõ és beosztott, úr, és paraszt egyaránt. Szinte jelmondattá vált: „Öcsém, csak azt nem, ami le van betonozva!”

Most, „kedves honatyáim”, hogy ti gondoskodtatok arról, hogy mindent ”lebetonozzanak” – természetesen úgy, hogy azért ti hozzáférjetek – természetes, hogy bassza a parasztok csõrét!

A mostani rendszer kizárja a „lopásból” a munkást. Gondoljatok csak bele milyen népszerû állás ma a biztonsági õr! Persze a „tulaj” annyit lop, amennyit nem szégyell!

Természetesen mindezek ellenére a lopás megmaradt, de igazi kárt a vezetõink teszik, s sokszor meg vannak gyõzõdve, hogy semmi rosszat nem tesznek, hiszen nekik ez jár! Ha meg kicsit „gátlásos” valaki közületek, azzal nyugtatja magát, hogy törvényes keretek közt teszi, amit tesz! Azok közt a törvényes keretek közt, amit õ maga hozott, szavazott meg! Bizony jól ismeritek törvényeitek „kiskapuit”! Jártok-keltek is rajta rendesen, s halmoznak fel óriási vagyonokat sokan közületek „honatyáim”!

Õszintén szólva: nekem hányingerem lenne magamtól!

            e) Amikor azt mondom: „Gyerekek” adjuk vissza a „pénztálcát apukánknak”, de nem a „mostohának”, nem építek új szocializmust!

Egy új „családról” beszélek, ahol nem „mostohák” nevelnek „mostoha gyerekeket, hanem „édesanya és édesapa” (az ország vezetése) neveli „édes gyermekét” (a nép)! Nevelnek úgy, biztosítják megélhetést úgy, ahogy azt egy rendes szülõ teszi: ÉRTÜK ÉL!!!

            f) Az elõzõ pontokban említett „egyenlõség, egyenlõ bérezés, pénztárca visszaadása a családfõnek…” kulcsa lehet, az emberiség igazi fejlõdésének.

Ha bármelyik rendszer mûködött volna eddig, a történelem során, nem lennének koldusok, fagyhallottak, éhség, nyomor…

Amikor viszont „honatyáim” eléritek azt, hogy minden embernek biztos megélhetése, munkája van, egybõl jogot formáltok arra, hogy a legnagyobb szigorral sújtsatok le kivétel nélkül a törvénysértõkre!

De amíg valaki a megélhetés miatt válik bûnözõvé, hogyan ítélhetitek el, hiszen a törvényeitek miatt vált azzá, mikor elvesztette állását egy leépítés miatt! Hogyan is lehet hasonlatossá tenni bûnében a magatok fajtái ellen, kik milliókat, milliárdokat sikkasztanak, még akkor is, amikor a megélhetésnek a sokszorosát keresik.

De errõl még a 9. pontban!

 

            2.

a) Itt feltétlenül „magyarázkodnom” kell.

A következõkben leírtak, nagyon sok embert fognak megbotránkoztatni, - nem mintha eddig nem tettem volna meg szövegem-, és egyre csak azt hajtogatják majd: „ebbõl nem kérünk, köszönjük.” Ennek oka egyszerû: mindenki félti összeharácsolt kis vagyonát, fõleg azok, akinek az a „kis vagyon”, rengeteg.

Bár elsõ „hangzásra”, úgy tûnhet, hogy ez teljes államosítás, nem kell megijedni! Mindenki marad a maga beosztásában, csak…, és ezt egy kicsit késõbb!

            Az ember mára elvesztette „életképességét”! A városiasodás, a „szakosodás”, képtelenné tett bennünket arra, hogy boldoguljunk „egyedül” ezen a földön. Iskoláinkban „besoroltak” bennünket „képességeink szerint” egy-egy feladatkörre. Te rendõr vagy, te buszt vezetsz, te varrónõ vagy, te ápoló, te orvos…

Már ez a mai közép korosztály sem képes a „megélésre”, egymásra vagyunk utalva teljesen. Gyerekeinkrõl már nem is beszélve! „Igaz” Öregjeink, „bölcsességüket” magukkal viszik a sírba, „szeretett” kormányunk nem kíváncsi rájuk! Éppen annyit kapnak a kormánytól, hogy ne haljanak éhen. Pedig õk az egyedüliek, kik fiataljainkat megtaníthatnák mindenre, amit a „Földrõl”, annak „kezelésérõl” tudni kell!

Nem, nem az un. Szakemberek! Õk csak azt tudják, hogy milyen „adalékanyaggal, méreganyaggal, hogy lehet több termést kizsarolni a földbõl. Öregjeink nem használtak ilyeneket, mégis volt termés. Nem tették tönkre a talajt, az élelmiszereket, és nem küldtek „dögvészt” az emberi egyészségre, a környezetre, a népre, s ez által, az emberi „tudatra”! Mert bizony a „megkorcsosult” egyészség tette „megkorcsosulttá, az emberi tudatot, és lett mérhetetlenül önzõvé vált, vakká a világ dolgaival szembe az ember!

            Majd az iskolai dolgoknál visszatérek, hogy mit is lehetne kezdeni iskoláinkban, hogy ne pusztulás várjon gyermekeinkre, a környezet szennyezés, és környezeti katasztrófák miatt!

            Szóval! Mivel egyedül nem vagyunk képesek megélni, így egymásra vagyunk utalva. Ezért van a pénz, mint fizetési eszköz! „Nagyokosaink”, jól kitalálták, kinek mennyit adjanak, ebbõl a pénzbõl, a megélhetésbõl! Pont azoknak, akik két kezükkel teszik lehetõvé a megélhetésüket adták a legkevesebbet. Õket nézik „rabszolgáknak”, holott belõlük élnek!

            Ha majd olyan kormány lesz, akit nem vakít el a hatalomvágy, az embert embernek nézi és nem eszköznek, s maga az élet lesz a legfontosabb, és nem egy kibaszott, megfestett papírdarab (pénz). Ha majd olyan kormányfõket sikerül választani a népnek, kik tudnak nem Önmagukért élni, akkor megoldható lesz, amit a következõkben olvasnak!

b)

 Az elsõ pontban foglaltak automatikusan vonják magukkal a következõket: Mivel nagyon sok önzõ, törtetõ, gátlástalan, korrupt… ember van. Ezért kell mindennek állami tulajdonnak lennie, hogy egy „maroknyi” ember vigyázza, az igazságosságot, a védelmet, a megélhetést, az igazságos elosztást! 

Éppen ezért, egyetlen felvásárlót, és viszont eladót ismernék el, legyen szó bármirõl, a: „Magyar Államot”!

Nem arról kellene szólni a politikának, hogy „valamicskét” odadobunk a „nyomorultaknak” és azon igyekszünk, hogyan, milyen törvényekkel szedjük vissza, amit odadobtunk, adó, adó adója, illeték…formájában!

Aztán „bölcsen” megmutatjuk, hogyan is kell felhasználni, mire is kell költeni!!!

Ezt a népnek kellene eldönteni! Nem gondoljátok, „honatyáim”? Az „éhezõ”, az „ingyen konyhára”, a fedél nélküli a társasházra, „könyvfaló” könyvtárra… fog voksolni, és minden megy szépen a maga útján!

A mai kommunikációs rendszer a szavazást minden nehézség nélkül lehetõvé tenné. Lehetõvé tenné, hogy halljátok a népetek hangját, de ti nem vagytok rá kíváncsiak, mert olyan okosak, és bölcsek vagytok. Igaz???  Ez nektek a demokrácia, a szabadság?

Ez nektek a közös teherviselés? Hát nem szakadtok meg?

 

            c)

Nagyon is jól, meghatározható, hogy mire is lenne szükség! Területekre, megyékre lebontva, pl.

Had határozza meg a nép, hogy mibe „fekteti” két keze munkájának gyümölcsét!

Színházra, vagy éppen saját területén lévõ, épen omladozó kórházra! Fûzesse be oda adóját, ahol annak értelmét látja, és ne olyan pártokat keljen támogatnia vele, akirõl hallani sem akar! Innen kezdve nem lenne ok a panaszra, mert ha valamivel elégedetlenné válna a „paraszt”, a következõ adóját oda irányítaná, ahol annak szükségét látja!

De minek is az adó! Nincs szükség, semmiféle adó, és adótörvényre. Tb-re,és tb járulékra. Nincs szükség nyugdíjjárulékra sem, hiszen egy felvásárló, és viszont eladó van, a Magyar Állam. A „családi kassza”.

A munkából egyszer megvásárolt javakak, legyen tulajdona az embernek. Használja, míg él, s halála után használja gyermeke is, és annak gyermeke. Persze csak törvény reformtól kezdett tulajdon jogról beszélek! A múltban megszerzett és felhalmozott javak nem tartoznak ide, ha csak nem igazolódott tisztességes megszerzése! (Kereset, arányban vagyon érték!)

Egyáltalán nem lehetetlen dolgok ezek! Minden megy tovább, csak a „családi kasszának” dolgozik mindenki, és onnan részesül, immár igazságosan, és innen kerül finanszírozásra minden „nem termelõ” ágazat!

Nem lehetnek eltérések a fizetések és annak arányában ledolgozott órák közt! Legalábbis csak minimális!

Ha már annyira oda vagytok a diploma, és egyéb megszerzett „agyat” igazoló okmányokért, és kell is az bizonyára, az eltérés a fizetésben csekély legyen! Ne azért akarjon valaki diplomát, és egyebet, hogy többet keressen, hanem azért, mert érdekli a téma, amire jelentkezett! Így munkájuk lesz hobbijuk –mint már ezt említettem-, és egy életre elégedettek lesznek talán. Pl.: minden munka havi 160 órája 70-75 ezer forint nehézségi fogtól függõen!

