Rólam (Ki vagy Te "Bolond"?)

Van, aki azért jött erre az oldalra, hogy megnézze az „öntömjénezésemet” aminek kapcsán aztán eldönti, hogy csatlakozik e közénk, vagy éppen távol marad.

Hiba ebből a bemutatkozásból megítélni bármit is! Ez az egész dolog, amit ezen a honlapon látsz, nem attól lesz jó, vagy rossz, hogy én milyen vagyok. Attól, hogy Te milyennek ítéled meg, megismerés után!

„Önéletrajz” szerűségem „Az Út”, híven megmutat mindent, és lehet tanulságos sokak számára. A honlapon „barangolva” „Ki vagy Te Bolond?” címszó alatt található, vagy elég nagy „öntömjénezés” maga az www.efealapitvany.hu weboldal is. Úgy, hogy ha valakit érdekel, ott utánam tud nézni, ha nem tud elrugaszkodni a gondolatot, hogy ezt a kezdeményezést rajtam keresztül ítélje meg.

 Most itt inkább azokat írom, le, amit más ember takargatna, csak, hogy sikerre vigye azt, amit akar, azaz: „szennyest teregetek” magamról!

Miért is ne? Ki nem szarja le, ki mit gondol rólam, és hogy ki érti meg, és ki nem, hogy mit is akarok ezzel az egésszel?

Kezdjük!

Reform kajákról, és az egészség, az egészséges tudat, a környezet kímélete... és hasonlók találhatók itt többek közt. Erre itt vagyok 20 kg túlsúllyal, és annak következményeivel... Nem magyarázkodok, hogy miért! Hogy miért adtam fel pár évvel ezelőtt, fogyott el az erőm, és igyekeztem mielőbb itt hagyni ezt a világot, mert minden kedvem elment attól, hogy ebben a világban éljek. Elegem lett a sok fájdalomból, félelemből, hazugságokból..., amit sokan hordoznak magukban, és nap mint nap szembesülnöm kell vele, és elviselni, mert valamilyen „véletlen” kapcsán úgy adatott, hogy érzem az emberek érzéseit.

Aztán nem régen úgy döntöttem, maradok még egy kicsit (Ezt a dumát! Mi? J Mint ha én lennék saját életem ura.), és segítek még, amit tudok. Hogy mindez hogyan magyarázza a túlsúlyt és következményeit? Hm... Valójában az ember a boldogtalanságba betegszik bele, hogy nem teheti, vagy nem meri tenni azt, amit szeretne.

A lényeg: Nem lesz senki attól szent, ha templomba költözik, mint ahogy mondhat igazat az Ördög is!

A második, amit elmondok, életem 3 lopása, ugyan is ennyiszer loptam. Az első gyerekkoromban egy rágógumi, mert keveselltem azt az egyet, amire volt pénzem (80 fillér). Nagy dilemma volt számomra. Ott álltam nézve a rágókat, majd a pénzt a tenyerembe, és győzködtem magam, hogy nem lesz baj. Győzött a „jobbik” énem, és zsebre dugtam egy rágógumit. A pénztárnál a pénztáros Nő megkérdezte, mi a bajom, mert olyan sápadt voltam a bűntudattól, hogy mit is teszek. Mikor kiértem vele, vissza kellett menjek, és visszacsempészni, annyira rosszul voltam…

Második „lopásom”, de innen inkább legyenek csak történetek – szóval nem én voltam, hanem valaki más, csak elmesélem – munkahelyi volt. Egy fiatal autóbuszvezetőről szól. Azért kellett lopnia, mert mindenki lopott, és amikor ő helyettesített valakit a vonalán, mert beteg, vagy szabin volt az illető, Ő mindig jóval több pénzt adott le, mint más. Így aztán rájártak a kollegák „hősünk” a nyakára, hogy „ugyan már ne szúrjon ki velük”, mert lebuknak. Tegyen el ő is a jegyek árából „kávéra”. Én – akárcsak a történetben szereplő emberke – nem kávéztam. Mivel nem akart rosszat kollegáinak, így Ő is „beállt a sorba”.

A harmadik – egyben utolsó – eset: Ez a „jó ember” akiről „mesélek”, még mindig buszozott, mi több elég „előkelő” járatott végzett, igaz 20 évvel öregebb lett már addigra, és bizony ez idő alatt sok víz lefolyt a Dunán. Élete, életről alkotott képe… nagyon megváltozott, főleg a gondolkodása. Amolyan „ufónak” tartották kollegái, mert nem igazán beszélt, lassan mászkált közöttük…, de soha nem bántott senkit. Már vagy 15 éve foglalkozott egy alapítvánnyal, gondolván, hogy tud segíteni embertársainak. A hely ahol ült (buszvezetői ülés), sokaknak kellett volna, de ez Őt nem érdekelte. Csak azért ment át arra a járatra, hogy alapítványi munkáját előrébb tudja vinni, és felépítse, amit eltervezett. A terv nem volt kicsi. Mondhatnám elég nagy! Olyan, mint amit most látsz ezen a honlapon. Kollegái, akik ugyan azon a járaton voltak, mindenáron el akarták Őt távolítani, hamis feljelentések, hazugságok, utasokat uszítottak rá, hogy jelentsék fel, feljártak az igazgatóhoz…, csak Ő tűnjön el, mert Ők mással képzelték el azt a feladatot. A Főnök kiállt értem, mert tudta az igazat, milyen okból vagyok ott, és még felsőbb nyomásra sem engedett. És most következik a hálátlanság!!! Meglopta munkaadóját az a Mocskos Dög („hősünk”)! Igaz, azzal amit csinált nem okozott kárt, mert Ő maga takarította meg vezetési stílusával, azt amit elvitt, de lopás, az lopás. Nincs kegyes lopás – mint ahogy kegyes hazugság sincs –, még akkor sem, ha nemes célra lett fordítva. Nem Önmagára költötte „szereplőnk” amit elvitt, inkább azokra, akik ki akarták mindenáron rúgatni, és azokra, akik kirúgták Őt, igaz ennek a mai napig nincsenek tudatában.

Részemről megértem Őt, és elnézést és kérek „tolvajunk” nevében attól, aki úgy érzi be lett csapva, és bízom abban, hogy lelke megnyugszik, amikor látja, mire is lett fordítva a kis pénze, amit valójában „hősünk” keresett meg, Ő dolgozott meg érte! Nem ellopta, csak kettéosztotta azt, amit plusz munkával keresett. (Kollegáihoz képest 10-20%-os megtakarítással dogozott ugyan is.) Persze ez nem mentség, de – szerintem – az ok, nem mindegy soha, ha az ember „ítélkezni indul”!  

Azért mondtam el ezeket, hogy ne gyere azzal, nem tudtad „kivel állsz szembe”.

a "bolond"