Milyen érzés ma, itt, ebben az országban,
Magyarországon élni? Idősnek, nyugdíjasként.
Egy olyan korosztály tagjaként, amely annyiféle
ígéretet, annyiféle be nem teljesített változást
megélt már, és annyi csalódást viselt el
az elmúlt évtizedekben.
A szépkorúak olyan tapasztalat birtokában vannak,
amelyet a fiatalabb nemzedékek már csak
elbeszélésekből ismerhetnek.
Melyek voltak azok az örömteli,
megbízható részletek a korábbi időkben,
amelyek ma is fontosak lennének?
Mit jelentett akkor a munka,
az állam felelőssége,
a közösség és az egymásért végzett segítség?
Ki fogja elmagyarázni a mai fiataloknak,
hogy akkor is huszonnégy órás volt egy nap,
de a munka mellett jutott idő
családra, barátokra és közösségre is?
Sokak emlékeiben ott élnek a baráti
összejövetelek, a közösen végzett munkák,
az egymásnak nyújtott segítség,
a családok és közösségek összetartása.
Más világban élünk.
Ma az ember gyakran úgy érezheti,
hogy pusztán egy statisztikai adat,
miközben egyre nehezebb megőrizni
a biztonságot és a kiszámítható életet.
Nem kell azonban mindennek így maradnia.
Tapasztalatainkra támaszkodva,
közösen fogalmazhatjuk meg,
milyen értékeket szeretnénk
továbbadni a következő nemzedékeknek.
Mindig is szebb, könnyebb életről,
gyermekeink és unokáink számára
jobb jövőről álmodtunk.
A kérdés az:
megtaláljuk-e ezeket a vágyakat
és értékeket az Új Magyar
Alkotmány tervezetében?