Erre jöjjön plusz 2-5 ezer forint, iskolai végzettségnek megfelelõen! Ez is csak azért, hogy az iskolában „elvesztegetett” évek, kompenzálják a ledolgozott évek során kiesett anyagiakat.

Ennyi! Nem jár több egy embernek sem!

Az általam leírt összegek csak szemléltetésnek vannak írva!

Az is biztos, hogy az anyagi és erkölcsi „helyrebillenés” után ezt az összeget növelni lehet, és lesz is rá lehetõség! De ugyan akkor a munkaidõ csökkentése is lehetségessé válik, miközben a bérek nem csökkennek!

Az is természetes, hogy elkel felejteni a szabad árakat! Errõl késõbb!

Az így felszabadult apparátus (adó, tb… stb.) koordinálási munkában vehetnének részt.

 

            3.

a) Elengedhetetlennek tartom, a külföldiek tulajdonában lévõ, nagyobb ingatlanok, gyárak szolgáltatások visszaszerzését.

Ez nem olyan nehéz dolog! „Tisztességesen”, ugyan azon az úton történhet, ahogy õk rátették kezeiket!

            Ugye senki nem gondolja, hogy a magyar ember olyan ügyetlen, hogy nem képes „nyereségesen” üzemeltetni azt, amit egyszer megépített, létre hozott! A külföldi „befektetõ” viszont igen, holott velünk dolgoztat.

Azt hiszem, nyugodtan mondhatom azt: a magyar a világon az egyik legokosabb nemzet. Tudósaink, feltalálóink számos dolgot adtak a világnak. Múltunk, és jelenünk egyik hibája, hogy nem tartottunk rájuk igényt ezekre a rendkívüli „elmékre”, ezért kerestek boldogulást, külhonban. Érdemeket szerezve máshól, és megfosztva bennünket itthon a ti "segítségetekkel honatyák”!

            Az égadta világon minden megvan szerény kis határainkon belül. Miért ment csõdbe minden annyira, hogy elkeljen adni? Egyszerû! Vezetõink, nem tudtak ellenállni a pénz csábításának, és „átsegítették” vagyonunkat! Most ugyan úgy szerezzük vissza!

Pl.: Magyar ember ne dolgozhasson külföldi tulajdonban levõ cégnek. Gondolok itt a „visszaszerzendõ” cégekre.

Az itt elõállított terméket úgy megadóztatnám (vám), hogy ne érje meg neki itt elõállítani. Érezze a külföldi tõkés, a kényszert, ideje haza menni, mert itt már nem terem babér az olcsó munkaerõbõl, melynek okáért ide jött. Szégyellném a pofámat, hogy „gyermekeimet” rabszolgának adtam el ezzel! Menjen haza, és adjon munkát az õ hazájában élõ munkanélkülieknek.

Nem kell kétségbe esni! Van ötletes magyar ember, aki hasznosítani tudja megfelelõen az így felszabadult ”javakat”!

Amikor új törvények miatt feladja a „küzdelmet”, a további kizsákmányolást, vételár ajánlatot tennék, „tõkésünknek” a megvételre, mely pontosan olyan reális, mint az õ ajánlata volt annak idején, amikor hozzájutott a céghez, földhöz…

            Ne jöjjön át hozzám a szomszéd, és adjon munkát a saját házamba nekem!

Csak egy kis idõ kell ezeknek megvalósításához és természetesen MAGYAR. Nem „magyart verõ”!

            4.  A munkáról

a) A legfontosabb a mezõgazdaság, a termelés beindítása, a falvak, kistelepülések… „felélesztése”.

Mindenképpen „ösztönzéssel” kell, hogy történjen mindez!

-         Családoknak, termelni kívánóknak a legelõnyösebb, hossztávú kamatmentes hitel, otthonuk megteremtése a földek közelében, vagy azokon a földeken, ahol dolgozni fognak a jövõben.

-         Munkaeszközök biztosítása a földmûveléshez, és egyéb munkákhoz.

-         A család nagyságának megfelelõ méretû terület, melyet mûvelhet. Természetesen – mivel megélhetésük biztosított -, a termény a „közösbe” megy! És természetes az is, hogy ökogazdálkodásról beszélünk!

-         Elõsegíteném, az un. Bedolgozást. Pl. varrógép biztosítva, a varrónõnek. A norma ennyi, és ennyi, ekkor, és ekkor jövök a kész dolgokért… És természetesen a norma legyen emberhez méltó, nem kizsákmányoló! Ha nem teljesíted, nem illet meg a teljes jövedelem!

-         Minden településen biztosítani kell a gépparkot a termeléshez, szállításhoz…

 

b) Így néznének ki a települések:

Építõ brigád, kik az új házakat, középületeket, illetve ezek karbantartását végzik a településen…

Egy-egy szerelõ szakma „képviselõje”, a gépek, jármûvek karbantartására…

Tanító, orvos, kultúros…

És még sok ember és családtag, kik a földekkel foglalatoskodnak… Mezõgazdász, kinek „kisujjában van az ökogazdálkodás, képes az irányításra anélkül, hogy felsõbbrendû érzése lenne… Körzeti megbízott, ki a rendfenntartásért felel… Polgármester, kinek feladata a koordinálás, és „kapcsolattartás”, és fõ tulajdonsága, hogy embernek tartja az embert…

Még megjegyezni kívánom: A bio, reform termékekre, az igény folyamatosan nõ! A külföldiek, korlátlan mennyiségben, hordják el tõlünk az alapanyagokat. A kész termékeket kell eladni, de csak miután megtettünk mindent saját piacunk kielégítésére, úgy, hogy az egészséges táplálékokat elérhetõvé tettük népünk számára!

A központi vezetés, rendkívül alkalmas a területenkénti, és az igény szerinti összehangolásra, illetve ilyen, mint a vetésforgó odafigyelésére! A betakarított terményeket helyszínen elõkészíthetnék, amennyiben nem nyers formában kerül piacra. (szárító, õrlõ, aszaló…)

És természetesen van, egy un. Szabadidõ-központjuk is ezeken a településeken, melyben a nyugdíjas, és fiatal is megfelelõ „szórakozást” talál magának. Presszóval, kávézóval, könyvtárral, számítógépekkel, játékokkal, nagyteremmel a rendezvényeknek…

      Igazán sokan választanák ezt az életformát, ha nyugodt, biztos megélhetést kapnak cserébe.

Rendkívül hamar „kovácsolódna össze olyan közösség, mely minden esetleges problémán túltennék magukat és ráadásul közösen! Az így „összekovácsolódott” közösség nagyon jó „nevelõ hatással” tud lenni, az egy-két közéjük „beszivárgó” lump elemekre is. A biztos munka és megélhetés, nem ad okot a lopásra, és egyéb bûncselekményre. Az így kialakított helyeken a tõrvény lehet igazán szigorú, mely szigornak visszatartó ereje van. Errõl még a 9. pontban.

      Nem elfelejtendõ! „Családi kassza”. Ide dolgoznak, és innen kapják megélhetésüket!

Elõnyei az így kialakított „közösségeknek”: kötetlen munkaidõ (többségben), mely a szabadság érzetet növeli az emberben, a környezet védelem, az ökögazdálkodásból fakadóan.

És még sorolhatnám.

 

5. Az iparról, az élelmiszeriparról

a) A termékek árait fixálnám, de három kategóriában, mely a minõségét jelöli. Ennek oka egyszerû! Létbiztonságot nyújt, mely szintén növeli az emberek szabadság érzetét!

Termék ára az elõállítási költség (ez tartalmazzon mindent, a termékkel felmerülõ költségbõl!), plusz kb. 30%, mely a szellemi és nem termelõmunkát végzõk, megélhetését szolgálja.

Tehát: a terméken lévõ haszon mindegy fillériga „családi kasszát” illeti! Nincs semmiféle nyereség, prémium, vagy egyéb kifizetés! Ha a megélhetés biztosított ilyenre nincs szükség! És fõleg arra nincs, hogy saját magának határozza ezt meg valaki! Az un. Állami adóságok lejárása után, fokozatosan emelni lehetne a fizetéseket, vagy csökkenteni a munkaidõt megfelelõ arányban, és így visszajuttatni a keresetet az emberekhez! Természetesen az „államháztartási” költségen kívül!

A külföldrõl behozott import árukra, melynek van magyar megfelelõje, plusz X százalék nyereséget tennék, ezzel is ösztönözve az embereket a magyar termékekre, illetve, ha nem megfelelõ a magyar minõség, csak rajtuk múlik, hogy jobbat készítsenek.

a)      Munkaidõ nem lehetne több kezdetben, mint heti 40 óra, és 5 nap, mely szinte minden esetben a hét elsõ 5 napját jelenti! Ez leginkább gyárakra, üzemekre vonatkozik! Az ellátó szolgáltató cégek munka órája sem lehet több, csak legfeljebb más felosztásban. A túlóra csak minimálisan megengedett, bizonyos óra felett új munkaerõt kell alkalmazni!

c) Azok a vállalkozások, melyek nem tudnak eleget tenni ezeknek a kívánalmaknak, csukják be kapuikat, mert nincs kereslet termékeikre, szolgáltatásaikra. Ez alól kivételt képezzen, az olyan termék elõállítása, vagy kezdeményezés, ami a környezetvédelemhez, a betegségmegelõzéshez kapcsolódik, és csak azért nincs még kereslet rá, mert nem ismerik, nem terjedt el a köztudatban, s így nem tudják még, mire is szolgál a gyártott termék, vagy egyéb dolog. Ezeket nem, hogy bezárni, de államilag támogatni kell!

A „haszon” késõbb fog „lecsapódni” ezekbõl, de tetemes lesz!

Nem elhanyagolható az sem, hogy kimutathatóvá válnak a fantomcégek, illetve minden olyan eset, vállalkozás, amikor milliókkal, milliárdokkal csonkítják meg „embertársaikat” egyesek!

d)      Kicsit hülyén mutat itt ebben a pontban, de az anyaságról néhány szót!

Az anyaságot feltétlenül el kell fogadni a késõbbiekben, mint „munkakört”, még ha csak négy órában is, az elején. Gyerekenként X ezer forint. Azért ügyelni kell arra is, ne legyen olyan ember, aki csak azért „gyárt” gyereket, hogy ne keljem mást tennie! Bizonyos rassznál ez szinte „sporttá” vált! Bár megjegyzem, hogy a természeti törvényekbe való beavatkozásnak tartom a terhesség megszakítást, ezért kerülni kellene!

e)      Cégek üzemek, gyárak vezetésével kapcsolatban:

Végezzen bár ki bármilyen iskolát, s lesz belõle utána vezetõ beosztású ember, egy valamit soha nem szabad elfelejteni! Nem lehet könyvbõl megtanulni semmit! Mindig a gyakorlat teszi a mestert!

Ezért azok a cégvezetõk, kik figyelmen kívül hagyják a munkás szavát, kifejezetten az ostoba, felfújt, egoista, önzõ emberek közé tartoznak és semmi keresni valójuk posztjukon!

A fentiek figyelmébe vételével:

A cégek vezetõi 50%-ban döntsenek a céggel kapcsolatos dolgokról. Még a befektetések, és termelési tervek, vagy egyszerûen fegyelmi tárgyalás… stb. is. A másik 50 %, legyen a melós, vagy az általuk választott képviselõk joga!

Ha valaki, hát a melós tudja, mit kell tenni a termelés zökkenõmentes haladásának érdekében, hiszen benne élnek. A termelésben fellépõ hibákkal õk maguk találkoznak elõször! Elengedhetetlen bevonni õket a „fejlesztésbe, a „vezetésbe”!

             Munkások által választott közös képviselõkkel, kel, hogy megbeszéljen minden a cégvezetése (az alkalmazottak számától függetlenül). A vitás ügyekben szavazással döntsenek, mindenki részvételével!

            A munkások bár mikor dönthessenek a cég vezetésének sorsáról, esetleges alkalmatlanságáról és –indokolt esetben – leválthassák, illetve új igazgatót szavazhassanak meg! A leváltott személy fellebbezhet a kijelölt hatóságnál, s amennyiben nem nyer bizonyítás a vád, melynek alapján a munkások leváltották, visszakerülhet posztjára.

            A visszaélések, az igazságosság, és a „megbocsátás” gyakorlása érdekében, szabályos idõközönként, pl. évente újra kellene választani a munkások közös képviselõket (lehetõséget ad a „revánsra”).

            Elégtelen munkavégzés esetén, késések… stb., esetektõl függõen, bércsökkentéssel járjon, mely természetesen a vezetésre is vonatkozik!

A büntetések mértékérõl, és idõtartalmáról, munkás társuk döntsenek! Hamar rá jönnek majd, mit is tettek, amikor saját maguk kerülnek a „vádszékre”! Rövid idõn belül helyre áll a rend! Meggondolják, mikor kire „vessenek követ”! Az DEMOKRATIKUS!

 

            6. Gyermeknevelésrõl pár szót

a)                  Mint már említetésre került, az 5/d pontban az anya feladata elsõsorban a gyereknevelés. Ha úgy érzi, nem képes rá akkor inkább várjon a szüléssel! 7/b pont 7. bekezdés. Mert, ki, ha nem az anya, - melybõl fakadt - adhatja a legtöbb szeretetet, gondoskodást gyermekének, amire annak valójában szüksége van? Mi, hanem ez, lelki fejlõdésének elsõdleges „kelléke”!? Csak idõ kérdése, és az anyák otthon maradhatnak gyermekiekkel, míg azt „fejlõdésük” igényli.

b)                 Amennyiben a feltételek biztosítottak a megélhetéshez, s az anya mégis óvodába adja gyermekét, a családi pótlékot meg lehetne vonni, hiszen, ha munkája a fontosabb, akkor keresse meg ott a pénzt, az eltartására! Nincs ebben semmi „szigor”, persze, csak, ha már biztosított a megélhetés!

c)                  Nagy gond, hogy sokszor a szülõk nem a gyerekre költik a családi pótlékot. Alkohol, szerencsejáték… és egyéb helyre vándorol a pénz. Éppen ezért, a családi pótlék nagyobb részét „juttatásban”, és nem pénzben adnám ki, védve ezzel a gyermekek érdekét!

d)                 A gyerekeknek a közösség, társaság, szintén a fejlõdés egy alapja. Jöjjenek hát össze a szülõk és gyerekek, de gondoskodjunk arról, hogy legyen hol ezt megtenniük!

7.

Az oktatás, az oktatási rendszer.

a)         Alighanem kitûnik, hogy ezen a téren sincs rendben minden, és itt most nem a bérezésre gondolok! Nagy „szellemi vezetõink” is ebben az oktatási rendszerben végeztek. Bizonyára kitûnõ eredménnyel sokan. Megtanultak sok mindent: hogyan kell helyesen írni, szépen beszélni, megszerezni valamit, egzisztenciát teremteni – mint már említettem ezeket. De nem tanultak meg ÉLNI, és ÉLNI hagyni!  Nagy „szellemi” vezetõink pusztulásba viszik az emberiséget, és a természetet.

Ezért én amondó vagyok:

-         Tanítsuk meg gyermekeinket iskoláinkban arra, hogy mik tetteik következménye, és itt nagyon jó példa lehet, amit „õseik”, de elsõsorban a vezetõk okoztak!

-         Ne engedjük ki õket úgy iskolából, hogy nem ismerik szervezetük teljes felépítését, annak mûködését, és ne legyenek tisztában azzal, mit is tesznek vele, amikor dohányoznak, isznak, drogoznak… stb. Ez jóval egyszerûbb, mint kórházainkat bõvíteni!

-         Tanítsuk meg nekik, ha már elrontottak valamit, hogyan hozhatják helyre. Pl.: Ha megbetegszenek, milyen gyógymódok közt választhatnak, és melyik mivel jár? Milyen hatása van szervezetére valójában a kényelembõl választott hagyományos orvoslás, a gyógyszerek szedése, és milyen a természetes gyógymód, amikor is önmagának kell tennie valamit gyógyulása érdekében, és nem egy mellékhatásokkal teli pirulának!

-         És tanítsuk meg õket - nem csak a szavak jelentésére -, hanem annak „tartalmára” is! Mit is jelent a szó, hogy empátia, vagy a megbocsátás, vagy a gondolatolvasás, mert bizony ez is lehetséges, és bizony Õk a legfogékonyabbak erre! Higgyék el, fogják olyan „örömmel” tenni ezek tanulását, mint a dolgozatírást történelembõl! Teljesem más gondolkodásmóddal kerülnek ki így az iskolából. Nem a pénz, mások „eltaposása” lenne életük fõ célja, a jobb megélhetés érdekében, mint ahogy ezt „õseik” tették!

-         Mutassuk meg nekik õszintén, és ne szégyelljük, hogy minden, amit elkövettünk embertársaink, és a természet ellen, visszaütött ránk. Semmi nem maradt „megtorlás” nélkül!

Nézd meg, „gyermekem”! Ma ezt a vizet isszuk, de már lassan kocsi mosására sem alkalmas…

Már a nap sem úgy süt az égen, mint régen. Kiégnek terményeink, égetik bõrünket…

Elrontottuk! „Kérünk” benneteket, ti ne tegyétek!

Igenis, mondjunk el nekik mindent, tanuljanak a mi hibánkból, és úgy kerüljenek ki az iskolából, hogy felfogták, mi is a „tét” és tenni kívánjanak, a jövõért, immár nem önzõ módra, hanem „értelmesen” éljenek!

Ne az legyen fiataljaink célja, hogy szombattól, szombatig a discot várják. Keresve a kábítószereket, a piákat, és a könnyûvérû nõket…!

Mert van mit tenni! Csak „nevelés” kérdése, mihez is fognak kezdeni a jövõben!

b)      Az oktatási rendszerünk „szemére vetem” még a következõ dolgokat is!

Nagyon nagy hiba, hogy mások döntenek arról, hogy a gyerek mi is szeretne lenni! Az esetek túlnyomó többségében a szülõ, s ami rosszabb a tanár dönt arról mi is lesz a gyerek. Persze ti is közrejátszottatok ebben teljes mértékben „honatyáim”, hiszen a ti törvényeitek tették a következõket lehetõvé!

A gyerek választ, mi is akar lenni. Kedve is, tehetsége is meg van hozzá! De aztán jön a szülõ, és a tanárnõ!

A szülõ: „Nem kisfiam! Amíg én etetlek, azt csinálod, amit én mondok! Nem leszel énekes! Orvos leszel, mert…”

A tanár: „Micsoda? Mit képzelsz! Ezzel a tanulmányi eredménnyel…”

Puff neki! Egy életre „gallyra” vágták szegény kölök életét! Mit gondoltok „honatyák”? Menyi életet tettetek tönkre így? Ez a kényszer, rablánc! És ti tettétek a kezekre! Ne gyertek azzal, hogy miért nem tanult!

Az emberben „rejlõ” tudás, kézség bizonyos dolgokhoz való érzék, vele születik. Ugyan már, miért veszitek el bárkitõl is a „boldogság” lehetõségét, csak azért, mert nem tudja „mikor volta mohácsi vész”!

És mit vártok az így kialakult „kényszermunkától”?

            Éppen ezért: válasszon a gyerek, kezdje is el, s ha nem megy a szakmai része, csak akkor legyen eltanácsolva! Ez így természetes és igazságos! Nem?

c)      Több dolgot említettem, amit meg kellene tanítani az iskolákban. Kitõl, hiszen sokat tanáraink sem ismernek belõlük?

Hát tanítsa gyermekeinket „túlélésre” az öreg „Pista bácsi” kukutyinból, mert õ még tudja, hogyan kell vetni, aratni, mûtrágyák és egyebek nélkül! Õ, aki magasról leszarja a szakemberek tudálékosságát, és inkább figyeli a hold állását, mint a naptári dátumot, s húz ki a mai napig földjébõl jókora megtermett zamatos sárgarépát, s csüngenek fáin az édes gyümölcsök…

Hát „Õt” kell elõkeríteni, és megkérni, tanítsa meg tanárainkat, hogy azok tovább adhassák a valamit érõ tudást!

            Kitõl tanuljanak empátiát?

Attól, akire környezete azt mondja: „…ja! Az? Hiszen az nem normális.” De csak azért mondják, ezt, mert nem hallják káromkodni, nem lehet felidegesíteni, nem látták kapkodni, s ha éppen elloptak tõle valamit, csak annyit mondott: „Biztosan neki nagyobb szüksége volt rá, azért vitte el.”

            Kitõl tanulják meg: hogyan állapítsák meg, testük egészségi állapotát?

Mert bizony ehhez, egy tükör is elegendõ, bármilyen hihetetlen! Nem kell feltétlenül, különbféle, idõt, és költségeket rabló vizsgálatokat végezni „ész nélkül”! Csak ne sértõdjön, meg senki! Inkább vegye a fáradságot, és járjon utána!

Hogy hogyan is kell ezt csinálni, azt tanítsa meg, az, ki évtized óta csak ennek él, elismeri mindenki, aki egyszer elé ült, akinek szemébe nézett már, s onnan minden baját „nyavalyáját” kiolvasta, mintha „nyitott könyvbe” nézett volna!

Mert bizony számtalanszor bebizonyította, hogy: pl.: Nem kell letolni a nadrágot, hogy megmondja, „neked fiam jókora aranyered van, most éppen visszahózódva…”.

Szomorúnak tartom, hogy az említett íriszdiagnosztikát – bár végre elismerik -, mégsem tesznek semmit azért, hogy minél szélesebb körben alkalmazzák, megkímélve a betegeket, a költséges és fájdalmas vizsgálatoktól!

Tudja valaki közületek, hogy miért, „honatyák”?

            És a szakmát?

Mit tud igazából az, ki könyvbõl olvasott, és „sután” kísérletet tett?

És vajon mennyit tud az öreg, ki mindig is azzal a szakmával foglalkozott, amivel …

Hát nem Õ benne van akkora tudás a szakmája iránt, hogy azt át tudja adni maradéktalanul?

Az „öreg”, aki ma kevés nyugdíjából készül éhen halni éppen, de a mai napig örömére szolgálna esetleg, ha – bár fizikailag tönkre is ment a málenkíj robotban -, átadhatná azt, ami kisujjában van, és érezhetné még egyszer: „Nem vagyok számkivetett, szükség van rám…!”

Mert bizony Õ gyakorlattal, átélésekkel szerezte mindazt, amilye van az adott „téren”.

 

            8. Bank, bankrendszer, pénz, pénzhez jutási lehetõség…

a) Nem tudom, mit szólnátok hozzá, ha a szomszéd átmenne hozzátok, és elkezdené beosztani, hogy mire költsétek, mire költhetitek a pénzeteket?

Mert bizony errõl van szó, amikor a külföldi bankok hazánkba jöttek! Miért? Nincs elég papír, amit megfesthetnénk, és „kikiáltsuk” pénznek? Vagy miért?

Külföldiek kezelik bankjainkban pénzünket, melyhez történetesen a munkaerõ, és a megélhetés is kötve van!

Nóóórmális ez?

            b) Egy bank rendszer létezzen! A „Magyar Nemzeti Bank”, és kész! Nem kell több!!! Mihez is kellene? Ez a családi kassza! Magyar ember pénzét itt kezelje, és ne máshol!

            c) Természetesen, csak a magyar állam jogosult a külföldi kifûzetésekre (természetesen, ha már mûködik a korrupció, kizsákmányolás…, mentes társadalmi élet!). Így nem tudnak külföldre menekülni az igazán nagy rablók. Mert ezt olyan bûnnek venném, mely egyenlõ a hazaárulással, és természetesen ennek megfelelõen büntetném is! Senki ne mondja, hogy ez lehetetlen!

            d) Bankkártya rendszerünket maximálisan ki kell használni!

Miután gondoskodtatok arról „honatyáim”, hogy minden X. életévét betöltött állampolgár tulajdonában van bankkártya, minden szolgáltatót fel kellene szerelni, a kártya kezelésére alkalmas készülékekkel. Minél kevesebb a pénzforgalom, annál kisebb a „támadási felület”, ami nem jön rosszul, ha a bûnözésrõl van szó!

Tudom, hogy ez nem a „spanyolviasz”!

            e) A bankokba be tett pénzért, semmiféle kamat na járjon, kizárva ezzel a munka nélkül pénzt keresni elvet! A kamatért, amit a bankok, ma kifûzetnek, más „nyomorultaknak” kell megdolgozni. Csak és kizárólag annyi kamattal kerüljön kiadásra a pénz a „családi kasszából”, ami a vele foglalkozó apparátus fenntartásához szükséges!

            f) Természetesen, mindenki részesülhessen ebbõl a pénzbõl igényei, és „teherbírása” szerint. Legyen az, tatarozás, építés, ésszerû vállalkozás, építés…

A felvett pénz utáni kamat igen csekély legyen, mint azt említettem, hiszen csak a vele foglalkozókat kell finanszírozni!

            g) Visszaélések kizárására:

Mivel mindenki köteles megjelölni a „kölcsönök” felvételének célját, senkit nem érhet meglepetés, ha a kölcsön jelentõs részét a céljainak megvalósításához szükséges anyagokban kapja meg. Pl.: építkezés esetén, tégla, cement… Ez is simán megléphetõ dolog, ne tartsa senki lehetetlennek!

Ezekkel lehet kizárni az visszaéléseket.

            Kézpénzt, csak indokolt esetben kapjanak, amirõl a bank dönt, de immár korrupció nélkül, hiszen olyan mértékû büntetés vár rájuk ellenkezõ esetben, amirõl álmodni sem mernek. Hiszen a pénz lett az „élet”, ezért nem hagyható, a visszaélés!

            h) Itt még egyszer a pénzrõl!

            Amikor éhes az ember, nem pénzt eszik. Amikor szomjas, nem pénzt iszik. Amikor fázik, nem pénzel fût! Amikor összedõl… nem pénzbõl, hanem téglából építi újra. És a tégla sem pénzbõl van, hanem agyagból, és az ember kétkezi munkájából van! És bár mit „megvizsgálunk”, mindig az ember „két kezéhez” jutunk vissza!

És ezt jó lesz tudomásul vennetek „honatyáim”, és ennek megfelelõen kezelni azt a sok millió kétkezû munkást!

Nem ti, hanem Õk állnak a „ranglétra” csúcsán!!!

            A pénzel, gúzsba kötötte magát az emberiség, aminek nem kell feltétlenül így lennie.

            És ezt is tudomásul kell venni: Pontosan annyival kell többet termelni a létszükségletû anyagokból, amennyi munkaerõt elvonunk kényelmünk érdekében, kényelmi berendezések elõállítására!

A rádió, amit hallgatunk, a TV, amit nézünk, a villany, amivel világítunk… Ezt mind, mind gyártani, és üzemeltetni kell. De ez mind, mind embert, és embert kíván, akiknek szintén élni és „enni” kell. És akik az „élelmet” termelik, pontosan annyival dolgoznak többet, mint amennyi „kényelmet” kapnak cserébe érte.

            Mindezeknek „egyensúlyban” tartásához elengedhetetlen a „családi kassza”, és az azt kezelõ „Honatyák” (Figyelitek! Nagy betûs Honatyákról, és nem mostohákról beszélek!).

 

            9. Törvényekrõl, a bûnrõl, a bûnüldözésrõl…

            a) A törvények, mely kialakult életforma fenntartásához szükségesek, elengedhetetlenek. Ugyanakkor biztos, hogy nincs szükség ennyi törvényre, mivel az egyik törvény szüli a másikat. Amikor valamilyen törvényt hoztatok, azért tettétek, hogy kordában tartsátok a „nyájat”. Sajnos minden esetben, amikor törvényt, gátat alkottatok, lehetõséget adtatok egy újabb „kiskapu” feltalálására. Ez nem várat sokáig magára általában. Aztán ti megint törvényt hoztatok, hogy „bezárjátok vele a kiskaput”. De az ember meglehetõsen leleményes „jószág”, újabb kiskaput „talál”. Aztán így ment ez, addig, míg annyi törvény nem gyûlt össze, mint amennyi ma van és biztosít jó megélhetést jogászainknak.

            Éppen ezért, senki ne csodálkozzon azon, ha azt mondom, nem kell ide sok törvény ide, hanem azokat kell megbüntetni, és igen szigorúan, akik kiskaput próbálnak használni, holott egyértelmû, mit is kartatok elérni a törvénnyel.

            A 7. pontban (oktatás) nem véletlenül szorgalmaztam, azt, hogy tanítsuk meg gyermekeinknek, mikor és hogyan kell vetni, aratni. Mert amikor már annyira kiszívtuk a Föld „velejét”, amikor felborul minden rendszer, melyhez hozzászoktunk, amikor már annak is örülni fogunk, ha „élelmet ad” Földünk – és már nem kényelmünkkel leszünk elfoglalva, hanem „megélhetésünkkel”-, tudjuk, hogyan kell megtermelni az élet fenntartásához szükséges dolgokat. 

            b) Az igazságszolgáltatás felépítését én így tudom elképzelni a demokrácia figyelembevételével:

Az esetek túlnyomó többségében, függõen az elkövetett „bûn” nagyságától, mi lenne, ha esküdtekre bíznánk a döntést. Nem valami jó ötlet egy ember kezébe adni a döntés jogát, hiszen könnyen megvesztegethetõ. Az esküdtek létszáma függjön az eset súlyosságától, valamint hogy hány szoros visszaesõ ügyérõl tárgyalnak.

Az esküdtek annyi kérdést tehessenek fel az üggyel kapcsolatban, amennyit csak akarnak! Ez nagyon fontos, hiszen nekik kell tisztán látni, mirõl van szó valójában. Ne az ügyvéd mondja el, „milyen nehéz gyermek koravolt… a vádlottnak, hanem a vádlott maga! Semmiféle szófacsarásra nincs szükség a tárgyalóterembe, amivel az esküdteket befolyásolják. Az esküdtek kérdésére, nincs: „tiltakozom, és helyt adok”! Minden kérdésre válaszolnia kell a vádlottnak, mert ha nem teszi, azt gondol az esküdt, amit akar!

            Maximum annyit kell tudni az esküdteknek, hogy szívbõl döntsenek, és lehetõleg igazságosan. Vegyék tudomásul, hogy õk maguk is kerülhetnek valamikor valamilyen „véletlen” folytán a vádlott helyébe. Tudniuk kell továbbá, hogy a feladat melyet végeznek rendkívül fontos, és amennyiben külsõ befolyásra cselekednek, döntenek, akkor a legsúlyosabb büntetésre számíthatnak.

            Tudniuk kell mindannyiknak a tárgyalóterembe, hogy a hamistanúzás = hazugsággal.

A hazugságok, meg igen „mélyre” süllyesztették az emberiséget.

Mivel az ember valójában szabadnak született, a hamis tanúzás viszont valaki szabadságába kerülhet, így igen hosszú szabadságvesztésre ítélendõ a hamis tanúzó, függõen attól, hogy mennyi volt a „szándékosság” hamis vallomásában.

            Hitelesség vizsgálat után legyen felhasználható a hang, és videó felvétel is! Már eleve az elsõ kihallgatásokkor kép és hangfelvételeket kellene készíteni a vádlottakról, amit az esküdtek a tárgyalás elõtt mindig megnéznek! Ezek a felvételek – igenis – a kihallgatott személyek tudta nélkül készülhessenek! Sokkal hitelesebb, mint a leírt szöveg, és ráadásul – gondolom – szegény rendõrök sem tiltakoznának, hogy nem kell annyit körmölniük, és több idejük marad az effektív munkára.

            Tehát: nem a bíró hozza a döntést, hanem az esküdtek!

Nincs lefûzetett bíró, bírói elfogultság, kicsavart, és félre magyarázott helyzet…, mellyel még egy maffiafõnök is mosolyogva kisétál a tárgyalóterembõl.

            Nézzünk egy példát! A kábítószer. (mindegy, hogy árulta, elõállította, vagy…)

Az esküdteket „érintett” személyekbõl kellene kiválasztani, akik olyan szülõk, hozzátartozók kik elvesztették miatta gyermeküket, vagy éppen valamelyik elvonón küzd most életéért. Büntetési lehetõség a maximum legyen!

Nem kegyetlenség!!! Mivel halált árultak, miért ne lehetne azzal „fûzetni” érte? Múljon ez az esküdteken!

Nem kellene igazán attól félni, hogy sok lenne a halálos ítélet, mert az mondanám: „Rendben. Halálát akartátok, hát legyetek ti a hóhérok! Ki halálra ítélte végezze is el! (Sokan mit össze „hõbörögnek” most.) De gondoljatok csak bele! Bár mekkora is szívben a gyûlölet, az ölés nehéz! Nem is beszélve arról, hogy az utolsó pillanatban adott kegyelem a legnagyobb „gyógyszer” a megtévedt „szíveknek”!

Nem az itt elmondottak a kegyetlenségek, hanem, az, amit a védtelen gyerekekkel mûveltek a kábítószerekkel!

            Itt csak az tiltakozik, ki ebbõl kíván vagyont szerezni magának!

            c) Nem kellene minden csipp-csupp ügybõl bírósági ügyet csinálni! Csak mondjuk, pl. a 200 000 Ft-t meghaladó kárt okozókból, valamint a súlyos testi sértés, és gyilkosság… Viszont a bírósági ügyeknél hatalmas kiszabott büntetéseket kell lehetõvé tenni, hogy legyen visszatartó ereje a büntetésnek! X év kényszermunka, vagyonelkobzás, stb. (Nem gyõzöm hangsúlyozni: „Elõbb a biztos megélhetés, biztosítása!)

            d) A kényszermunka nem véletlenül szerepel itt. Az állam nem eltartási „szerzõdést” köt, a bûnösökkel, hanem azokat munkára kell, hogy fogja! Pl.: Utak építése, vagy olyan munkák, melyekre kevés a jelentkezõ stb. Szó sem lehet arról, hogy az állam tartja el a bûnõzöket! A legolcsóbb munkaerõt kell, hogy jelentsék.

Elsõ szökési kísérlet esetén csak „zárt” helyeken dolgozhat tovább. Második szökés esetén a büntetés duplázása, akár „halál”.

            e) Más elbírálás alá esik természetesen a figyelmetlenségbõl, egészségügyi okból, vagy kényszerbõl elkövetett bûn, okozott kár.

            f) Hagyni kellene továbbá, hogy a községekben, falvakban saját maguk rendezzék le a „félreértéseket”. A helyi „serif” és polgármester vezetésével, kiválasztott esküdtekkel a „falubeliek”! A „serif” is eltudja végezni a nyomozást. Még cellákat is lehetne biztosítani helyben! Nagyon sok „terhet” vennének le a bíróságról!   Természetesen olyan polgármester, és „serif” kell a faluba, aki nem él vissza a helyzettel! Persze amennyiben visszaélnek ezek az emberek a legsúlyosabb büntetésre számíthatnak!

Mondjuk: az 500 000Ft-ot meg nem haladó, könnyû testsértéses, erõszakos, de maradandó kárt nem okozó bûnöket, hagyni kell, hogy helyben intézzék el.

A vádlott, kérheti a bíróságot, de ott mindenesetben többre kell, hogy számítson a büntetésbõl!

            Nyugodtan adjatok egy kis „önállóságot” ezen a téren is, csak „figyeljetek” rájuk, „honatyáim”!

Amennyiben a szomszéd településekre járnak „lopkodni”, az ügyet mindig a sértettek településén tárgyalják!

Ne féljetek, hamarosan rend lenne!

            g) Különösen  kiemelt büntetések!

Nagyon súlyos büntetés kell, hogy illesse azokat, kik: vezetõ beosztásban vannak, és visszaélést követnek el, legyen az vagyon, vagy személy elleni (vonatkozik ez politikai, és vállalati vezetésre egyaránt)! Valamint a hamistanúzás, melyet már említettem is.

Ezeknek az embereknek a 20 év kényszermunkánál kellene, hogy kezdõdjön büntetése, a teljes vagyonelkobzás után! Ez csak az esküdteken múlik!

            Ugyan ilyen szigor illeti azokat az ügyvédeket, jogászokat, akik a „kiskapukat” próbálják igénybe venni, vagy másokat erre „buzdítanak”!

            h) Ebbe a nagy szigorba viszont bevezetném, az ötévente való „meghallgatást”, amikor is lehetõsége van az elítéltnek a feltételes szabadlábra, munkája és viselkedése alapján!

Visszaesés esetén viszont megszûnne a „meghallgatás” és ezzel a szabadulás esélye is!

Itt megint csak a „lopni készülõk” tiltakoznak e javaslat ellen!

            i) Bár nem a múlt hibáiból kellene élni a jövõben, viszont tanulni lehet belõle, valamint a „bosszú” sem vezérelhet senkit, mégis kellene csinálni egy elszámoltatást, kezdve a legnagyobb politikusokkal, folytatva mindazokkal, akiket „környezete” arra ítél!

            Ennek az anyagi számonkérésnek lezajlása szintén esküdtek elõtt történjen, kik a legszegényebb, leghányatottabb sorsúak voltak!

Amennyiben kiderül egy ilyen esetben, hogy vagyonukat másra íratták, vagy egyéb módon próbálták menteni, tárgyalás nélkül ítélendõk el teljes vagyonelkobzásra! (Durva, mi?) És én bolond tõlük várnám el „ezeket a törvényeket”! J

Bár aki Õszinte és megbánta, felismerte tettei következményét, megbocsátanám visszaéléseit. Igaz ezt megállapítani nagyon nehéz.

Csak akkora vagyon maradhat meg a vizsgált szeméjeknek, mekkora elõzõ jövedelmûkbõl reális, miután a megélhetést levonták. Ez, a már megtett „bevallásaikból” kiderül!

            A fentiekben említett kemény büntetések, természetesen csak azok után léphetnek érvénybe, miután biztosított a megélhetés és munka minden ember számára! Ill. Jelenpillanatban azokra vonatkozik, kik nem megélhetési problémák miatt bûnöznek, valamint a vezetõ beosztásban lévõkre (politikus, cégvezetõ, médiák…)!

            j.) A bûnüldözéssel kapcsolatban is van egy-két furcsa dolog, ami igazán magyarázatra szorulna honatyáim részérõl!

            Nemrégiben betörtek hozzánk is. Amikor a helyszínelõ rendõrnek ecseteltem, hogy mennyire neheztelek a tolvajra, figyelmeztetett, hogy nem úgy van az! Még csak meg sem fenyegethetem a betörõt, nem ám, hogy elkapom, és elverem, netán rálövök, mert önbíráskodásért, engem ítélnek el.

Mííí????? Azt hittem rosszul hallok! Van eszetek? Hogy a fenébe létezhet ilyen?

Ha már törvényeitek létrehozták a magántulajdont, akkor hogy lehet, hogy bár ki besétálhat az elkerített magánterületre, és lophat, úgy, hogy, a gazda, még csak rá sem szólhat jóformán. A tolvaj a pénzemmel, a család havi megélhetésével szalad el, s én nem vághatok utána egy nagy követ, hogy megállítsam, mert neki „jogai” vannak.

Már megbocsássatok „honatyák”, de nem sül le a bõr a…? Körül vagytok véve testõrökkel, biztonsági berendezésekkel, biztosításokkal…, minden olyannal, amit a „paraszt” nem tud megfûzetni, s közben hagyjátok, hogy ilyen törvény napvilágot lásson? Esélyt sem adtok a magamfajtáknak, hogy megvédjék magukat? Hogy van ez?

Amerikában a gazda a behatolót akár le is lõheti. Itt ha el is kapják a tolvajt, csak annyit mond a rendõrnek: „kérem, én csak vizet akartam kérni” – megjegyzem éjjel kettõkor – és már is szabad. Mi a lószart keres ott bent, ahol semmi keresni valója? Igen is adjátok törvénybe, hogy az idegen behatolókkal szemben a gazda úgy járjon el, ahogy azt sajt védelmében jónak látja!

Nem gondolnátok honatyáim, hogy meggondolnák kétszer is a tyúk és egyéb tolvajok, a lopást, betörést?

Felhívom figyelmeteket! Ez a minimum, amit meg kell engednetek a honját védelmezõnek!!!

Ha ezt nem engeditek törvénybe, nem is tudom mivel „illesselek” benneteket!!!

Természetesen, körültekintõen, vigyázva a visszaélések kizárására… stb.

 

            10. Az egészségügyrõl

            a) Itt aztán lenne mit írni! Pénz miatt hagytok meghalni megannyi embert „kedves honatyáim”!

            Kijelentem, hogy nincs fontosabb az egészségünk helyreállításánál! Egyészségünk visszanyerésével nyerjük vissza egészséges gondolkodásunkat! Ma földünkön szinte nincs teljesen egészséges ember!

            Hogy miért fontos ennyire az egészség?

Minden, amit cselekszünk, teszünk, összefügg egészségi állapotunkkal. Érdemes megfigyelni a beteg embereket. Ilyenkor a kedvetlenség, levertség, türelmetlenség, ingerültség, sõt, az agresszivitás is jellemzõ számos más, hasonló tulajdonság mellett, mint a félelem például. Mindezek az egészség helyreállításával megszûnnek. Leegyszerûsítve valahogy így fest:

táplálkozás (ami természetesen hibás!) ® [EG1] betegség-egészség ® érzelmek-gondolatok ® cselekvés (szörnyûség).

Érzelmeink határozzák meg gondolatainkat. Gondolataink alapján cselekszünk. Azt, hogy hogyan érezzük magunkat, egészségi állapotunktól függ. Egészségi állapotunkat, fizikai testbe bevitt táplálék határozza meg!

Ezért fontos a helyes étkezés! Itt egyáltalán nem arról beszélek, amit az „okostojások” papolnak, bár õk is nyíltan állítják, hogy betegségek kialakulásának alapja, a helytelen táplálkozás.

            Levonva a következtetést: Ahhoz, hogy más, másokat nem sértõ, agresszív mentes, egészséges gondolatok szülessenek agyunkban, egészségünkre kell odafigyelni! Ha ez meg van, nem lesz bennünk levertség, türelmetlenség, agresszivitás, félelem, a félelem miatti hazugság…

Bármilyen hihetetlen, ez így mûködik!

            b) Éppen ezért a legfontosabb, a betegség megelõzés! Ez viszont nem folyhat semmilyen pénzhez fûzõdõ érdekbõl!

A helyes táplálkozás, a gyógyulások módjai, lehetõségeinek oktatása a legfontosabb iskoláinkban! Ezt kell elkezdeni oktatni, haladéktalanul! Na és persze azt, hogy a gyógyulást ne mástól várják el, hanem az emberek maguk tegyenek érte, mert a „fejfájás elleni kapszula csak a fájdalmat szünteti meg egy rövid idõre, és nem az okot, mely tovább burjánzik valahol bensõnkben!

            Kihangsúlyozom, hogy nem a mostani un. „szakemberekkel” kell elvégezni ezt a változtatást, mert, ha valóban tudnának helyesen táplálkozni, nem lennének annyira betegek, és fõként nem egy olyan ember tartana elõadást, aki csaknem „kifolyik” a karosszékbõl, kinek nyakkendõtûjét, tokája takarja tokája, a tv képernyõjén!

Beszéljenek ezekrõl a dolgokról azok, kikrõl lemondtak orvosaik, de ma is élnek, és tudják ma már, csak rajtuk múlott! Mondják el, hogyan és mit is tettek valójában, hogy tanulságul szolgáljon még tudós orvosainknak is!!!

            Ide tartozik még: a természetes gyógymódok nagyon nagy mérvû propagálása, hiszen mellékhatások nélkül, és jóval hatékonyabban és olcsóbban tud mûködni, mint a hagyományos orvoslás! Csak tudom, hiszen rólam is lemondtak valamikor orvosaink!

            Hagyományos, és természetes gyógymódok „ötvözése” hozza meg az igazi sikereket az egészségügy terén!!!

            c) Említetem, hogy nem lehet pénzhez kötni az emberi életet!

Ingyenessé kell tenni ismét az orvosi ellátást. De: Csak azok - az inkább természetes gyógymódok - kerüljenek finanszírozásra, melyeknél rátudnak mutatni, a kialakult betegségeknél, hogy mi az, amit magának a betegeknek kell megtenni a gyógyulás érdekében! Valamint az elkerülhetetlen mûtéti beavatkozások!

Pl. A magas koleszterin színt okozta betegségeknél, adják a beteg kezébe azoknak az élelmiszereknek a „listáját”, melyeket fogyaszthat, és amelyeket nem fogyaszthat a jövõben! Pillanatok alatt és olcsón meg leli gyógyulását így a beteg! Minek a mellékhatásokkal teli gyógyszer?

            Persze itt is nagy szerepet játszik a pénz! Mi lesz a gyógyszergyártokkal? Igaz?

            d) ebben a pontban bemutatom egy kis „történettel”, mire is gondolok, amikor a pénzrõl, és annak befolyásáról beszélek az egészségügyben.


 

A FÕORVOS, AKI EGYÜTT MÛKÖDÖTT VOLNA, HA..

            Mondok egy konkrét példát, hogy szörnyülködjetek!

Nemrégiben a Kapos Rádióban egy interjút hallottam. mely egy fõorvossal készült és a lábszárfekélyrõl és annak gyógyíthatatlanságáról volt szó. Még egy klub is létre jött, mely szegény szerencsétlen embereket hivatott szolgálni.

Betelefonáltam és arra kértem a fõorvos "urat" - miután elmondtam törekvéseimet, a hiteles természetgyógyászok és az érdeklõdõ orvosok „összekapcsolásáról” -, hogy próbáljuk ki a természetes gyógymódot is.

Nem zárkózik el - mondta a telefonba. Meg is kerestem mindig abban az idõben, amit megadott, de soha nem ért rá. Orvos ide, vagy oda nem, szép dolog ilyeneket csinálni. Talán itt meg is értitek, hogy miért nem osztogatom, csak úgy a tiszteletet mindenkinek. Végül is a harmadik ilyen alkalommal megadott egy idõpontot, mely a lábszárfekélyesek klub délutánja volt. El is mentem. Jött is a fõorvos "úr" több kollegájával együtt, s jöttek a betegek is szép számmal. (Fantasztikus, hogy milyen ronda tud lenni egy lábszár fekély. Nem csodálom, hogy ennyire zárkózottakká váltak ezek az emberek.)      

Végül is szánt rám idõt mindjárt az elején, még mielõtt a betegek elkezdtek jönni.

Próbáltam bevezetni egy másik fajta a természetes gyógymódot, de mindjárt az elején megemlítette az elsõ vehetetlen akadályt. Ugyan is a klubot egy cég támogatta anyagilag. Méghozzá az a cég, melynek a termékével a gyógyítást kísérlik meg újra, hozzá fûzöm, hogy több, kevesebb sikerrel.

Hoppá! Az elsõ igazi akadály, hogy ezek a szerencsétlenek hozzá juthassanak a mindent megváltó gyógyuláshoz!

„Hogy nézne az ki, hogy valaki támogatja a klubot, és mégis mástól gyógyulnának a betegek!” –mondja a fõorvos úr.

Ugye értitek!?

Nem akartam hinni a fülemnek mikor ezeket a kijelentéseket hallottam. Kedves lábszárfekélyesek! Sajnálom, de szó sem lehet a gyógyulásotokról, amíg a pénz diktál, vagy fel nem ébredtek végre és kerestek más járható utat gyógyulásotok felé!

Egyébként feltételezem, hogy az ott lévõ orvosok sem "kommunista szombatot", vagy kötelezõ társadalmi munkát végeztek jól megérdemelt pihenési idejükben. Ha igen, akkor tisztelet érte.

            Aztán megjött a tévé és rám már nem maradt idõ, így hát megvártam a végét, s közben figyeltem a tisztelettudó és odaadó beszélgetéseket a betegek és orvosok között, a kötözések közben.

"Á! X néni! Mi újság? Nézzük csak! Milyen szépen javul, kezd megszáradni. Igen -mondta a nénike-, de nézze csak, itt meg kijött egy másik közvetlenül mellette. Igen sajnos - mondta a fiatal doktor "úr". De nézze csak ez milyen szépen gyógyul, s most kap megint egy új szert és még fûzetnie sem kell, mert a cég ajándéka. Ez biztos segíteni fog..." Valahogy így zajlott le az összejövetel. A háttérben a gyártó cég az új termékével, elõtérben a mindent tudó orvos, központban pedig a gyógyulni akaró - de csak Isten tudja: miért nem tudó - beteg.

            Aztán szép lassan minden beteg elmegy, s szenved tovább immár egy új reménnyel. Közben szívem szakad meg, hogy megint mindent a pénz határoz meg, és én nem szólhatok nekik, a betegeknek:

Várjatok! Gyógyítható!

De nem vártam hiába, mert megint idõt szánnak rám. Igaz én csak a fõorvos "úrral" kívántam beszélni, de így is jó.

Természetesen nagyon hamar váltam gúny tárgyává a doktor urak közt, de ez engem nem zavart, hiszen én merészkedtem közéjük.

Fantasztikus, hogy megfér a gúny a tiszteletben.

Megpróbáltam bevezetni mondandómat, mert én nem szeretek kihagyni egy fázist sem, nehogy a logika elvesszen abban, amit mondok. De -sajna- hamar elfogyott a türelem.

„Ez biztos hosszúra nyúlna, jegyzik meg közösen beleegyezve, majd máskor folytatjuk,  mert most nincs idõnk.” - mondta a fõorvos „úr”. (Csak tudnám, miért van idézõ jelbe téve az, hogy Úr?)

Hát, hogy is lenne idejük, hiszen ezt ez idõt senki nem füzeti amit velem töltenek miközben "hülyeségeket" hallgatnak.

"Megbeszélem a kollegákkal és hívjon fel egy hét múlva!" - Volt az utolsó szó.

            Miért is "erõlködtem" annyira én? Mit is akartam?

Az én esetem a gyógyulásommal nem statisztika. De ha tudnák hány olyan ember van, hozzám hasonló, kik nem "statisztikák". Amennyiben egy orvos csinál egy látványos - elvileg lehetetlen - gyógyítást az azonnal statisztika, melybe rögtön milliárdokat lehet beleölni, és „piacra” lehet dobni az eljárást.

Nem kértem többet, csak azt, hogy kísérjék figyelemmel és publikálják az eredményt amellett, hogy ellenõrzik: nem tesz kárt a javasolt természetes gyógymód.

Nagyon nehéz, hiszen õk a tudósai annak, amirõl én a nyolc általánosommal beszélek.

Nehéz a belátás, a nagy mellényt levetni, nehéz leereszkedni egy bolond szintjére, pedig amirõl beszélek csak itt érthetõ meg. Nézzétek csak meg milyen bolondok voltak azok, kik elõször akartak a levegõbe emelkedni, mint egy madár. Hittek benne és repültek. Nem tudjátok elképzelni azt sem, hogy a ma az emberiség által használt legnagyobb találmányok zömének az alapja egyszerû hétköznapi emberek ötleteibõl származnak. Csak õk "nem jogosultak" arra, hogy ennyi eszük legyen, így mindig a megfelelõ helyre tették a dolgokat az illetékes elvtársak, mikor bizonyítást nyert az, amirõl beszéltek.

 

 

Egy kis bizonyíték:

 

 

 

Az itt látható képek 21 nap eredménye! Nem rossz ugye, ahhoz képest, hogy hagyják õket egy életen keresztül szenvedni!

Hát nem érdemelnék meg ezek a szerencsétlenek, hogy megtudják, hogyan vethetnek véget, ennek a „rémálomnak”, hogy mi is a valódi oka annak, hogy õk ilyenek?

            Nagyon sok hasonló esettel találkoztam! Az ok: PÉNZ, PÉNZ, PÉNZ…

Így nem lehet egészségügyet vezetni!!!

            e.) Most még egy, dolog, hogy megmutassam hova megy el a pénzetek emberek, mit a tb-re szednek be tõletek!

gyógyszergyártó cégek húzzák ki legtöbbet a társadalombiztosító, és a ti zsebetekbõl!

Nem régiben, nagy csodálatomra, a spektrum tv is bemutatott egy errõl szóló filmet. Többek közt, orvos vallott a „lekenyerezésrõl”, melyet a gyógyszergyártó cég folytatott ellene, de volt számos dolog, mely enyhén szólva, „tisztességtelen” volt és ma is az emberek ellen.

De volt szerencsém, már hallani „belsõ” forrásból is, mi folyik, pl. a kórházakban.

A gyógyszergyártó cégek referenciaként felajánlják „méregdrága” terméküket a korháznak.

Ismerve politikai okok miatt elszegényedett intézmények helyzetét, fel is használják ezeket szívesen, sõt „elsõbbséget” élveznek ezen szerek, hiszen ezért nem kell fizetni. Most gondoljanak bele! Krónikus betegünk, ki a korházban töltött ideje alatt ezeket a drága gyógyszereket kapta. Mivel viszont betegünk erre a gyógyszerre van „beállítva”, távozás után kénytelen megvenni az esetenként tízszer többe kerülõ gyógyszert! Nem elhanyagolható, hogy az esetek többségében, jóval olcsóbban is megoldhatták volna a kúrát.

            Vagy: „fõorvosunk” egyben gyógyszergyártó cég „képviselõje”, terjesztõje is. Vagy, ha nem Õ maga, akkor kedves felesége”. Természetesen a magas jutalékok, nyújtotta jövedelem „elcsábítja” orvosunkat a drága, általunk már-már, megfizethetetlen gyógyszerek felé, holott hatásában nem is biztos, hiszen nem rég jött ki a termék…

            Vagy: Sok esetben, osztályos orvosok olyan gyógyszert használnak, melyek nagyon drágák, de ugyanakkor szinte semmiben sem különbözik, egy jóval olcsóbb termék hatásaitól…

            Vagy: Különbözõ okok miatt, 1.5-2 mill. forintos gyógyszerkúrát rendelnek el megmenthetetlen , haldokló betegeken. Ez nem is lenne baj, ha nem egy közeli hozzátartozó, vagy épen egy megtömött boríték lenne az indíték. De indíték ide, vagy oda, ha nincs értelme, ne csinálja!

            Vagy: Takarékossági okokból lassan már gumikesztyût sem kapnak a nõvérek. Ugyanakkor látja a nõvérke, hogy a méregdrága 40 ezer forintos ampullát, de egy egész dobozzal, fõorvosunk barátja elviszi az osztályról.

            Vagy: Panaszkodik egy kismama, hogy éjjelgörcsei voltak, és bekellet vinni a kórházba az ügyeletre. Doktorúr kedvesen közölte vele:

„- Semmi gond kismama, csak rosszul fekszik… 2500 Ft lesz!

- De doktorúr! Én úgy tudtam, ingyenes az ellátás!

- Igen, de nem kell elfeledkezni arról, hogy a szülésnél is ott leszek…!”

            És a kismama fizetett! Miért vajon? Hiszen ismerem Õt, nagyon szegények. Becsületesek de szegények, de gyereket nagyon szeretnének. Fél, mint mindegyik kismama, hiszen féltik magzatukat. Ezt a félelmet kihasználni embertelen, könyörtelen, megvetendõ dolognak tartom. Olyannak melyet nem fognak megúszni ezek az emberek következmények nélkül. De inkább a sors kezébe, mint az igazságszolgáltatásba bízok.

Aztán tovább mesél a kismama nekem.

„Megtudtam, hogy fel kell kérnem egy orvost a szüléshez. Képzeld! 50 000 forintot kért, akit meg akartam kérni. Majd elájultam. Mondtam, hogy majd visszajövünk, meggondoljuk, de hol van nekünk annyi pénzünk? Aztán végig jártuk õket, de a legolcsóbb is 20 000 Ft-ot kért. Végül is szerencsénk volt. Találtunk egyet, aki nem kért semmit. Sõt már volt olyan, hogy bejött miattam, de akkor is azt mondta nem tartozunk semmivel…”

            Ilyen is van! Csak kár, hogy kevés! Nem igazán osztogatom a „tiszteletet”, de Õket tudom tisztelni!

Hiszen azok a szerencsétlenek, akiknek nem adatott meg, hogy „nagylábon” éljenek, úgyis hálásak lesznek annyira amennyire tõlük teleik. Miért nem tudtok megelégedni egy hálás tekintettel, egy õszinte köszönettel, „mélyen tisztelt„ doktorurak?

El is lehet gondolkodni itt: valójában mennyit keresnek „tisztességesen” ezek az orvosok!

Hangsúlyozom! Tisztelet a kivételnek!

            Csak, hogy megemlítsem: Rettenetesen le vannak „rongyolódva” korházaink!

            Ez lenne a leghosszabb téma (egészségügy) amivel foglalkozni kellene, de csak „felidegesítem” magam. Úgy-hogy „ugrunk”, és rövidebb leszek.

 

            11. A kisebbségrõl.

            a) Nincs semmiféle „kisebbség”! EMBEREK vannak, akikre törvények vonatkoznak és kész!

Akinek az van a személyigazolványában: „állampolgársága: magyar”, az ehhez a „családhoz” tartozik! Nem illeti meg se több, se kevesebb, mint bármely más embert! Nincsenek semmiféle külön jogaik, és kötelezettségei sem! Innen kezdve senki ne merje mondani: „kisebbség”!

            S, ha már annyira ragaszkodik hozzá, hogy õ a kisebbség, hát legyen! Adjatok nekik munkát, vegyétek meg a „terméket”, s ha nincs „termék” nincs pénz! És nem segélyek, meg egyéb juttatások, amit másnak kellett „kiizzadni”!

a)      Tudomásul kell venni valamit!

A cigány, az cigány! Hiába is tiltakoznak a kifejezés ellen. Ennyi erõbõl tiltakozhatna a lapp, a skót…

Ez (a cigány) egy emberi rassz. Teljesen más vérmérséklettel, identitással, élethez való hozzáállással, kultúrával…, mint a fehér ember. Ezért nehéz, szinte lehetetlen a „beilleszkedése”.

Az „orvoslás” roppant egyszerû!

Állam, az Államban. Nem kell, hogy eszerint a törvények szerint éljenek, hiszen ez nehezükre esik, hiszen itt sokat kell dolgozni a megélhetésért, bár az Õ számukra -tisztelet a kivételnek-, minden munka sok.

Éppen ezért: számuknak megfelelõ nagyságú területen engedjék élni Õket, a saját törvényeik szerint, „hermetikusan elzárva” a fehérektõl. Legyen saját „országuk”. Pl.: valamelyik szélsõ megye, vagy kettõ.

Vezetõjük akad bõven, hiszen a „kissebségi” vezetés ott is „elirányíthatja” õket! Annyi különbséggel, hogy ott nem követelõzni, hanem munkára buzdítani kell!

Végre szabadon élhetnének, úgy, ahogy akarnak köztünk is. „Országukból” ide csak vízummal jöhetnének!

Természetesen a területhez járó „anyagiakat” is megkapnák.

Ettõl a pillanattól kezdve nincs másokra mutogatás, mások hibáztatása saját fajuk esetleges „gyengesége” miatt… És nem elhanyagolható az sem, hogy a Magyar Állam mennyivel könnyebben boldogulna! Itt nem csak a bûnözésrõl beszélek!

            Amikor a földet és vagyont visszautasítja a szóban forgó „cigány nemzet”, el lehet gondolkodni, mi is a valódi céljuk! Élni, vagy élõsködni!

            Nem!!! Ennek megvalósítása nem lehetetlen!

Még csak nem is rasszizmus! Egyszerûn a konfliktusok megoldása, szabadságuk visszaadása, hiszen ezeket a törvényeket nem tiszteleik, nem kell nekik, tisztelet a kivételnek.

Szabadságot kapnak, területet, kezdési lehetõséget, ahol megalkotatják saját „vérmérsékletüknek” megfelelõ törvényeiket, és élhetnek aszerint, immár másokra nem mutogatva! Mert bizony az un. „Kisebbség” létrejötte az, másokra mutogatás. Én (cigány) azért nem boldogulok, mert ti nem hagyjátok.

Remélem, már senki nem tartja rasszizmusnak a leírtakat, mert nem más ez, mint egy felkínálható lehetõség!

            Azért kíváncsi lennék, elfogadnák-e, ezt a „pénzt” és szabadságot!

Ha nem kell nekik, akkor vannak ezek a törvények, és az itteni lehetõségek, és tudomásul veszik: nincs semmiféle kissebség! Törvények, és magyarok vannak, punk-tum.

b)      Tudom, hogy a leírtak keménynek tûnhetnek és kivitelezhetetlennek.

Éppen ezért: Törekedni kellene arra, hogy olyan munkákat biztosítsunk nekik, amit szívesen tesznek, amihez értenek. Mert bizony van ilyen!

És azt i be kell látni, hogy roppant „szívósak”, kitartóak tudnak lenni!

 

            12. Médiákról

            a) A volt korrupt, befolyásolható személyeket haladéktalanul távolítsák el helyükrõl, és a dolgozók jelöljenek újat helyükre! És ne a végzettséget, hanem a rátermettséget vizsgálva!!!

            A leváltott vezetõket mindenképpen „átvilágítani”! 9/i bekezdés alapján.

            b) A médiákban elkövetett alaptalan, elferdített, hamisan bemutatott tényekért, rendkívül nagy büntetés járjon, hiszen emberek ezreit tehetik egy csapásra tönkre.

            c) Kínosan figyelni kellene arra, hogy, ne a reklámok határozzák meg a médiák „életét”, fennmaradását! Így egyértelmû, hogy ahol a pénz, ott a „szó”! Ilyent nem szabad megengedni! A reklámoknak külön médiát indítsanak, ahol ismertethetik a cégek, gyárak termékeiket, szolgáltatásaikat! Ezeket természetesen „felülvizsgálni”, ellenõrizni kell, hogy ne csaljanak ki pénzeket hamis ígéretekkel az emberektõl. Valamint azt is tudomásul kell venni, hogy a reklámok határozzák meg, milyen termékeket fogyasztanak az emberek leginkább! Ezeket – betegségmegelõzés miatt - vizsgálják meg, és ha kell, töröljék reklámozási lehetõségét!

             d) Sajnos, még nem ismertétek fel „tisztelt honatyáim”, hogy valójában mennyi „kárt” okoztak a reklámok az életben. Nem ártana egy kicsit „kutakodni” e téren, és meghallgatni néhány, „nem szakember” véleményét is, és azt ellenõrizni!

 

            13. Közlekedésrõl, tömegközlekedésrõl…

            a) A közlekedési rendfenntartás érdekében, a közlekedési szabálysértõk büntetését fokozni, kellene.

Ugyanakkor, a másokat nem veszélyeztetõ, saját védelemre szolgáló szabályokat enyhíteni kell, hiszen akinek jogosítványa van, tudja, mi érheti a közutakon. Ne akarjatok mindenben dönteni „honatyák”! Az ember saját sorsa felett had döntsön, amíg ez másokra nincs veszéllyel. Ilyen, pl.: bukósisak, biztonsági öv… használat.

            b) Itt kapaszkodjatok meg! A tömegközlekedést ingyenessé kell tenni az ország határain belül.

Annyit hangoztatta „tisztelt miniszterelnökünk” a közös teherviselést, hogy most rámutatok neki mit is jelent az valójában.

            A kifizetett bérek, és egyéb adóköteles dolgok adóját meg kell növelni annyira, hogy a tömegközlekedés finanszírozhatóvá váljon. Mondjuk 4-5% jövedelemadó növelés, és már kész is!

Vizsgáljuk meg, mit is hozhat ez az embereknek!

Nos jelenleg nektek, és a hozzátok hasonló magas jövedelmû embereknek, „honatyák”, nagyobb „lemondással” jár ez a dolog, hiszen hozzászoktatok, hogy „alanyi jogon” jár a „kéklámpás tütü”. De ez így valóban „közös” teherviselés! Tudom, hogy elengedhetetlen a munkához a szolgálati kocsi, de nálatok sokkal többrõl van már szó, mint szolgálati autó!

            Hazánkba érkezõ külföldiek sem okoznak problémát, hiszen már a határon el lehet kérni tõlük a „bérlet” árát, itt tartózkodási idejüknek megfelelõ mértékben. Nem kell sokat kérni, hiszen nem „kirabolni” akarjuk” õket.

Nézzük a jó oldalát mindennek!

Környezet szennyezés csökkenés. Arról nem is beszélve, hogy a repce termesztése, és üzemanyaggá való átalakítása mit hoz pluszba a tömegközlekedési eszközöknél .

Az emberek kapcsolattartásának megkönnyítése. Rokonlátogatás, nyaralás, pihenés… stb.

Ez utóbbi természetesen a szabadság érzetet is növeli az emberekben, ami a boldogság egyik alapja, és ti „honatyák” ugye szeretnétek „boldognak” látni „gyermekeiteket”!?

           

14. Távközlés…

            a) Mit is várhatnátok tõlem itt?

Naná, hogy ezt is ingyenessé tenném, legalábbis a vezetékest. Ugyan olyan megoldással, mint a tömegközlekedést!

Ne merjétek azt mondani, hogy lehetetlen! A telefonról is azt hiték 150 évvel ezelõtt!

            Figyeljétek csak meg, hogy amikor teljes belsõtök tiltakozik a fent említettek ellen, mi játszik közre valójában! „Eszem ágában sincs lemondani annyi pénzrõl, amikor ezek nekem így is, úgy is megvannak!

           

15. Kultúra, szórakozás…

            a) Elsõsorban a megyeszékhelyeken kezdve, hatalmas szabadidõközpontok létrehozását kellene elindítani. Itt aztán minden egy helyen lenne. Mozi termek, teke, társasjáték terem, szimulátorok, számítógépek, internet, biliárd, videó terem, idõsek társalgóklubja…

            b) Ezek üzemeltetését, fenntartását nagyrészt csökkent munkaképességû, vagy nyugdíjasokkal kellene ellátni.

Havi – megfizethetõ bérletekkel – lehetne ide látogatni, ami természetesen nem „kizsákmányolás”, csak a fenntartást szolgálja.

Fiataljainkat így könnyebben ellenõrizhetjük, harcolhatunk a kábítószer ellen, és nem az utcán lézengenének.

            c) A színházakat, könyvtárakat is 1-2% adónöveléssel, ezáltal ingyenes (vagy nagyon olcsó) látogatási lehetõséggel kellene elérhetõvé tenni az emberek számára! Úgy, ahogy azt a tömegközlekedésnél javasoltam a 13. pontban.

            Így lehetne kultúrát „vinni”!!!

 

            16. Környezetvédelemrõl…

            a) A végére hagytam, de a legidõszerûbb, amivel feltétlenül és sokat kellene foglalkozni!

Mindent meg kell adni nagyszerû tudósainknak, hogy korrigálják azt, amit valamikor „elrontottak” fejlõdésünk során!

            b) Haladéktalanul kezdeményezni kell, a humán, környezetbarát energiaforrások kutatását, kiaknázását! (víz, nap, levegõ…stb).

            c) Vissza kell szorítani a nem természetes alapanyagú csomagoló, és élelmiszerek gyártását, forgalmazását…

            d) Feltétlenül el kell kezdeni a szelektív hulladékgyûjtést, és megsemmisítést…

ÉS MÉG FOLYTATHATNÁM!

Nem elfelejteni!

Minden megvalósítható, mit nem vetünk el!

           



Vissza a fő oldalra!